Vodkázva nézem a Falat. (The Wall, nem a meszelt)
Megpróbálok rájönni, az évek alatt mikor vesztettem el a valóságérzékelésemet, mikor kerültem át az álom és ébrenlét közé. Ezen gondolkozom. Szinte lehetetlen feladat.

Valamikor elhagytam a régi kedvenceimet, szakítottam mindennel, és nem lépett semmi a helyükbe. Üresség lépett a helyükbe. Céltalan bóklászás. És ami a legrosszabb, hogy hiába van egyre több lehetőség, hiába nyílt ki a világ, hiába lehet szinte bármit, hiába láttam már szinte mindent, egyre kevésbé van kedvem bármihez is.
Terveim vannak, realistán tűztem ki őket, kudarckerülő vagyok tehát nagyon óvatosan tettem ezt. Ebből kifolyólag sikerülni fognak, de már most érzem, hogy ez nem elégít ki.
Hiába van meg minden, legbelül üresség van, semmi más. Kihalt az a lelkesedés, ami hajtott.

öö.. célokat tűzünk ki. nem terveket

a többi stimmel

Az emberiség (a teljesség igénye nélkül) képes a következőkre:
-tudunk bármilyen élőlényt létrehozni, előre meghatározva, hogy milyen legyen
-életet adni-elvenni ipari körülmények között
-szívet cserélni élő emberben
-újjáéleszteni a nemrég meghaltakat
-lent maradni 1 hétig az óceán mélyén egy merülő vasdarabban
-repülni odafent 70 órát egy vasdarabbal
-bármit megtudunk azonnal, bármi történjen a világon bárhol
-látjuk a szemmel nem látható csillagokat
-sétálunk a Holdon
-140.000.000 éve halott állatok zsírjából készült üzemanyaggal 1 tonnás kocsikat hajtunk az emberi izmokkal elérhető sebesség hússzorosával izomerő igénybevétele nélkül
-bárkit élőben hallhatunk, akárhol legyen a bolygón
Ezek az elmúlt száz év vívmányai. Iszonyú érdekes lesz a következő százas!! Már alig várom.

Ostoba, korlátolt, műveletlen, elementárisan bunkó, továbbá igénytelen emberek miért hiszik azt magukról, hogy ezeknek a felsorolt tulajdonságoknak pont az ellentétei jellemzik őket?

[ Szerkesztve ]