Hirdetés

2021. október 24., vasárnap

Gyorskeresés

LG OLED48CX TV mint monitor

Az első „kis” méretű OLED TV, amire már monitorként is lehet tekinteni. De vajon mennyi kompromisszummal jár?

[ ÚJ TESZT ]

Kompromisszumok és problémák

Beégés

El is érkeztük ahhoz a ponthoz, amikor nem tudunk elmenni azon kellemetlen téma ismertetése mellett, hogy az OLED kijelzők működési elvük miatt hajlamosak az úgynevezett burn-in (beégés) jelenségre.

Az OLED organikus összetételű képpontjai a használat során fokozatosan vesztenek fényerejükből. Ez azt jelenti, hogy az idő haladtával a TV maximális fényereje fokozatosan csökkenni fog. Ezzel nem is volna probléma egészen addig, amíg ezt egységesen teszi, a képernyő teljes felületén, hiszen ilyenkor nem veszünk észre képi hibákat. Ugyanakkor azt könnyen beláthatjuk, hogy a kép azon pixeljei, amelyek erőteljes fényes képi információt jelenítenek meg, jobban használódnak, mint amelyek kevésbé világítanak, vagy ahol a képpont konkrétan ki van kapcsolva. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy amennyiben a kijelző egy részén folyamatosan ugyanazon statikus tartalom jelenik meg (csatorna logója, Start menü, játékbeli HUD-ok, stb.), a kijelző „megjegyzi” a megjelenített képet, és szellemképként minden más tartalom felett is meg fog jelenni. Hasonló ez a CRT monitorok foszfor beégéséhez, ugyanakkor azzal ellentétben itt kumulatív beégésről beszélünk, vagyis hiába váltogatjuk a tartalmakat, az azonos helyen megjelenő tartalom által produkált kopások időben összeadódnak.

Az LG számos védelmi mechanizmust épített be modelljeibe a burn-in kockázatának csökkentésére:

- Pixel frissítés: ez egy olyan folyamat, amelyet a kijelző elektronikája időszakosan lefuttat. Az algoritmus a fenti problémát, vagyis, hogy az egyes képpontok különböző módon kerülnek használatra igyekszik kiküszöbölni azzal, hogy a kevésbé igénybe vett pixeleket is edzésnek teszi ki, és a használt pixelekkel egységes állapotra hozza. A folyamat automatikusan megtörténik a TV lekapcsolásakor, emiatt nem szabad áramtalanítást alkalmazni a kikapcsolást követően. Kétféle algoritmus van jelen: egy gyors pixel frissítés, amely néhány percet vesz igénybe, és amely minden utolsó ilyen művelet óta eltelt 4 üzemórát követően megtörténik, illetve egy hosszú pixelfrissítés, amelyre 2000 óránként kerül sor automatikusan. Utóbbi során a képernyőn észre is vehetünk felvillanó képpontokat-képsorokat. Ezen felül manuálisan is lehetőségünk van a hosszú pixel frissítő futtatására, ennek szükségességéről megoszlanak a vélemények. Én személy szerint nem tartom szükségesnek a futtatást, feltehetőleg a TV szoftvere okkal van ilyen automatikus futtatásra konfigurálva.

Hirdetés

- Képernyő eltolás: ennek megvalósítása TV márkánként eltérhet. LG esetében a bemenő jelre kissé ránagyít az elektronika, és az így keletkező overscan régióban időközönként tologatja a képet, ezáltal biztosítva, hogy a kép tartalma folyamatosan változzon. Az opciót le tudjuk tiltani a All Settings -> Picture -> OLED Screen Saver -> Screen shift opció alatt. Személy szerint ezt az opciót kikapcsoltam, ugyanis ez megakadályozza, hogy a bemeneti képpontok egy az egyben kerüljenek megfeleltetésre a fizikai pixeleknek, és emiatt újramintavételezés történik, ami rontja a képminőséget. Egyénileg mérlegeljünk, zavaró-e az opció hatása; azt hozzá kell tennem, hogy elsőnek nekem sem tűnt fel, a tologatást hamarabb észrevettem.

- Logó fényerő állítás: automatikusan felismeri a képernyőn megjelenő statikus elemeket, például logókat, és azok fényerejét csökkenti függetlenül a kép többi részétől. Erőssége a All Settings -> Picture -> OLED Screen Saver -> Logo Luminance Adjusment alatt állítható, és teljesen le is tiltható. Én ezt a beállítást is kikapcsoltam.

