Mi, mennyi, miért?
Itt érzem elérkezettnek a pontot, hogy mielőtt beszélünk a vakuról, néhány trükkről, meg a kompozícióról, beszéljünk kicsit a felszerelésről, meg az áráról. Az eddigiek során szembesülhettél a géped korlátaival. Például épp az előbb, szeretném elmosni a hátteret, ok. Tehát nagy fókusztávolság, nagy rekesz.
De hát az én gépem csak 55mm-ig megy, ja és itt már csak f/5,6-os rekeszértéket tudok beállítani... A fényképész fénnyel dolgozik, így az aranyat ér, ezzel talán Te is találkoztál az első napon. Ha egy gyors témát szeretnél lefényképezni, lehet, 1/4000-es záridő kellene, de ha nincs szikrázó napsütés, akkor elképzelhető, a legnagyobb rekesz mellett is olyan magasra kell állítani az ISO értéket, hogy használhatatlanul zajos lesz a kép.
A különböző árkategóriájú gépek, objektívek sok mindenben különböznek, a felépítés, anyaghasználat, fókuszsebesség mellett ezek jelentős része arra van hatással, hogy mennyi fénnyel elégszik meg a rendszer.
Milyen lenne tehát a tökéletes gép: olcsó, könnyű, kicsi, de jó fogású, ellenálló, kezelje a külső vakukat, akár vezeték nélkül, fókuszáljon gyorsan, frissítsen villámgyorsan a kijelzője, jó nagyra lehessen nyitni a rekeszt (mondjuk f/1,4), végig a teljes fókusztávon (mondjuk 4-500mm) tökéletes képminőséggel a sarkokban is, legyen ISO 25600-on is tökéletes a képminőség és rögzítsen kiváló minőségű videó felvételeket, sok beállítási lehetőséggel... Mivel ilyen gép természetesen nincs, kompromisszumokat kell kötni.
Vehetünk pár tízezer forintért kompakt gépet, ami kicsi és olcsó. Kezdésnek jó lehet (nekem egy Olympus volt az első ilyen gépem), de javasolom, hogy már ekkor is szánjunk rá legalább annyit, hogy a rekesz-, zársebesség értékeket tudjuk manuálisan állítani. Mivel ezeken általában nincs vakupapucs (nem lehet külső vakut rácsatlakoztatni), a jó minőségű vakus fényképezést el kell felejteni.
A következő lépcsőfok a BRIDGE (angolból: híd) gépek, ami a nevéből adódóan egy híd a kompakt és a cserélhető objektíves gépek között (ilyen volt a második gépem, egy Panasonic FZ30-as). Még 100e HUF alatt vagyunk, már jobb a képminőség, nagyobb a fókusztáv, a rekesz, jobb minőségű ISO értékek, már van külső vakupapucs és már van kereső is, de ebben még mindig egy képernyőt látsz, aminek a frissítése esetenként lassúnak bizonyulhat.
Ha hajlandóak vagyunk 100e HUF fölött költeni a rendszerre, akkor beléphetünk a cserélhető objektíves gépek világába. Ezek általában már valós keresővel rendelkeznek. Ez azt jelenti, hogy az objektív és a képérzékelő között van egy tükör, ami a keresőbe irányítja a képet, így ott nem egy képernyőt látunk, hanem a tükör által közvetített valós képet (DSLR - digital single-lens reflex, magyarul tükörreflexes gépek, jelenleg egy Nikon D60-at használok).
Exponáláskor ez a tükör felcsapódik, ennek a hangját halljuk ilyenkor. Minél jobb felépítésű egy váz, annál hosszabb lesz az élettartama, annál több expót, tükörfelcsapódást visel el élete során. Vannak olyan (SLT) gépek, amiknek a tükre féligáteresztő, ez teszi lehetővé, hogy a külső kijelzőn is láthassuk az élő képet. Pár éve jelentek meg a MILC-ek (nem összetévesztendő a MILF-fel :) ). Ezek jó minőségű, cserélhető objektíves kompakt gépek.
Ezekben nincs tükör, a külső kijelzőt használjuk, esetleg rájuk lehet csatlakoztatni egy digitális keresőt. Egy szaküzletben kipróbáltam egy ilyen gépet, egy brutális objektívvel (Samsung NX 85/F1.4 ED SSA). Nagyon kellemes benyomást tett rám, hazafelé azon morfondíroztam, hogy ha 100e HUF körül megkapni az objektívet, akkor igazi best buy. Az objektív ára 300e HUF körül van...
Ebből látszik, hogy nincs ingyen ebéd... A digitális jelfeldolgozást lehet finomítani, lehet egyre kisebb, jó minőségű képérzékelőket gyártani, egyre kisebb vázakba egyre jobb minőségű autófókuszokat tenni, de amíg a lencsék üvegből készülnek, finoman megmunkálva, addig a jó lencsék nagyok lesznek és sokba fognak kerülni. Külön vásárolhatjuk meg a vázat és az objektívet, de árulnak KIT objektíveket is, csomagban a vázzal, általában szerényebb minőségben, de olcsóbban.
Én annak idején két KIT objektívet vettem a váz mellé csomagban (18-55mm F/3,5-5,6 és 55-200mm F/4-5,6). Ezek a számok azt jelentik például az első esetben, hogy a fókusztávolság 18mm-nél kezdődik, itt a legnagyobb rekesz f/3,5. Majd szépen ahogy haladunk a tele (zoom) állásba (55mm) egyre kisebb lesz a legnagyobb használható rekesz (f/5,6). (Erre figyeljünk oda, ha azt vesszük észre, hogy tele állásban sötétebb a kép, lehet hogy azért van, mert nem figyeltünk oda, hogy az objektív automatikusan kisebb rekeszt használ.)
Ma már nem így tennék. Látszik, hogy ezeket az objektíveket nem lehet nagy rekesszel használni, ráadásul a teleobjektív 200mm-en igen életlen képet ad. Léteznek FIX objektívek (azaz nem ZOOM-os), tehát nem lehet változtatni a fókusztávolságon, mint például a kicsit korábban említett Samsung objektív (csak 85mm-en lehet használni).
Ha most állítanám össze a rendszert, akkor inkább két fix objektívet vennék, mondjuk egy 30mm-est és egy 85mm-est, mert ezek általában jobb képminőséget, nagyobb rekeszt kínálnak azonos áron és inkább lemondanék a zoom lehetőségéről (ott van a "lábzoom" :) ), de persze ez már egyéni dolog. Innentől kezdve határ a csillagos ég, akár milliókat lehet költeni csak a vázra, vagy az objektívre...
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
