Te jó ég. A napokban eszembe jutott, hogy nekem valamikor volt egy blogom amibe egy rakás hülyeséget írtam. Megkerestem és most csodálkozok, hogy milyen is voltam 4 éve.
Nulladikos voltam, most végzős (13-os) vagyok. Az elmúlt 4 év eseményei meghatározzák a következő 40, meg annál jóval több évemet. Gimibe becsöppenő, nagyképű, vagány, ön- és fafejű, tudatlan, bölcstelen, jóhiszemű kölyök voltam. Azóta átéltem milyen a népszerűség, a közutálat, szeretettnek vagy megvetettnek lenni, csalódni emberekben, szerelmesnek majd összetörtnek lenni. Közös erőfeszítéssel, szenvedéssel, vérhullatással nagy dolgokat véghez vinni, önzetlenül letenni a másikért (kis túlzással) az életemet. Talán könyveket töltene meg, ha kiírnám az összes lényeges dolgot ami bennem van, amit megtapasztaltam, következtetésként levontam. Napokig kellene egyfolytában gépelnem. Le akartam most írni néhány részletét a bennem lévő sokaságnak, de bármelyiket akarom kiragadni, a megértéséhez és felfogásához kb az egészet kell leírnom. Gondolkozom, lehet hogy valamikor a közeljövőben nekiülök. Vagy írok az egészből egy tiniregényt, bár utálom ezt a szót használni mint kategóriamegjelölés, mivel számomra ezt a szót a Meg Cabott regények meg az újabban divatos vámpíros förmedvények jelentik. Majd meglátom. Ha valaki esetleg erre jár és ezt olvassa, és felkeltettem a kíváncsiságát, érdeklődését, írjon.

To be continued...

"Mi a különbség köztem és Mark Zuckerberg közt? Én privát információkat adok vállalatokról nektek ingyen, és gazember vagyok. Zuckerberg a ti privát adataitokat adja vállalatoknak pénzért, és ő az Év Embere." (Julian Assange)