Alkalmazások
Alaphelyzetben hasonló szoftverekkel gazdálkodhatunk, mint a 10.04-es ubinál, bár itt eleve települ pár extra: gedit, root terminal, tomboy, f-spot, gimp, OOo, firefox, thunderbird, giver, gwibber, pidgin, transmission, brasero, mplayer, rythmbox, vlc, gufw, sun jdk 6 ... apróságok.
De lássuk azt, ami nekem mint ubuntu felhasználónak szemet szúrt. Először is nincsenek játékok!!! Hát kérem... fel vagyok háborodva, és nem találom a szavakat, hogy kifejezzem a csalódásomat. Egy ilyen alapvető dolog, mint a pasziánsz, vagy az aknakereső nincsen benne az alapvető alkalmazások közt... szégyen :)
Ellenben van egy zsír Network Tools, amivel el lehet végezni pár apróságot, amihez korábban mindig a terminált vettem elő: ping, netstat, traceroute, port scan, finger, whois... Ez igen, egy desktop rendszer nélkülözhetetlen elemével gazdagodtunk megint. Talán hasznosabb is, mint az aknakereső.
Van egy fasza Hardinfo névre keresztelt segédeszközünk, ami szintén fontos lehet... annak, aki egyfolytában a gépét szereti zsírozgatni, polírozni, mert én utoljára akkor vettem elő ehhez hasonlót, amikor egy Windows-os gépen túlhúztam a videokártyát -- kb 5 éve. Mindegy, valamire csak jó lesz. Szintén hasonlóan hasznos a Power Statistics nevű eszköz, de inkább nem is részletezem.
Találtam egy Backup Tool nevü szerszámot, amivel fájlokból, vagy szoftvercsomagokból lehet biztonsági mentést készíteni, avagy visszaállítani. No, hát alakul ez, ha egy gizike nem is fogja ezt naponta pörgetni az ujjai közt, de elég hasznos tud lenni, ha valami oknál fogva a jól előállított rendszerünk biztonságát féltjük. Elvileg lenne haszna annak is, hogy rendszeres mentés készüljön, de ezt legalábbis GUI-n keresztül nem tudtam elérni.
Aztán ott van a Mint Update, ami a rendszer frissességéről győződik meg naponta többször is. Mivel az LMDE közvetlenül a Debian Testing tározóit használja, ennek van létjogosultsága, de megint azt kell, hogy mondjam, hogy nem egy igazi desktop jellemző az, ha épp naponta többször is frissítgetésre buzdít a rendszer. Tény, hogy inkább legyen naprakész, mint roncstelep.
Aztán megakadt a szemem egy Upload Manager nevű alkalmazáson. Eleinte nem tudtam értelmezni a dolgot, kerestem a használatának a lehetőségeit, végül ismét a gugli barátom segített kibogozni. Arról van ugyanis szó, hogy célzottan egy gizike itt definiál feltöltési utakat (ftp, sftp, scp), majd később a fájlkezelőből egy jobb-gombos menüvel el lehet küldeni oda bármit. Idáig az elmélet, gyakorlatban egyelőre még nem sikerült előcsalogatni egyik beállított szolgáltatásomat sem, bár a notification areában nagyon ott volt kétszer is a manager ikonja. Könnyen lehet, hogy én vagyok a szűk keresztmetszet ennél a pontnál, de nem megy. Ellenben Nautilus-szal eddig ez soha nem okozott problémát, de a Gnome-ban szállított “Connect to server” felirattal ellátott mount manager is triviális egy olyannak, aki tisztában van azzal, hogy az FTP vajon mi, de még egy droidnak is 5 perc alatt betanítható (dialóg ablakban adatok megad, ok, és copy-paste). Igaz, hogy ez utóbbit a Mint Menu gondosan elrejti, csak a Nautilus File-menüjében lehet megtalálni.
Itt jött el az a pont, amikor én a magam részéről nemkívánatos dolognak kezdtem érezni a Mint Menu-t. Elsőre pofás, és talán előremutató újítás a keresővel tarkított all-in-one menü, de őszintén szólva engem eddig csak zavarba hozott, és hátrányomra kímél meg olyan dolgoktól, amit nem véletlenül találtak ki. Szépen fogtam, és beállítottam a régi megszokott kis menüt felül, és rájöttem, hogy az alapbeállítás még valamit elrejtett: sehol nem volt munkaasztal váltási lehetőség. Idegesítő apró dolgok, amiket szépen egyesével kell beállítgatni, és lassan oda lyukadok ki, hogy van végre egy Ubuntu-ra (Debian-ra) emlékeztető rendszerem, és kezdem kiutálni a Mint-specifikus dolgokat. Mondjuk nem sajnálom. Még kidobom a témát, és meg is vagyunk...
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!