Hirdetés

2019. április 20., szombat

Gyorskeresés

Intel IGP vs. nVidia belépőszint

Vajon egy IGP versenyre kelhet-e egy alsó kategóriás videókártyával? Hol tartanak teljesítményben?

[ ÚJ TESZT ]

Alap információk

Gondolom hozzám hasonlóan sokan kíváncsiak, hogy miként teljesítenek az Intel processzorokba épített videókártyák (iGP-k) az alsó kategóriás kártyák ellen. Kapva kaptam az alkalmon, hogy ha már platformot váltok és kicserélem a 2. gpu-ként használt („physx”) kártyát, akkor egy kis tesztet összedobhatnék belőle. Előre leszögezném, hogy aki elsősorban játékokra számít, annak csalódnia kell (mod. kérésre készítettem játékteszteket is). El is magyarázom, hogy miért: célom nem az volt, hogy lemérjem, hogy x game-ben mennyi fps-t tol ez vagy az, amit elferdít a driverek működése (leginkább az Intel nem olyan erős terméktámogatása). Jobbnak láttam tesztprogramokban lemérni (azok bemutatják 1-1 kor grafikai szintjét), driveres támogatás biztosan adott és erősorrend lemérésére, következtetések levonására tökéletesen alkalmasak (meg persze akadnak korábbi tesztjeim, amik jól most jönnek :P ).

Először is hasznosnak gondolnám tisztázni, hogy mi is az APU/iGP és miben különbözik a diszkrét VGA-któl (dGPU). Igazából az APU elnevezés Intel esetén nem is állja meg a helyét, az AMD névhasználatában jelent meg a processzorba beépített GPU-kat hívják így. Náluk az első ilyen megoldás a 2011-ben megjelent Llano kódnevű CPU-kban található meg, Intelnél a Clarksdale volt az első 2010-ben, meglepetésre megelőzve a kisebbik processzor gyártót! Az AMD „Fusion” technológiának hívta azt a fejlesztést, ahol a CPU és a GPU egybe van építve, és használhatják egymás erőforrásait, gyorsítótárát. Az Intel első megoldása nem ilyen volt, külön-külön részegységek voltak egy tokozás alatt. Majd csak a Sandy Bridge-dzsel kerültek egy szilícium lapkába (vagyis az Intel Core I 2xxx családdal) – igazából a nagyobbik processzorgyártó folyamatosan lépdelt a képzeletbeli fejlesztési lépcsőn.

Milyen előnye és milyen hátránya lehet gyakorlati szempontból, hogy IGP-t vagy dGPU-t használunk? Előbbi nyilvánvalóan kisebb helyet foglal (triviális, hiszen a processzorban van, és nem egy külön bővítő kártya), így kisebb gépekbe be lehet építeni: vele eljött az ultrabookok, mini PC-k kora is. Természetesen kisebb a fogyasztása, mivel nincs szüksége külön részegységekre: nincs saját memóriája, saját hűtőrendszere, tápellátó áramköre. Egyszerűbb a hűtése, ez a processzorral egy kalap alatt megoldott. (Megjegyzés: a modern IGP lekapcsol és gyakorlatilag 0 watt a fogyasztása, ha van mellette videókártya is, és nincs rá megjelenítő csatlakoztatva. A Windows 10 azt is támogatja, hogy az IGP is használható megjelenítőnek egy vagy több dGPU mellett). Elméletileg további előnye lehet, hogy a CPU és a GPU is tud közös memóriát használni, de ez igazán még mindig csak a jövő (lehet).

Ami egyik oldalról nézve előnyös, az más szempontból hátrány is: azzal, hogy nincs külön dedikált memóriája (nagy általánosságban), kénytelen a rendszermemóriát használni, tehát ennyivel kevesebb RAM-mal tudunk gazdálkodni, és ez gyakran jelentősen lassabb is: mármint a customer DDR3-1600 és DDR4-2133 memóriákat összevetve a GDDR5-tel. Ennek folyamán már eleve limitált a sebessége, még ha ez az Intel megoldásainál (jelenleg!) nem okoz lassabb működést. Szintén érdemes megemlíteni, hogy a CPU és IGP közös fogyasztási keretet használ, így ahol nincs lehetőség ennek módosítására, visszább foghatják egymás órajeleit.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Hirdetés

Azóta történt

Hirdetés

Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.