Telepítés
A telepítéshez a VirtualBox által felkínált alapbeállításokon egy kicsit módosítottam: 10 GiB SATA merevlemez, 512 MiB RAM, 1 CPU, 64 MiB-os 3D gyorsítással rendelkező grafikus rendszer, ICH AC7-es audio, intel 820540EM hálózati adapter NAT-tal. Ezekkel a beállításokkal egy átlagos Linux-alapú rendszer Gnome-ot használva szépen elszaladgál, még a compiz effekteket is be lehet lőni.
A live DVD szépen elindul, és már lehet is ismerkedni a dolgokkal, nagyobb gáz esetén a telepített rendszer helyreállításra is lehet használni, én most egyből nekiestem a telepítés szekciónak. Korábban megnéztem, hogy milyen minőségű a magyarítása a rendszernek, de nem voltam vele teljesen elégedett, így maradjunk a US/English megoldásnál.
Az egyedüli bajom a korábbi megszokás ellenében cselekvés mellett az volt, hogy egyes alkalmazások félig vagy egyáltalán nem voltak lefordítva, de egy igazán nagy pozitívuma az lehet egy lokalizált telepítésnek, hogy a Gnome panelen használt naptárt csak magyar nyelvi beállítás mellett tudtam rábeszélni arra, hogy a hét első napja a hétfő. Ez mondjuk Gnome adottság, bár az Evolution-nél már ezt be lehet rendesen állítani.
Az első nagyobb fejtörést a partícionálásos szekció okozta. A problémával már a DOS 3.x-es verziójánál megismerkedtem, de ahogy teltek-múltak az évek, egyre egyszerűsödött ez a művelet, hiszen a szoftverfejlesztőknek is áll elég use-case a rendelkezésre, hogy pár gyakoribb esetet felkínálhassanak a telepítés során. Az Ubuntu ezt meg is teszi, itt azonban kicsit gondolkozóba estem. Utólag rájöttem, hogy nem voltam ezzel egyedül, ugyanis a neten találtam pár leírást arra vonatkozóan, hogy hogyan kell partícionálni egy LMDE telepítéskor.
Mivel egy teljesen üres lemezre szándékoztam feltalicskázni az operációs rendszert, létre kellett hozni egy új partíciós táblát, aminek a típusát is nekem kellett kitalálni -- gondoltam az alapbeállításként feltüntetett “msdos” jó lesz (jó lett). Erre már rá lehetett tolni egy ext4-es partíciót elég egyszerűen. Még vagy két alkalommal ráhozza a felhasználóra a gyomorideget egy-egy figyelmeztetéssel, hogy minden adatot el fog veszíteni, aztán már használatba is lehet venni. A GParted-ből kilépve “természetesen” nem frissül az a lista, ahol ki lehetne választani a rendszernek szánt területet, erre a “Refresh” gomb szolgál.
Még egy fogós kérdést tesz fel a telepítés során a kis ravasz: hová telepítsük a GRUB-ot. Egy alkalommal az előző évezredben a LILO-t telepítgettem, és egy hasonló kérdésnél rossz választ adtam. Az eredménye az lett, hogy ugrott a partíciós tábla, és vele együtt a win95 alatt tanyázó összes adat. Kicsit bosszús voltam. Mivel itt csak egy VM image-ről volt szó bátran választottam a felkínált opciót, de emlékeim szerint az Ubuntu is ugyanide telepítette. Más kérdés, hogy azért ezt is meg lehetett volna oldani úgy, hogy a telepítést végző felhasználót ne zavarja össze feleslegesen, ezek a dolgok edzett rendszergazdáknak valók :)
A fájlok másolása során egy tömör kis összefoglaló olvasható, ami bár nem egy erős marketinges anyag, de nyugtatólag hat egy ismerkedő munkásember számára. Az egyik kulcsmondat is itt olvasható: szempont volt az, hogy a lehető legjobban hasonlítson az eredeti rendszerre (Linux Mint), miközben egy hatékony és robosztus debian munkálkodik a kezünk alatt.
Telepítés végeztével még lehet kicsit babrálni a live rendszerrel, kézi újraindítással lehet elkezdeni a melót.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
