Új hozzászólás Aktív témák

• #41235 Soká senior tag Szalmakutya #41234

  Új Válasz 2018-02-17 01:26:23 #41235

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Soká

  senior tag

  válasz Szalmakutya #41234 üzenetére

  A bükk sokmindenre jó, de kimondottan nem kültéri anyag. Ezzel nem érdemes kísérletezni.
  Faragni biztosan jól lehet, de én ritkán látom azt, hogy a fafaragók bükkel dolgoznának.
  A platánt meg csodálom, hogy te vörösnek látod. Amivel én dolgoztam, az kimondottan világos anyag, leginkább a bükkre hasonlít, bár nagyon függ a képe attól, hogy húr- vagy sugármetszet.
  A háttérben bükk van.
  

• #41239 thyeby őstag Szalmakutya #41234

  Új Válasz 2018-02-17 09:37:25 #41239

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  thyeby

  őstag

  válasz Szalmakutya #41234 üzenetére

  A bükk nem való kültérre sehogyse. A tölgy már inkább. Van egy szakmai tévhit, hogy az megfelelő kültéri anyag. Valójában egyáltalán nem az. Kétségtelen, hogy azért a bükknél sokkal előrébb van kültéren is. Szerintem drága kintre pazarolni.
  Két igazán jó kültéri anyag az akác és a vörösfenyő. A szibériait - bár mégjobb kültérre, mint az európai, szintén az ára miatt nem tartom kintre jó választásnak. Mivel igen impozáns, jómagam azt kizárólag beltéri felhasználásra tartanám meg.
  A kőris: Eltérnek a vélemények róla még a szakmában is, ezért kényszerülök így fogalmazni: Szerintem kiváló választás kintre, bentre egyaránt. Csak ismerni köll. Bútorfrontnak is kiváló, de figyelmet igényel az összeválogatása/összeforgatása, mert igen karakteres textúrája van. (Van, aki épp ezért nem szereti. Ez ízlés, stílus kérdése.) Kiváló kültéri anyag. Külön figyelmet érdemel a rugalmassága. Régen ebből készítették a hintókat, ami ugye nem báltermi díszbútor.

  Jó úton haladsz a faanyagok megismerése útján, ha már ennyi fajjal volt szerencséd személyesen. Az sem baj, hogy szobrot faragtál a bükkből. Rendkívül jó faragni, de sehogy nem való kültérre. Így, hogy mindezt ki is próbáltad, már sokkal beljebb vagy azoknál, akik még csak a forgácslap feldolgozásában jártasak. Akkor is, ha mellényúltál dolgokban. Jó tanulópénzek. Olcsóbbak, mint egy OKJ tanfolyam, és sokkal többet érnek. Ahhoz, hogy megtudjuk, mi a jó, előbb meg kell tudnunk, mi a rossz.

  Aldis körfűrész, és a keményfa viszonya egymáshoz:
  Legelőször is a körfűrész csülkeidhez való viszonyát taglalnám. Egy jó asztalosnak szüksége van az összes ipszilon kromoszómájára. Határozottnak, tökösnek, bevállalósnak kell lennie. Első kettő a körfűrészhez is jól jön, ám a bevállalósságot itt muszáj elfelejteni, mert a nagy egó könnyen ujjpercek elvesztéséhez járul hozzá.
  Ominózus körfűrész valószínűleg már az első használatok során a profik sorába fog emelni. Meg lehet oldani vele, de ez már nem a barkácsolók zónája. Ha nem érzed, mit csinálsz, hamar kijön a füst a gépedből, és jó tudnod, hogy az látszólag árammal, a valóságban azonban füsstel megy. Ezt bizonyítja, hogy amikor az kijön belőle, megáll a gép makacsul, mint egy szamár.
  A keményfáknak jóval nagyobb húzásuk van, mint a sokak által már elég jól megtapasztalt fenyőnek. Tulajdonképpen vágásuk, forgácsolásuk könnyebb, mint a fenyőnek. (Ezt én csak elég sokára értettem jól meg - itt a fórumon a topic gazdája hívta fel a figyelmem rá, amit én nem hittem el neki. Aztán kényszerültem megkövetni, és belátni, hogy makacs buta voltam.) Mit értek én húzás alatt? Ha megfigyeled, fűrészelés közben a fa kétféleképpen működik:
  - összehúz
  - széthúz
  Van még az az eset, amikor se össze, se szét. (Ez a szerencsés.) Ekkor is összehúz, vagy széthúz, csak a mérték elhanyagolható.
  Namost, amikor összefele húz, az képes még az aldisnál sokkal komolyabb fűrészt is határozottan megállítani. Egyszerűen olyan erővel szorítja meg a fűrésztárcsát. No, amikor ez megtörténik, akkor köll észnél lenned. Akkor érted meg, hogy miért találták ki a hasítóéket, és akkor tapasztalod meg, hogy esetenként még azt is hiába. Ha most nem szeded elő a furmányodat, hát épp most fog kijönni a gépedből az az éltető füst. Amint már túlhaladtál a hasítóéken, megállítod a gépet, és beversz egy éket a résbe, ami jobban képes szétnyitni a fát. Ezután rá kell jönnöd, hogyan indíthatod ismét be a gépet úgy, hogy a saját éked maradjon.
  Látszólag könnyű dolgok ezek, mégsem sikerül mindenkinek, aki kezdi. Van, aki fel is adja itt, és visszatér a jól bevált puhafához. Amikor sikerült az első ilyen összehúzó fát teljes hosszában átvágnod, a csülkeid is stimmelnek rovancs során, és a füst is bent maradt, már joggal érezheted, hogy nem is vagy olyan kezdő. Erről egy OKJ tanfolyamon nem sok szó esik. Pedig nélkülözhetetlen tudás, ami tapasztalatot és önbizalmat ad.
  És itt kezdődik a fa illata, és valami új szerelem, ami sokáig visz mindig beljebb és beljebb.

  [ Szerkesztve ]

  Több fa van, mint asztalos!

Új hozzászólás Aktív témák