- Automatikus fényerő limitálás (ABL): ez egy önvédelmi tulajdonsága az OLED vezérlésnek, amely megakadályozza, hogy a panel túl nagy felületen működjön magas fényerő mellett. Erre egyrészt a túlmelegedés elkerülése végett van szükség, másrészt a panelfogyasztás limitálása okán. Nem kikapcsolható, ugyanakkor a hatása redukálható azzal, ha a fényerő beállításokat nem használjuk túlzóan. Valós használatban nagy fényerőkülönbséget produkáló képernyő váltásoknál tűnhet fel a hatása.

- Automatikus statikus fényerő limitálás (ASBL): az elektronika figyeli a képernyő tartalmát, és amennyiben annak tartalma nem, vagy csak nagyon kevésbé változik, automatikusan elkezdi a panel fényerejének csökkentését. Ez például a menü képernyők, vagy megállított videók képkockáinak beégése ellen véd. Sajnos PC használatban egy kellemetlen képesség, amely például alkalmazások használata esetén meglehetősen sokszor aktiválódik. Kikapcsolása csak szerviz távirányítóval lehetséges, és a garancia elvesztésével jár. A hatása redukálható, ha „lekötjük” a monitort, például azzal, hogy animált hátteret használunk, vagy időközönként görgetjük a tartalmakat a kijelzőn. Szintén kevésbé válik feltűnővé, ha desktop használat során nem használunk túl magas fényerő beállítást.

Mennyire kell beégéstől tartani a gyakorlatban? Nehéz ezt a kérdést megválaszolni.

Az RTINGS csapata végzett egy hosszan tartó OLED tesztet, amelyben 6 db OLED C7-es TV-t különböző televíziós használati szokásokat utánozva vizsgált. A megmérettetésben különböző valós képi tartalmakat jelenítettek meg, 5 órás intervallumokban, amelyet 1 óra kikapcsolt állapot követett (a pixel frissítési algoritmusok futását lehetővé téve). A fényerőben jellemzően 200 nitet céloztak meg, (ez 59-63 közötti OLED fényerőt jelent), továbbá egy TV-t maximális fényerőn használtak. A tesztet 9000 órán át futtatták, és a végeredményt az alábbi oldalon lehet részletesen megtekinteni: RTINGS: Real Life OLED Burn-In Test on 6 TVs.

Az egy éves használat összefoglalója megtekinthető videó formájában is:

RTINGS: One Year Update - OLED Burn-in Test

Sajnos ez a teszt azonban kevésbé reprezentálja a számítógépes felhasználási szokásokat, ahol a TV csatornákkal szemben sokkal több statikus tartalommal fog a kijelző találkozni. Közelebbi magyarázatot kapunk, ha az OLED panelt használó laptopokat vizsgáljuk. Ezek esetében sokszor olvasni olyat, hogy a Start menü és tálca képe hajlamos a beégésre, így ezeket az LG monitorként való használata során is célszerű elrejteni.

Az RTINGS tesztből ugyanakkor az is kiválóan leszűrhető, hogy a fényerő beállítás sokat nyom a latban, és célszerű PC desktop használat esetén alacsonyabb fényerő beállítást használni, ezzel jelentősen kitolva a panel élettartamát, továbbá redukálva az ASBL által produkált fényerő fluktuáció hatását is. A korábbi Reddit táblázatban a 36-os OLED beállítás az esetek többségében elégséges lehet, sőt sötét szobában nyugodtan kipróbálhatjuk a 30 alatti értékek használatát is.

Érdemes megjegyezni, hogy az RTINGS tesztje 7. generációs LG paneleket használ, míg a CX már a 10. generációt jelképezi, modernebb gyártási technológiával és elektronikával. Az LG például a tapasztalatoknak megfelelően megnövelte a piros subpixel méretét a többihez képest, amelyet az CNN-es tesztből is jól láthatunk, hogy leginkább hajlamos volt beégésre (magasabb teljesítményen kellett üzemeltetnie az elektronikának azonos fényerő eléréséhez). Azt is fontos kihangsúlyozni, hogy általános használat során a megjelenített tartalom típusa is változik, tehát PC esetében a munkát videónézések váltják fel, majd játék. Az RTINGS tesztje ugyanazon típusú csatornát jelenítette meg egy panelen váltogatás nélkül.

