A tesztkonfigurációk
A mostani cikk koncepciójának felvázolásakor jelentős fejtörést okozott, hogy milyen tesztgépet állítsak össze a mérésekhez. Normál esetben egyszerűen beszerzek egy lehetőleg minél erősebb processzort a hozzá való alaplappal, de az AGP esetében több megoldás is lehetséges. A nagycikkben korhű konfigurációt igyekeztem építeni, ám az erősebb AGP-s kártyák nem tudják kifutni magukat a régi egymagos P4-ekkel, ezért sokan azt javasolták, hogy építsek egy korszerű, többmagos konfigurációt alájuk. Ám ezekkel az a probléma merül fel, hogy az AGP korszakban ez nem volt túl életszerű, hiszen pont a többmagos processzorok megjelenése idején váltotta le az AGP-t a PCI Express. Véleményem szerint két eset volt lehetséges:
- valaki a régi jól bevált régi (pl Socket 478 vagy Socket 754) konfigurációjához keresett egy erős VGA-t, és ezért vett egy csúcskategóriás AGP-s kártyát
- valaki a régi jól bevált (3850-nél jócskán régebbi) AGP-s VGA-ját nem akarta lecserélni, ezért vett egy ritkaságnak számító, két- vagy akár négymagos processzorok fogadására is képes AGP-s alaplapot
Egyik esetben sem állhat tehát elő az erős többmagos processzor, és az erős AGP-s VGA kombinációja, hiszen ha mindenből újat vett valaki, akkor miért választotta volna az elavult (és emellett sokkal ritkább, és valószínűleg akkoriban már újonnan is drágább) AGP csatolóval az alaplapot és a VGA-t is? És mivel számomra a 3850-es, valamint a többi erős AGP-s VGA szempontjából értelemszerűen a fenti két esetből az első az ami fontos, ezért azt gondolom, hogy úgy életszerű, ha egy korhű, megfelelően erős, de nem túlságosan modern alaplap-CPU kombót társítok melléjük...
A kérdést végül szavazásra bocsátottam, és a közönség nagy részének véleménye az volt, hogy mégiscsak jobb lenne a processzorlimitet minél inkább kiküszöbölni egy erős tesztgéppel, hogy az erős kártyák megfelelően ki tudják futni magukat. Viszont, mivel nem hagyott nyugodni a korhűség gondolata, ezért úgy döntöttem, hogy a méréseket egy régebbi konfigurációval is elvégzem. Így lett ez az írás az első olyan cikkem, melyben kétféle tesztkonfiguráció is szerepel.
AMD Phenom tesztkonfiguráció
Alaplap: ASRock ALiveDual-eSATA2
CPU: AMD Phenom II X4 965 Black Edition (3.4 GHz)
RAM: 4 GB DDR2-800 (Dual Channel)
Az ASRock hybrid (AGP és PCIE csatlakozót egyaránt kínáló) Socket AM2-es alaplapja nem ismeretlen számomra, hiszen első videokártyás cikkemben már használtam a mérésekhez. Szerencsére az akkori (főleg software-es alapú) problémái most nem befolyásoltak a tesztek elvégzését, így alapvetően pozitív benyomást tett rám. Kétféle chipset is található rajta: AGP-s kártya behelyezésekor az nForce 3 250, míg PCIE-s kártyával az ULi M1685 aktiválódik.
A négymagos Phenom processzor a legerősebb, amit kezel az alaplap, így a CPU limitet remélhetőleg sikerül elkerülni. Emellé 4 GB RAM társult, de ezt a Windows XP operációs rendszer, amit a mérésekhez használtam, úgysem képes kihasználni.
Intel Pentium 4 tesztkonfiguráció
Alaplap: ASUS P4C800-E Deluxe
CPU: Intel Pentium 4 Extreme Edition (3.4 GHz)
RAM: 2 GB DDR-400 (Dual Channel)
Az ASUS P4C800 az egyik legjobban felszerelt és legjobb minőségű alaplap a Socket 478-as korszakból, így méltó a korhű tesztgép alapjának. Az ehhez a foglalathoz létező legerősebb chipsetet (i875p) alkalmazza, és emellett olyan, akkoriban nem mindennapi szolgáltatásokat nyújt, mint a 4 db SATA csatlakozó, vagy a digitális hang kimenet, sőt az alsó speciális tüskesorra egy gyári Wi-Fi modul is csatlakoztatható.
A Socket 478-as Pentium 4 generáció legerősebb példánya a 3.4 GHz-es Extreme Edition modell volt, melyet a szerverekbe tervezett Gallatin magra építettek, és 2 MB L3 cache-t is tartalmazott. Ritka gyűjtői példánynak számít, így szerencsésnek mondhatom magam, hogy sikerült (kölcsönbe) szereznem egyet a cikkhez.
AGP vs PCIE
Ha már amúgy is AGP és PCIE csatlakozót is alkalmazó hybrid alaplappal mértem, akkor megragadtam az alkalmat, hogy összehasonlítsam a két csatlakozó teljesítményét, így választ kaphatunk arra: valóban szükséges volt-e PCI Express-re váltani, és az AGP csatlakozót eldobni 2004-2006. környékén? A méréshez a Sapphire AGP-s és PCIE-s HD 3850 kártyáját használtam, melyek között kizárólag a csatolófelület a különbség.
Software környezet és beállítások
Operációs rendszer: Windows XP SP3 (elsősorban a régebbi kártyák nem létező, vagy csapnivaló Windows 7-es drivertámogatása miatt
Driverek:
- GeForce FX 5950 Ultra: NVIDIA Forceware 175.19 WHQL for Windows XP
- GeForce 6800 Ultra, 7950 GT: NVIDIA GeForce Legacy Graphics Driver 307.83 for Windows XP
- Radeon 9800 XT, X850 XT, X1950 Pro: ATI Catalyst Legacy Display Driver 10.2 for Windows XP
- Radeon HD 3850, HD 4670: AMD Catalyst AGP Hotfix 12.1 for Windows XP
- Radeon HD 3850 PCIE: AMD Catalyst 12.1 for Windows XP
Mint látható, az AGP-s DirectX 10-es kártyákhoz külön AGP hotfixes drivert kell használni. Sajnos ennek a minősége erősen csapnivaló, bizonyos régebbi konfigurációkkal (köztük a P4-es tesztgépemmel) nem hajlandó együttműködni XP alatt. Amint Windows Vista vagy Windows 7 kerül telepítésre, a probléma megszűnik, de XP alatt nem hajlandó működni a HD 3000-es termékcsaláddal (legalább tízféle verziót kipróbáltam, és minddel ugyanaz volt a hibajelenség: a driver telepítése után sem lehetett felbontást állítani, és a 3D gyorsítás sem működött). Érdekesség, hogy a probléma a HD 4670-es modellt nem érintette, így az szerepelni tudott a P4-es tesztemben is.
Felbontás: 1280x1024. Ezeknek a kártyáknak a fénykorában ugyanis még nem hódítottak a szélesvásznú monitorok, hanem a 17" és 19" képátlójú 5:4-es képarányú LCD monitorok voltak a legelterjedtebbek, ezért ezt a felbontást választottam a tesztekhez. A játékokban a mérést alacsony és magas részletességgel is elvégeztem, de a felbontás mindkét esetben azonos maradt.
AA és AF: ki, mivel az eltérő generációs, és eltérő gyártótól származó kártyák eltérő üzemmódokat támogatnak, így az összehasonlítás nem lett volna mérvadó.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
