Első lépések
Indításkor a GRUB egy barátságosan zöld-kék képernyővel fogad -- a tudósok a mai napig is vitatkoznak azon, hogy a zöld vagy a kék szín hat inkább nyugtatóan, hát itt most van mindkettőből, valamelyik biztos bejön. A GDM is barátságos Linux Mint témával indul el, ami a bejelentkezés után is marad -- hát nagyjából hasonlít is a Mint 9-re, és a Mint-re jellemző alkalmazások is megtalálhatók, Mint specifikus menüvel, és Mint Update-tel. És mindennek a hátterében egy megnyugtató Debian Testing dübörög, wow.
Első körben huss letöltöttem a frissítéseket, és rögtön láthattam is, hogy bizony ott figyelnek azok a csúnya-gonosz non-free szoftverek, amik az alap Ubuntu/Debian/Fedora rendszerekben nem kaptak helyet, mint pl a Flash player (pfejj, köp). Bár Linuxon edzett férfiak nevetve telepítgetik ezeket a dolgokat a kedvenc operációs rendszerükön, nem árt észrevenni, hogy ezekre a dolgokra márpedig szükség van, bármennyire is büdös egy nyitott szoftverekre épülő közösség számára.
Hagytam a frissítéseket, hagy telepedjenek, ez egy jobb internetes kapcsolat esetén pár perc. Fontos megjegyezni, hogy az LMDE a manapság népszerű disztribúcióktól eltérően rolling release, azaz nem kell 6-12 hónaponként újratelepíteni, ha friss rendszert szeretne az ember
Hirdetés
Őszintén szólva nem ragadott magával a Linux Mint téma, de egy kicsit elszoktam a Windows-ra emlékeztető felépítéstől is, és a továbbiakban legszívesebben lecseréltem volna a témát a megszokott bugyikék chrome-like stílusra, és a faenza ikonkészletre, de a teszt akkor egy kicsit felemás lett volna, így nem tettem.
Néha előfordul, hogy egy fajsúlyosabb dolog kerül frissítésre, mint pl a GRUB. Ekkor a Mint Update dob egy-két eldöntendő kérdést, ami elől a nyúl-lelkületű laikusok könnyen elszaladnak más csinálni. A GRUB esetében ez a kérdés természetesen ismét az, hogy hova tegye a kuffert, amire a telepítés után bátran nyilatkoztam, hogy természetesen “/dev/sda”.
A nagyobb lélegzetnyi első frissítés után biztos-ami-biztos alapon újraindítottam a gépet, és akkor jött az első meglepi, ami emlékeztetett arra, hogy mivel dolgozom: a GDM-téma véletlenül átváltozott Debian-osra, megbomlott a rendszer integritása :) Engem mondjuk annyira nem zavart a dolog, de ismét egy fekete pont a “desktop ready” minőségellenőrzési bizottság részéről.
A bejelentkezés után szerencsére a már megszokott zöld izé fogad, és végre el lehet kezdeni birtokba venni a rendszert. Egy pillantás a home könyvtárba: OK; menü: OK; panel, notification area: OK...
Nagyjából rendben is volnánk. Egy kicsit faragni kéne a méreteken, kéne compiz, meg normális betűk. Először is akkor a VirtualBox Guest Addition kéne, amit többféleképpen lehet aktiválni, de a legpraktikusabb módja az, ha telepítem a virtualbox-ose-guest-x11 csomagot, ugyanis ez dölgik le minden kernelfrissítéskor. Terminalt szoktam inkább használni az ilyen műveleteknél, hát el is indítottam egyet: höhö... vicces idézetekkel fogad. Másodjára már nem annyira vicces, sokadjára inkább zavaró, majd megkeresem, hogy hol lehet kikapcsolni. Meglepetés volt, hogy nem kellett build-essential csomagot letölteni, a Guest Additions ugyanis igényli, tehát ez is ott figyel alapból egy friss gépen. Egy újraindítás után tehát kicsit nagyobb lesz a kép, meg lesznek desktop effektek... hát a compiz egy fatális hiba okán sajnos volt nem életképes, mivel nem talált GL-alapú közművet. Némi gulgizás után rábukkantam egy szomorú bejegyzésre, miszerint a libgl1-mesa-dri csomag egy orbitális véletlen folytán elfelejtett települni, ígyhát ezt sajnos kézzel kell pótolni. Na itt már elkezdett a dolog emlékeztetni az Ubuntu-ra. Újabb kiszállunk-beszállunk, és már be is lehetett kapcsolni a compizt -- ami “egy használaton kívüli vécében elsuvasztott, bezárt iratszekrény fenekén volt kiállítva, az ajtón a következő felirattal: Vigyázz! A leopárd harap!” -- Desktop Settings/Window. Nice, green.
Még egy dolog volt, ami morcosan konstatáltam, az pedig a betűkezelés. Bármilyen beállítást próbálgattam, bármilyen betűkészlettel, még az Ubuntu fontot is kipróbáltam, de a lényeg, hogy cirkalmas, körülményes, nevetségesen kinéző betűrajzolatot láttam mindenhol. Már-már a KDE 4 GTK motorjára emlékeztetett, helyenként annyira csúnya volt. Ez a részemről egy elég rossz pont, mivel a KDE 4-re többek közt emiatt nem sikerül megtalálni a visszavezető utat.
Illetve még egy: nem sikerült még felfognom, hogy egy live rendszer, vagy az alapbeállítások miért ekkora orbitális betűket használnak. Figyeltétek már azt, hogy ugyanez egy Windows esetében hogyan működik. Legalábbis amire emlékszem, az ettől lényegesen mutatósabbra sikerült, de ez az összeállítás pusztító.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