Valós PC-s használatban a fórumozók tapasztalataira támaszkodhatunk. A PH helyi topikjában is van olyan felhasználó, aki már a CX előtti paneleket is használta monitorként, napi tíz óra feletti igénybevételben és munkára is, és nem tapasztalt egyelőre beégést. Ugyanakkor azt is felelőtlenség lenne kijelenteni, hogy ez nem fordulhat elő, főleg, ha semmilyen óvintézkedést nem alkalmazunk.

Ha OLED-et vásárlunk monitornak, mindenképp mérlegeljük megéri-e nekünk a kiváló képminőség azt, hogy esetleg néhány év múlva cserélnünk kell a kijelzőt. Ezt mindenkinek egyénileg kell eldöntenie.

Szövegmegjelenítés

Visszatekintve az összehasonlító táblázatra feltűnhet, hogy külön oszlopot szenteltem a subpixel elrendezésnek. „Miért is fontos ez?”, kérdezhetnénk. „Nem teljesen mindegy, hogy hogyan épülnek fel a képpontok, amíg összességében ugyanazt a képet látjuk?”. Sajnos PC-s használati mód esetében a szövegmegjelenítő algoritmusok tekintetében találkozhatunk meglepetésekkel.


Forrás: Wikipedia (a kép: betűsimítás nélkül, b kép: bekapcsolt ClearType-pal)

Windows operációs rendszer esetében nagyjából a Windows XP-s időszak óta elterjedt a ClearType nevezetű algoritmus valamelyik formája. Ez a Microsoft szabadalmaztatott megoldása, és az LCD képernyő subpixeljeinek bevonásával virtuálisan képes megháromszorozni a betűalakok ábrázolására használt vízszintes felbontást. A végeredmény látszólag élesebb és precízebb betűmegjelenítést eredményez, különösen a kis méretű feliratoknál. Az ClearType által produkált kimenetre ránagyítva egy színes körvonalat láthatunk a szöveg körül. Ez azonban 1:1-es méretben, amennyiben passzol a panel által használt subpixel elrendezéssel, összemosódik a fő betűalakkal, és elsimított határvonalakat eredményez.

Talán a fentiből sejthetjük is, hogy ha a ClearType által nem támogatott kijelzőn próbáljuk megjeleníteni az így előálló szöveget, akkor nem kapunk optimális eredményt. Sajnos az LG OLED-je esetében is ez a helyzet áll fent. A panel az úgynevezett WRGB elrendezést használja, vagyis egy kiegészítő fehér alpixel társul a hagyományos subpixelek mellé. Ennek egyrészt gyártástechnológiai oka van, a WOLED panel alapesetben csupán fehér fényt képes kibocsájtani, ez elé viszik fel a különböző színek előállításáért felelős szűrő rétegeket. Továbbá a jobb fogyasztás és az erősebb fehér fény reprodukció érdekében egy negyedik alpixelt is elhelyeznek színszűrő nélkül a csoportban. Egyidejűleg sosem világít a 4 alpixel mindegyike. Bekapcsolt ClearType esetében azt tapasztalhatjuk, hogy a szöveg körül színes zaj jelenik meg az LG TV-jén, és a szövegnek egy balra eltolt szellemképe is megfigyelhető. Az hogy ez kinek mennyire zavaró, egyénileg kell eldönteni. A ClearType megítélése a kezdetek óta kettős.

ClearType vs Grayscale betűsimítás hatása felnagyítva

A problémát orvosolhatjuk, ha teljesen kikapcsoljuk a ClearType-ot vagy átváltunk az egyébként Mac OS által használt Grayscale simításra. Ehhez például használhatjuk a BetterClearTypeTuner nevezetű programot. Kikapcsolt ClearType mellett sajnos a legtöbb modern betűtípus baltával faragott hatást kelt, ez az igen erős pixel tömörítésre optimalizálás miatt van (font hinting), ami ClearType-hoz hasonló simítást feltételez.

