Intro

Nincs könnyű helyzetben az, aki manapság monitort akar venni a számítógéphez, és a közel tökéleteset szeretné megtalálni. Megannyi paneltípus, frissítés frekvencia, képarány, HDR profil, csatlakozók, és azok újabb verziói. És akkor még a szubjektív képminőségről szót sem ejtettünk. A pénztárca pedig reszkethet a sarokban, mert bizony sejthető, hogy ez sem lesz olcsó mulatság.

Jelen cikk írója is ebben a hajóban evez, korábbi 1440p 27"-os Acer (B276HUL) IPS monitorom – amelyet 8 éve nyüstölök – úgy éreztem, megérett a cserére. Annál is inkább, mert az elmúlt 1,5 év home office őrülete kapcsán volt lehetőségem egy budget 32"-os 4K Samsungot (U32J590) kipróbálni, és bár a VA panel adta képminőség az IPS után nem tetszett (kivéve a feketéket), de a nagy méret gyorsan megszokhatónak bizonyult, és érezhetően visszalépés volt újra az asztalra tenni az Acert. Korábban irodában is 2 db 24"-os side-by-side 1200p 16:10 monitor előtt dolgoztam, és a 32" nyújtotta „egybe nagy” felület sokkal kellemesebbnek bizonyult, mint a félúton keretek által megszakított videófal. Az élet úgy hozta, hogy lehetőségem nyílt teljesen távmunkára váltanom a vírushelyzeten túl is, és így itthon alakíthatom ki magamnak a számomra megfelelő feltételeket; ez újabb lökést adott a monitor cseréhez.

Sajnos van egy ilyen dilim, hogy ha váltani akarok, akkor általában olyan valamit keresek, ami több szempontból is előrelépésnek tekinthető a mostanihoz képest, főleg, ha évekre tervezek az új kütyü megvásárlásával. Ilyenkor következik az a hetekig (hónapokig?) tartó folyamat, amikor nagyítóval vizsgálom a specifikációkat, osztok-szorzok, összevetek mindent a létező összes módon, végül beleharapok a kisujjamba, és az elérhető információk mérlegelése során legkevesebb kompromisszumot produkáló megoldást választom. Na meg persze reménykedem abban, hogy jól döntöttem.

Elvárások

A célom az volt, hogy ezekből minél többet sikerüljön kipipálni:

- Méret: Hasznos lenne a minél nagyobb képernyő felület. Programozóként sokszor kell egyszerre több ablakban dolgozni, nem ritka a több kódszerkesztő, terminál, chat felület, levelezés. Minél kevesebbet kell ezek között váltani, annál jobb. 32"-nál mindenképp nagyobbat szerettem volna 4K-hoz. A Samsungon a 4K felbontás csak 150%-os skálázással volt használható, az alatt minden olvashatatlan és kezelhetetlen volt. Kicsit emiatt azt éreztem, hogy a méret növekedést feláldoztam a jobb szövegminőség oltárán, de egyébként további képernyőfelületet nem kaptam. A korábbi Acer nagyjából 100 PPI-s pixel sűrűséggel bírt, így lehetővé tette a 100%-os skálázással való használatot (igaz, némileg gyenge szövegmegjelenítéssel, valójában 125%-on volt kényelmesen használható). Méretben úgy szerettem volna feljebb lépni, hogy a 4K-t közel skálázatlanul tudjam használni.

- Gamer jellemzők: A munkában megfáradva szeret az ember fia szórakozni, legyen az film vagy játék. Tele az internet a nagy képfrissítésű gamer monitorok előnyeiről szóló írásokkal, hogy mennyire látványos az előrelépés 60Hz után, nem beszélve a tear-free élményről, amit a G-Sync / Freesync ad. Ismerőseim közül, akik rendelkeznek ilyennel, nem nyilatkoztak róla rossz véleménnyel, épp ellenkezőleg. Ha már váltok, gondoltam én is szeretnék ilyet. Akkor is, ha a jelenlegi GTX1080-ammal ezt még nem feltétlenül tudom kiaknázni, talán egyszer leteszik azok a bányászok is a csákányukat, és hagynak nekünk is értelmes áron videókártyát vásárolni (de azért vannak kétségeim, lehet inkább újabb ujjba harapás következik).

- HDR: Ugyancsak játékok és film miatt érdekes lehet a HDR képesség, habár ez csak mint egyfajta nice to have. A legtöbb monitor, ami HDR-képesnek hirdeti magát, igazából csak kis régiókban, háttérvilágítási zónákkal játszva tud ilyesmi hatást kelteni, vagy még rosszabb esetben csak a globális fényerő módosításával. (Emlékszik még valaki a hangfalaknál a P.M.P.O. jelölésre? Na ez körülbelül ugyanolyan.) Érdemi HDR-hez legalább DisplayHDR 600-ra lenne szükség.

- Panel színfelbontása: Sok panel ismeri a 10 bites színfelbontást. Sajnos az olcsóbb megoldások az úgynevezett FRC megoldással, vagyis nagyon gyors variálásával képesek becsapni a szemünket és további színeket produkálni, ez azonban vibrálással jár. Ha lehet tehát, natív 10 bites megoldást érdemes keresni.

- Háttérvilágítás, szemkomfort: Sajnos több LED háttérvilágítást használó monitor úgynevezett PWM elven valósítja meg a fényerő redukálását. Ez észrevehető villogással jár, ami egyeseknek kellemetlen lehet. Sajnos a Samsung kapcsán ezt volt lehetőségem megtapasztalni, 100% fényerőn viszont túl fényes volt, így a PWM mentesség is igen prioritásos lett a listámon.

