Elég volt a szívásból. Nekem egy stabil linux kell. Korábban már annyi kört futottam a bubuntu különféle változataival, hogy lassan már olyan rutinnal pötyögöm a különféle workaround-okat, mint ahogy egykori tanárom hegesztette reggelenként egy ősöreg vas bootloaderét a reggeli kávé mellett (1..1..0..1..1..bazz hol tartottam...).
A nap a megvilágosodás napja volt. Kicsit váratlanul is ért a dolog, mert viszolyogtam a Novelles anyagtól, részben a korábbi Novell-termékek miatt, részben GKH arroganciája is taszított, meg amúgy a németes dolgok egyébként is kicsit "szögletesek" -- nekem legalábbis; ja meg boycottnovell.com, ami aztán végképp meghatározó egy hegesztőipari szakmunkás életében.
Korábban bubin KDE3-at használtam, ami egyszerűen gyönyörű volt, és kezesbárány. Amikor bubiék kidobták a KDE3-at, és a KDE4 (codename: reset) mellett döntöttek, a jól bejáratott dolgaim megszűntek működni. Sűrű dörmögések közepette átszoktam a Gnome használatára, ami kissé fapad feeling volt, de legalább működött úgy-ahogy. Időközben figyeltem, hogyan jönnek ki az újabb KDE4 verziók, mindegyiket kipróbáltam, aztán mentek a kukába. Aztán több helyről azt hallottam, hogy a bubi KDE változata csak bohóckodás, ha igazi KDE-alapú disztribúciót akarok, akkor bekeményítek egy OpenSUSE-vel.
Szóval eljött a nagy nap. Live ISO letölt, VirtualBox beizzít (hehe, gondoltad hogy egyből fellövöm a munkagépemre, mi?), hadd bútoljon. És jöttek a nagy csodálkozások:
-- Grafikus bootselector, ami igényes. Hát itt már tényleg komolyan vették a designerek a dolgot, nemcsak levadászott ötletek alapján. A jelenlegi bubi selectora ránézésre kb olyan, mint amikor Primo-ra írta az ember az első faktoriális példaprogit.
-- Egybefüggő bootloader képernyő. Jó, persze lehet brummogni, hogy a kurzorvillogás sebességébe nem-e kötnék bele, de ahogy a bubi töltött, azt egy windows-hoz szokott szemmel a fából tákolt hullámvasúthoz lehetne hasonlítani.
-- Nem szakadt össze egyszer sem a LiveCD-ről induló rendszer
...najó nem ekézem tovább a bubit, elvégre azt használom még most is. Elég annyi, hogy a SUSE 11.2 KDE4-es rendszerként eléggé összeszedett képet mutatott első blikkre.
Telepítés
Első körben udvariasan közölte velem, hogy bár nem baj, hogy csak 512 MiB-ot adtam neki, a telepítés folyamán valószínűleg komolyabb alkalmazásokat (AMP-stack, tremolous, blender) nem érdemes futtatni, mert a telepítőnek is kell némi kraft. Na, gondoltam, itt majd jön a szokásos KDE4-es kvíz, amire már rutinszerűen lehet belenyugvással klikkolgatni. De nem, mert már a partícionálós rész is valahogy a profizmus benyomását keltette (bennem), és akkor szakadt rám a nirvána, amikor megérdeklődte, hogy mégis hogyan szeretném a felhasználó azonosítását foganatosítani: windows domain-be, LDAP-által, vagy csak úgy lokálisan szüttyögjön. Zsír. Mit össze gugliztam, hogy a bubival meg tudjam oldani az első kettőt, ez meg csak úgy mellékesen megkérdezi. Már itt látszik, hogy összeborították a kis, szőke, kócos fejüket a microsoft-os brigáddal édesdeden egymásnak susogva, hogy együttes erővel meg tudják oldani az emberiség legnagyobb problémáját, a domain alapú belogint.
Node végre beindult a rendszer, szép zöldes, kímélő háttér... használjuk hát. Vannak aszongya frissítések, amit majd kéne telepíteni, ezt egy kicsit jegeltem. Mivel VirtualBox image-ben szaladt, első körben a guest addition csomagot telepítettem, volna. Először is feltűnt, hogy a kis huncut valamit már okoskodott a telepítéskor, mert az egérkurzor integrációja megesett. Biztos megszokták, hogy leginkább virtuális gépben telepítik, bár a video része nem működött. "Install guest additions" -- mondom, aztán otthonos érzés öntött el, amikor közölte velem, hogy ez nem fog menni; egyelőre ő sem tudja, hogy miért. Na, gugli, megtalál, persze az alaptelepítmény nem tartalmazza az itt szükséges fordító készségeket, hadd jöjjenek azok is. Erre várt a mélyben szunnyadó lajhár, és rárobbant a csendben várakozó 1GiB frissítményre is, és elkezdte 10-20KiB/s sebességgel leszedni, telepíteni. Aznap még párszor ránéztem meló mellett, csendben szöszölt, nem evett sokat a CPU-ból, a netet sem zabálta, gondolom a suse repókból csak erre volt képes. A nap vége felé már volt VBox guest addition. Később rájöttem, hogy ez mostantól kezdve így lesz: ami egy bubi-nál fél perc, az a suse-nek fél óra. Érthető a kaméleon-logó.