A Grayscale kompatibilis ugyan a panellel, és emiatt a legkevésbé zavaró eredményt nyújtja (legalább is számomra), ugyanakkor mivel csak a teljes pixel méretben helyez el további szürke átmeneteket a karakterek szélén, a kisebb felbontás miatt valamivel homályosabb eredményt eredményez. Az Apple a retina kijelzők segítségével küszöböli ki ezt a problémát, sajnos az LG pixel sűrűsége ettől jelentősen elmarad. Saját tapasztalatom szerint a Grayscale smoothingot érdemes legalább 125%-os betűtípus skálázással használni, hogy jól olvasható betűalakot kapjunk. Böngészőben ezen felül érdemes további bővítményt használni, és a betűk vastagságát 20%-kal megemelni, hogy az igazán vékony betűtípusok is kontrasztosan jelenjenek meg. (például Chrome és új Microsoft Edge esetén használható a Font Rendering Enhancer kiegészítő)

BetterClearTypeTuner, amivel a rendszer beállításaihoz képest precízebben konfigurálhatunk

Sajnos ezzel még nincs vége a betűtípusok körüli mizériának.

Windows esetében, mint ahogy a skálázás is, a betűtípusok rajzolása is meglehetősen vegyes képet mutat. Az idők során háromféle API programozói felület is készült ehhez, és az alkalmazások ezeket tetszőleges kombinációban használhatják, így például az is elképzelhető, hogy a rendszerszintű beállítást az alkalmazás önkényesen felülírja. Böngészőben megjelenő PDF-ek esetében tapasztalhatjuk azt, hogy hiába kapcsoltuk ki a subpixel smoothing algoritmust, az továbbra is ennek segítségével jelenik meg. A képet tovább árnyalja, ha hozzávesszük, hogy távoli alkalmazások esetében, ami lehet egy virtuális gép, távoli asztali kapcsolat vagy egy kolléga által a videó chat alkalmazásban megosztott képernyő, semmilyen ráhatásunk nincs a választott betűtípus-simítás mikéntjére. És az alapértelmezett beállítás szinten minden modern Windows operációs rendszer esetében a bekapcsolt ClearType lesz.

Amennyiben a fentiek elfogadhatatlanul zavarnak minket, az LG OLED-je nem a legjobb választás munkához, vagy erre a célra érdemes egy második LCD kijelzőt is meghagyni a TV mellett. Talán van némi remény arra, hogy az OLED kijelzők terjedésével a Microsoft készít egy kimondottan ezen panelekkel kompatibilis ClearType változatot is, de erre sajnos a közeljövőben kevés esélyt látok.

A WRGB elrendezéssel kapcsolatban egy további kellemetlenségre is érdemes felhívni a figyelmet. Az éles határvonalakkal rendelkező sárga területek mellett (mint például a weblapokban keresés hatására kiemelt szövegek) bal oldalt piros, jobb oldalt zöld határolóvonalak jelennek meg. Ugyancsak emiatt a sárga szöveg feliratokon egy enyhe kiemelési kontúr is megfigyelhető.

Panellottó

Egy nagyon rövid szakaszt még szentelnék az úgynevezett „panellottó” fogalomnak, amit a PH fórumán előszeretettel használnak fórumozó társaink. Ez körülbelül annyit tesz, hogy az OLED panelek minősége példányról-példányra tud jelentősen változni. Leginkább ez a sötét (1%-os, 5%-os) szürke visszaadásban és a telt színekben jelentkező függőleges sávosodásban érhető tetten, amelyek az előállítási technológia miatt mindegyik OLED kijelzőt érintik.

Több felhasználó jelezte, hogy a dobozból kibontott LG CX modellje igen gyenge minőséget produkált. Sajnos nem tudni, hogy ez a hozzánk leszállított darabok specialitása vagy esetleg valamilyen gyártási probléma eredménye az elmúlt időszakban, mindenesetre az LG a garanciális idő alatt bejelentést követően a felhasználó otthonában cseréli az ilyen paneleket, ha azt jelezzük feléjük. Sajnos ez a ráfordított idő tekintetében mindenképpen kellemetlen mellékhatás, de megérheti.

Saját kijelzőmet egyébként nem vetettem alá ilyen teszteknek, és rendkívül nagy megelégedéssel használom eddig. Hagyományos LCD kijelzők esetében sem ritkák a kijelző hibák, ezeket bizonyos mértékig el kell tudnunk fogadni. Természetesen az is megérthető, hogy ezért a pénzért tökéletes megoldást várnánk el. Azt is érdemes tudni, hogy a panelhibák az idő múltával csökkenhetnek és rosszabbodhatnak is. Ez szintén a technológia velejárója. Ha háklisak vagyunk erre, érdemes megnézni a saját példányunkat, és szükség esetén elindítani a cserefolyamatot.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Hirdetés

Hirdetés

Copyright © 2000-2021 PROHARDVER Informatikai Kft.