2. nap
ISO
A fényerőhöz kapcsolódó másik fontos összetevő az ISO érték. Ez a fényképezőgép (régen a filmtekercs) fényérzékenységét határozza meg. Minél magasabb az érték, annál érzékenyebb a képérzékelő.
Általában be lehet állítani, hogy a gép maga határozza meg az értékét, vagy Te manuálisan (pl. erre használható a Program mód), de akár arra is lehetőséged van, hogy a maximális értéket határozd meg. Erre azért lehet szükség, mert minden gépnek megvannak a maga korlátai, ahol jelentősen romlik a kép minősége magasabb érzékenység mellett.
Fókusztávolság
Az objektíveken láthatod, hogy milyen fókusztávolságot fog át. Azoknál a gépeknél, ahol nem cserélhető az objektív, sokszor megadnak olyan értéket is, hogy "hányszorosa az optikai zoom". Ez utóbbi nem nyújt elég információt, ezért maradjunk a milliméterben megadott értéknél, ami azt fejezi ki, hogy a képérzékelő és az optika fókuszpontja között hány milliméter a távolság.
Minél kisebb ez a távolság, annál szélesebb lesz a látószög, annál több minden fér bele a képbe. Ha ez a távolság nő, "zoom-olunk", akkor kisebb lesz a látószög, nagyítjuk a képet, egyre kevesebb dolog kerül a képre, nagyobb méretben. Ezzel kapcsolatban előkerülhet az ekvivalens szó. Különböző gépekbe különböző méretű képérzékelők és ezáltal különböző méretű optikák kerülhetnek.
Láthatjuk, hogy egy kicsi kompakt gép és egy komoly full frame gép (azaz a képérzékelő olyan nagy, mint egy valós filmkocka) között óriási méretbeli különbség van, miközben mondjuk mindkettő objektívére az van írva, hogy 18-200mm. Ez nyilvánvalóan a kis kompakt gépnél nem lehet igaz, hiszen az egész gép nincs 200mm vastag.
Mivel ennek kisebb a képérzékelője, ugyan ahhoz a zoom hatáshoz nincs szüksége 200mm-re, de ha nem lenne egy közös érték, amihez viszonyítunk, akkor nagy lenne a kavarodás, ezért minden ilyen értéket a full frame mérethez viszonyítják, ezzel ekvivalensek (egyenértékűek).
Széles látószög esetén vigyázni kell a geometriai torzítással. Ez nagyon szépen látszik egy halszem (fisheye) objektív esetén. Ennek az objektívnek például 8mm a fókusztávolsága és 180 fokos látószögű, azaz miden bele fog férni a képbe, ami előttünk van, de azon az áron, hogy jelentősen torzul a kép. Ennek a mértéke objektív függő (és ezáltal pénztárca függő) is, illetve később szoftveresen korrigálható, egy bizonyos szintig, de például arcképet nem javasolt közelről, széles látószöggel fotózni, mert torzulni fog. Használjunk erre a célra (ha lehetőségünk van rá) legalább 85mm-es fókusztávolságot.
Azonban vigyázzunk, hogy tele állásban (ez tehát a széles látószög ellentettje) könnyebben bemozdulhat a kép már aránylag rövid záridő mellett is. Erre szolgálhatnak a különböző rázkódáscsökkentő megoldások. Vannak olyan gyártók, akik a vázba és vannak olyanok, akik az objektívbe építenek ilyen segítséget.
Végül tegyük fel a pontot a mélységélességgel való ismeretink végére, ugyan is a fókusztávolság is hatással van rá. Nagyon egyszerűen minél nagyobb a fókusztávolság, annál jobban elmosódik a háttér.
A képérzékelő mérete is hatással van a mélységélességre. Sajnos egy kis méretű kompakt géppel nem tudjuk (azonos rekeszérték mellett) olyan szépen elmosni a hátteret, mint egy nagyobb méretű szenzorral ellátott cserélhető objektíves masinával. Minél kisebb az érzékelő, annál élesebb lesz a háttér azonos rekeszérték mellett.
Az utolsó dolog (tényleg :) ), ami még befolyásolja a mélységélességet, az a távolság köztem, a téma és a háttér között. Itt pedig a szabály, minél távolabb van a háttér a téma és köztem lévő távolsághoz képest, annál inkább elmosódik a háttér. Na ezekkel lehet operálni. Tehát a háttér elmosását segítő eszközök: nagy érzékelő, nagyra nyitott rekesz, nagy fókusztávolság, arányaiban nagy távolság a téma és a háttér között, ahhoz képest, ami a téma és köztem van.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