Nem mellesleg a körülményeken jelentősen ront az, hogy az OpenSUSE telepítésének második fele a netről húzza le azokat a csomagokat, amiket a CD-re nem tudtak rázsúfolni. Tanulság: DVD-ről kell telepíteni, vagy nemtom, nincs is tanulság. Mindenesetre kellemes érzéssel nyugtáztam, hogy miközben pörögtek a csomagnevek a szemem előtt, észrevettem, hogy suttyomban lehúzza a gépre a MS alap betűtípusait is. Na a nagymami a bubi előtt kikerekedett szemmel nézte volna a site-okat, amiket exploderre, és házon belüli betűtípusokra hegyeztek ki. Hát itt most nincsen szarral gurigázás, ha törik, ha szakad, itt ez is menni fog.
Vegyük használatba
Most válik el a fekália. VPNC, nem is akárhogyan, hanem a vadiúj végstádiumban lévő -- post-alpha -- netmanager kisalkalmazással, ami a Gnome alatt már másfél éve működik. Klikk, recseg-ropog, semmi. Hibaüzenet semmi. 'csába, nézzük a syslog-ot. Nincsen syslog. Fórumtúrás, gugli, miegymás... ez most nem segített. Túl noob vagyok ehhez, úgy tűnik, de annyi azért még rémlett egy korábbi bubis szívásból, hogy a netmanager-vpnc számára engedélyt kellett adni egy konfigban, hogy az a plasma applet hozzáférjen a vnpc-hez. Jééé, ez itt is így működött. Vannak dolgok, amik permanens módon tákolmányok, de itt legalább van 64 bites vpnc... VPN pipa. Korábban mit össze szívtam a KDE4 bubival, mire feladtam ezt a részét (is), és még a célalkalmazás (KVPNC) is összerongyolta a hálózati beállításokat.
Persze lehet mütymörögni, hogy miféle műanyag, kattintós júzer vagyok, hogy nem kenem ki a terminálba a vpnc parancssort, meg hegesztem kézzel a konfigot. Hát erre csak az tudom mondani, hogy nemrég azt olvastam, hogy Amerikában már feltalálták a grafikus felületet, és az egeret is. Korábban ugyanez volt a DSL kapcsolattal (pppoeconf, pon, poff), gáz. Nyúlik a csilivili GUI, mint a takony, meg pörög a kocka, de egy épkézláb űrlapot, és kapcsolódó részeit képtelenek voltak összerugdosni. Ámde most van nagy öröm, mert ez is „kész”.
Jééé, most látom csak, hogy más is „változott”, előnyére. Amikor korábban a KDE4 bubival valami mélyebben szántó dolgot használtam, ami megjegyzett pl. jelszavakat, akkor jött a KWalletManager, ami ugyebár biztonságos módon raktározta el a dolgokat. Ez első indításkor saját jelszót kért, véleményezte, hogy mennyire primitív jelszót választottam, aztán minden egyes olyan alkalmazás elindításakor, ami a KWallet-et használta, jelszó bepötyög. Később volt már olyan, hogy automatikusan engedélyezte a hozzáférést „megbízható” alkalmazások számára, de az csak minden 3. esetben működött. Ehhez képest a Gnome keyring betonstabil, és barátkozik a felhasználóval. Szóval a VPNC beállításoknál számítottam rá, hogy lesznek gondok, hát meglepődtem. A SUSE felkínált egy „Basic settings” opciót, és azóta egy büdös hangot nem hallok a KWalletManager részirül. Helyes
No, ezen felbuzdulva gyorsan (lassan) fel is dobtam egy Evolution-t. Miért nem KMail? Egyrészt mert szerintem sokkal többet tud, másrészt meg tudja kezelni az Outlook Web Access-t, ami az egyetlen lehetőség nálunk a transzparens működésre, ha kóborol az ember, mivel kintről nincsen SMTP. A betyárját neki, hát ezek a SUSE-s fiúkák még a GTK integrációját is normálisan oldották meg. Minden GUI elem tökéletesen megegyezik a Qt-s megfelelővel. Még a betűk is megfelelő méretűek, ami pl. bubiéknak már nem ment olyan jól, mert külön turkálások nélkül a firefox csak annyit tudott a monitorra biggyeszteni, hogy „Fi”, de azt atomnagy betűkkel. A keyring integrációval nem akartam foglalkozni (ti. az Evolution jelszavait az tárolja). Korábban rájöttem ugyanis, hogy ha annak nem adok meg jelszót, akkor leszáll rólam, ami KDE4 bubi alatt nagy szó volt. Persze lehet megint röhögni, hogy mennyire lámer vagyok a nulla Keyring jelszavammal, de egyszerűen az agyamra ment az UAC utánérzésével. Majd később finomítunk ezen is.