- Szubjektív jellemzők: monitor esetén az IPS jobb betekintési szögeit preferálom a VA jobb feketéivel szemben. Habár például a nappaliban lévő TV választásnál pont azért választottam VA-s Samsung LED TV-t, mert – egyrészt akkor nem volt opció az OLED, másrészt – bár jobban torzul oldalról nézve, engem jobban zavarnak a felül-alul fekete sávokban jelentkező problémák. Klasszikus értelemben TV műsort nem nézek, így körülbelül azonnal találkoztam volna a szélesebb vagy magasabb mint 16:9-es képarányú videóknál ezzel. A kanapéról nézve a torzulási problémák úgy sem nagyon jelentkeznek. Más a helyzet a nagy méretű monitoroknál, mert itt már akkora a képernyő felület, hogy előtte ülve a széleket már szintén nem szemből látjuk, tehát az ilyen panelek torzítása erre is kihat. A legtöbb gamer monitor VA panelt is használ. Valamelyest korrigálni lehet ezt a kellemetlenséget hajlított kijelző választásával, de ez egyéb problémákat hoz be az egyenletbe (például a szín és a háttérvilágítás egybefüggőségének romlását). Abban biztos voltam, hogy sima TN paneles kijelzőről szó sem lehet, a gamer monitorok közül így egy csomó ki is esett a lehetséges mezőnyből. De ezzel amúgy is csak az ultra gyors 240 / 360 Hz-es panelektől kell búcsút inteni; úgy gondoltam bőven megfelelő lehet nekem a 100-144Hz közötti zónára korlátoznom a gamer képességeket.

A fenti listával hónom alá csaptam az internetet, és megnéztem mi közül lehet válogatni. Elvégre csak 8 év telt el már az utolsó monitorom kiválasztása óta, nem olyan földtől elrugaszkodott már a legtöbb kívánságom, ha máshol nem, legalább a felső szegmensben találkozni fog az elképzelésemmel, igaz?

Nos, sajnos nagyon gyorsan be kellett látnom, hogy óriásit tévedtem. Az árcímkén még annyira nem is lepődtem meg, legalább úgy kalkuláltam vele, hogy a mostani monitor újkori árának duplája lesz a kiindulási alap a fentiekhez, de inkább több. Azzal is tisztában voltam, hogy fizetőeszközünk sem finoman szólva legerősebb időszakát éli, van valami világjárványféle is, ami ráncigálja az árakat mindenfelé, de hogy ezért az összegért még igazából a feltétellistámnak a felét sem tudom minden esetben kipipálni, az eléggé csalódásként ért. Össze is gyűjtöttem egy listát a lehetséges kandidátusokról táblázatban. (Az első kettő a korábbi használt megoldások, csak összehasonlítási alapnak, illetve a PWM jellemző oszlopa kimaradt a gyűjtésből; egyes esetekben sajnos nem tudtam pontosan mi a helyes érték, pl. a Samsung TV esetén sem találtam információt milyen a subpixel elrendezése, így tévedések lehetnek a táblázatban)

Rövidítések:
– Sub Pixel Layout: a képet felépítő képpontokat alkotó alképpontok sorrendje
– Panel színfelbontása: A subpixelenkénti színmélységet jelenti, nem a pixelre jutó színmélységet
– VRR: Variable Refresh Rate = AMD FreeSync, Nvidia G-Sync és HDMI VRR technológiákat gyűjtöttem ez alá
- USB-C/PD: USB Type-C port amely képes táplálásra (Power Delivery), ill. gyakran USB hub upstream portjaként és DisplayPort bemenetként is funkcionál
- USB(ds): Downstream USB portok száma: amelyik kijelzőben beépítve van USB hub, az rendelkezik ilyennel; a ráköthető kliens eszközök száma

A fenti táblázatban sárgával jelöltem azon értékeket, amelyek ugyan nem ideálisak, de nem kizáró feltételek. Pirossal azokat a tulajdonságokat, amelyeket már keményebb diónak gondoltam kompromisszum tekintetében. (Megjegyzés: a DisplayPort limitáció végül nem lett olyan fajsúlyos kitétel a végső döntésnél, mint itt még jelöltem.)

Érdekességképpen szétnéztem kicsit TV fronton is. A monitorok és TV-k közötti különbségek fokozatosan eltűnőben vannak, különösen mióta a konzolok is támogatni kezdték a magas képfrissítési frekvenciákat.

Két ilyen kijelzőt is a táblázatba vettem: a Samsung Quantum Dot képpontos Q80T megoldását 55"-os méretben, illetve az LG OLED TV-jét, amiből épp a 2020-as évben vált elérhetővé elsőnek a kisebb, 48"-os méret, amit már asztalon is el tudtam képzelni magam előtt. Mindkét TV ráadásul képes HDMI VRR-re, vagyis a magas képfrissítés támogatásra alacsony késleltetés mellett, így PC monitornak játékra is bevethetőnek bizonyulnak.

Két kandidátusra sikerült leszűkítenem a fenti listát.

(1) Az LG 43UN700-ra, amely leginkább munkára alkalmas 4K IPS monitor 43"-os méretben. Sajnos ennek megfelelően csak maximum 60 Hz-et tud, és bár a korábbi verziója tudott egy meglehetősen minimális FreeSyncet, ezt utólag kivette belőle az LG. Feltehetőleg nem sok vizet zavart. Csatlakozási lehetőségekkel ugyanakkor igen jól meg van „áldva”, és még egy beépített USB-C hubja is van.

(2) Az LG 48CX OLED-je. Az OLED fantasztikus színei, gyakorlatilag végtelen kontrasztja már a telefonok esetében is imponált. Ráadásul ez a kijelző a legtöbb kitételemet teljesíti, azt leszámítva, hogy a TV mivoltából fakadólag használatbeli kompromisszumokra kényszerít az interfészek és vezérelhetőség tekintetében.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!