Bevezetés

A 6x86-os teszt után azon gondolkoztam, hogy érdemes lenne bemutatni a Pentium MMX-et követő időszakot is. Az írás eredetileg egy szokásos retró teljesítménytesztnek indult. Miután lemértem kb. 30 eredményt realizáltam, hogy ennek sokszorosát kellene valahogy bemutatnom és azt, hogy ez mennyire értelmetlen. Ma pár megszállottat leszámítva nem hiszem, hogy sok embert érdekelne, hogy egy 300A Celeron mire képes egy ti4200-zal párosítva, mennyire CPU limites...

Ezért aztán megváltoztattam az eredeti célt. Természetesen lesznek bőven eredmények, de sokkal fontosabb, hogy egy közel valós gépfejlesztést mutassak be. Ez az időszak már sok embernek emlékezetes lehet, ezért nagyon örülnék, ha hozzászólásaitokkal kiegészítenétek, árnyalnátok a cikket.

A Socket 7-es processzorokat az Intelnél a Pentium Pro követte, amit az ára miatt szinte csak munkára használtak. A Pentium II a Pro-n alapult és már jobban elterjed. Ezekhez Slot 1-es alaplap kellett és az egész rendszer itthon elég rossz ár/teljesítmény aránnyal rendelkezett. Másként megfogalmazva, otthonra veszett drága volt. Eközben a konkurencia sem pihent, a Cyrix és az AMD alulról támadta az Intelt. A Pentium II mellé valami olcsóbb kellett, amit Celeron néven mutattak be. Az első szériánál az Intel egyszerűen lehagyta a másodlagos gyorsítótárat, hogy spóroljon.

Az eredményt (Covington) de-celeronnak is csúfoltuk, ugyanis az FPU-t leszámítva nem igazán volt gyorsabb, mint egy sima Pentium MMX, miközben a platform miatt egy komplett gép ára elég magasra sikeredett. 266 és 300 MHz-es példányok érkeztek és elég jól lehetett őket tuningolni, a 266-os példányok simán mentek 400 MHz-en. A második széria (Mendocino 300A és 333) már sokkal jobban sikeredett.

A processzorba integráltak 128 kB L2 on-die cache-t, amitől megtáltosodott, mert ez magórajelen futott a Pentiumok 512kB L2-jének fél magórajeléhez képest. A jó tuningolhatóság megmaradt, szinte mindegyik példány elfutott 450 MHz-en. Az 50% órajel növelésnek köszönhetően az olcsó Celeron A megközelítette, sőt néhol le is hagyta a hasonló órajelű csúcs Intel processzorokat. Ekkor már nagyon jó szoftveresen állítható lapok jelentek meg, amik megkönnyítették az overclockot. A gép története itt, 1998-ban indul és kb. 5 évet ölel fel.

A kezdő konfiguráció

Processzornak egy második szériás Celeront választottam, mint a legtöbben. A 300A simán futott 450MHz-en. A tesztben kipróbáltam Slot1-es és Socket370-es FPGA verziót is. Különbség csak a tokozásban van, ami miatt mégis inkább az utóbbival teszteltem, az a hűtés volt. Egyszerűen elkevertem a bordához tartozó felfogatást és nem bíztam a gyorskötözőben.

Teljesítményben nincs különbség a két verzió között, csak a PPGA kicsit későbbi lévén jobban szereti a tuningot, akár 112-es FSB-vel is megy 504 MHz-en, de a korhűség és a régi gépem emlékére csak 450-en futtattam. Természetesen, ahogy ilyenkor lenni szokott, a szemem előtt volt a cucc, de csak most találtam meg, amikor már az utolsó sorokat írom hozzá a teszthez.

felül: slot 1 300A, alul balról jobbra: 300A, Coppermine 800, Tualatin 1100A

A Celeron mellé eredetileg LX chipkészlet tartozott volna az Intel szerint, de az hivatalosan csak 66 MHz-et tudott. A BX chipsetre nagyon jó lapok épültek (Abit BH6, BX6, Asus P2BF...) amiknél már nem jumperrel, hanem a BIOS menüjében lehetett állítani az FSB-t, feszültséget... Én anno domini egy BH6-ot szereltem be december 24-én este a gépembe, amit aznap reggel vettem meg.

BH6 tesztelés közben

RAM-ból egy 128MB-os, 100 MHz-est válaszottam, ami miatt akkor spórolnom kellett a VGA-n. '98-ban megjelentek a második generációs gyorsítók, például a Voodoo 2, Matrox G200, ATI Rage 128 vagy a TNT. Ezeket nagyon gyorsan követték a frissítések, de ’99 őszére a TNT2-t már váltotta a Geforce 256. Az akkori gépemben először RIVA 128 volt, amit az ünnepek után nem sokkal váltott egy S3 Savage. Végül egy TNT-nél állapodtam meg, ami évekig maradt a gépben. Itthon a polcon sajnos nem volt TNT, csak egy TNT2 M64. A hasonló teljesítménye és az akkori középkategória agyonüthetetlen, stabil darabjaként került be a tesztbe.

Creative TNT2 M64

A teszt konfig végül jobban tükrözi 1999 elejét, de ezt remélem, elnézitek nekem. Extraként még bekerült egy nagyobb merevlemez, hogy minden program elférjen. Finoman fogalmazva, az 5. alkalommal elegem lett a CD-k cserélgetéséből és már a Diablo környékén (2000) kifutottam a helyből. Szóval a kezdő csapat:

Memória: 128 MB 100 MHz SDRAM
Alaplap: Abit BH6 1.01
CPU: Intel Celeron 300A
VGA: Creative Labs CT6890 3D Blaster TNT2 M64
Hangkártya: Creative Sound Blaster 128 PCI CT4750
Merevlemez: Maxtor 90640D3 (OS és programok, 6.4 GB, 5400 RPM) és Samsung SP0411N (ISO-k, képek, 40 GB, 7200 RPM)

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!