Testreszabás
Akkor lássunk valami normális témát. A KDE4 témáit valószínűleg hormonproblémás középiskolásokkal terveztették meg, ez nekem már nem annyira jön be. Viszont az alapok jók, az alapeszközök egyenesen kitűnőek, nem véletlen hogy a ZDNet-es jóemberek laikus járókelőknek be tudták adni, hogy ez az új win7. Mivel vicces kedvemben voltam, nekiestem felpakolni egy vista/win7 témát. Hát szomorúságos, de külön kiegészítő nélkül ezt nem feltétlenül lehet megtenni, a kiegészítőt (deKorator) pedig nem egyszerű telepíteni. Hát a nagymami itt már megbukott a pimp-eléssel. A KDE-Look site-ról letölteni nem lehet, elirányít a SUSE 1-click install oldalára. Sebaj, egy klikk, az semmi... Klikk... Hát ezek után beindul a nagy telepítő gépezet, tárolók kerülnek felvételre, szüttyög egy darabig, rákérdez erre-arra, itt már bukik az a 1-click, aztán kiböki, hogy a telepítéshez a KDE4 pár csomagjának kísérleti verziójára lesz szüksége.
Itt a nagymami rémülten elszaladt volna pogácsát sütni. Sűrű anyázások közepette majdnem lemondtam a dologról, kísérletezzen a gépével, akinek két anyja van. Aztán megakadt a szemem a deKorator forráskódján, és a hozzá mellékelt 5 soros telepítési útmutatón. Ritkán szoktam forrásból telepíteni, de kaján vigyorral vettem tudomásul, hogy ez így már működött (kísérleti az...). Na, itt már kezdett rámtalálni a barkácsérzet. A vista/win7-es téma mellé még besűrítettem egy qtCurve config-ot is, ami az egyes vezérlőelemek formáját van hivatott megszabni. Teljes volt a dolog, bár láttam már rá példát, hogy a teljes dektop-ot átszabta egy jóember, ikonostul, háttérképestül, mindenestül. Bubira ezt az egészet elvileg egy script lefuttatásával meg lehet ejteni, gyakorlatilag ez nem teljesen van így.
A KDE egyik sajnálatos adottsága, hogy admin jogokkal futtatott alkalmazások a root felhasználó GUI beállításaival szaladnak. Ez részben jó lehet, ha valaki feledékeny, mint egy őzlábgomba, de a magam részéről inkább designhibaként élem meg a dolgot, amikor beállítok egy nekem tetsző stílust, aztán egy root-jogosultságú alkalmazás indításával visszaköszön a gayware feeling. Gnome-ban ezt megoldották, a KDE4 is eljuthatna erre a szintre.
A desktop szintén meglepett, mivel utoljára akkor láttam ennyi sok kis bizgerát (=widget), amikor a bubira felnyomtam a KDE 4.3-at a backport repository-ból kísérleti példányként. Háttérként interaktív földgömb, ami valós időben mutatja az éjjel-nappal váltakozását, voáááá... Na itt kezdenek előjönni azok a dolgok, ami miatt a KDE4-et meg lehet kedvelni, bár ez a földgolyó most nézem, hogy eszi azért az erőforrásokat rendesen. Mindegy, ha a vistánál ez nem volt tétel, miért pont itt számítana.
„Restricted formats” a kulcsszó, amennyiben az ember hozzá szeretne férni a(z il)legálisan beszerzett zenéihez, filmjeihez, szeretne flash-es reklámokat nézegetni böngészés közben. Én megértem, hogy ez a kupac nem teljesen összeegyeztethető egy nyitott alapokra lapátolt rendszer filozófiájával, de kicsit konzervatív iránynak érzem azt, hogy úgy kell összevadászni a szükséges codec-eket, mintha a kiadói lobby elől rejtegetnék. A bubi egy zene/film lejátszásakor az arcomba tolta a telepítendő csomagokat, a SUSE nagyon nem. A nagymami közben inkább kigyomlálta a kertet.
A többi alkalmazást már nem pedzegetem, mivel gyakorlatilag minden KDE4 disztróban ugyanazokat próbáltam használni. DigiKam, Amarok, K3B, Kopete, Dolphin, Krusader... sok jól összerakott eszköz, amihez sokan szeretnének hasonlót készíteni GTK alapokon. Lehetne még részletezni, fényezgetni az új komponenseket, a régiek változásait, de nem hiszem, hogy erre én lennék a legmegfelelőbb személy.
Amikor problémám volt a SUSE-vel, leginkább az ubuntuguide.org-hoz hasonlatos gyorstalpaló hiányzott leginkább. Vladi kolléga felhívta a figyelmemet arra, hogy errefelé nem divat az OpenSUSE. Hát az összkép alapján azt kell mondanom, hogy mindenki szégyellje össze magát, mert az Ubuntu Gnome-os, és KDE4-es változata sem volt eddig annyira összeszedett, mint a 11.2-es SUSE, mégis nyomasztó fölénye van felhasználói bázis tekintetében.
