Vasárnap kora reggel van. A levegő még hideg, kifejezetten csípős. A tegnap esti határérték feletti szmog már leülepedett. A város még alszik, bár a közvilágítást már kikapcsolták. A sárgán villogó lámpák már rég pirosra váltottak, a vasárnapi Istentiszteletre készülő emberek már talán a mosakodáson is túl vannak. A város látképe csendes, mint egy nyugvó hangyaboly, mely bármely pillanatban megkezdheti életét.

A Margit-sziget. A füvön még cseppekbe gyűlve friss harmat csillog. Ám a sziget körüli futópályán már gyűlnek az emberek.
Feltűnik egy lány. Elsőre semmi különöset nem lát rajta az egyszerű szemlélő. Rövidnadrágban és pólóban van, MP3-at hallgat és fut. Fut, de vajon hová?!
Arcán egy-egy érzelmi hullám suhan át, de ezt senki nem veszi észre. A lány szépen, egyenletesen fut, mikor a sziget Pest felöli oldalára ér, a Nap első sugarát a házak mögül az ő arcára veti. Ahogy percről-percre magasabbra emelkedik, sugarai a Dunán táncolnak, és tükörként adják át fényjátékukat a lánynak. Egyszer csak megáll. A gyors futásból lassú sétára vált. Kikapcsolja az MP3-át, zsebre dugja. Letér a pályáról, és nézi az ébredező város forgalmát. Arcán néha gondterhelt árnyékok futnak át. Egyszer csak megtorpan, hirtelen szúró fájdalmat érez a mellkasában, lába összecsuklik alatta. Kezére esik, a kis kavicsok felsértik tenyerét, a vér lassan, egyenes csíkban csorog le ujjain. Feláll és lebotorkál a folyóhoz. Óvatosan belemártja tenyerét a Dunába és kimossa sebeit. A vér már lassabban csordogált, miközben a lány a folyó fölé hajolva guggol és nézi magát a csillogó víztükörben.

A napokban gondolkoztam el az idő múlásán...szinte csak tegnap kezdődött a suli, írtuk az első dogákat...és már itt volt a karácsony,szilveszter...már a síszünet is rég elmúlt. ...Jövő héten már Húsvét és lassan itt a ballagás és az érettségi ...aztán már csak néhány hét és év vége ...így belegondolva, nem akarom, hogy vége legyen.Tudom még messze van de már elkezdtük a barátokkal tervezgetni a nyári programokat és olyan furcsa belegondolni, hogy már lassan megint egy évvel idősebb leszek, és mögöttem áll még egy gimnáziumi év
Tegnap este mikor hirtelen nyári hangulat, szünet érzés és a nyári bulik jutottak eszembe, elkezdtem keresgélni, hogy betegyek vmi zenét alvás előtt....és találtam egy CD-t ami már lassan 7 hónapja nem volt használva...be volt csúsztatva vmi válogatás mögé...teljesen a véletlen műve volt, hogy megtaláltam, mert kiesett az egész tároló a kezemből ...és akkor került elő...vmi irka firka volt ráírva, és hirtelen nem is tudtam mi az.Betettem és elkezdtem hallgatni...hát mondhatom, hogy az első 15 percet aranyos módon végig pityeregtem ...és közben mosolyogtam és visszautaztam az időben.Ez a CD a 2007-es nyári válogatásom volt,amit a barátokkal Balatonon hallgatunk, amit edzésen hallgattam, amit még az iskola utolsó heteiben szedtem le a nettről...ezek a zenék határozták meg az egész nyaram.Mindegyik számra emlékeztem és mindegyikhez külön kis emlékek kötődnek...nagyon jó érzés volt, és biztos vagyok benne, hogy idén is lesz ilyen válogatásom..és abban is biztos vagyok, hogy nyár végére megunom és egy év múlva véletlenül megtalálom azt a CD-t is, és ismét átnosztalgiázok pityeregve egy éjszakát ...
Most is ezt a CD-t hallgatom és nagyon jó!!!!...szinte érzem a balatoni szellőt ...biztos mindenkinek vannak otthon ilyen válogatásai...ajánlom mindenkinek, hogy ha már rég hallgatta őket, sürgősen keresse meg, mert nagyon jó érzések és emlékek fognak a felszínre törni... éljen a nosztalgia és a rendetlenség...annál nagyobb az öröm mikor megtaláljuk az eltűntnek hitt emlékeket.

Ma délután volt a Mikola fizika verseny, amin én 3 órán keresztül gyötrődtem. Azt mondják, nekünk, matek tagozatosoknak, vág legjobban az agyunk, hiszen versenypéldákra vagyunk specializálódva. Ez lehet, hogy kis mértékű előnyt jelent, de mi pont ezért sokkmindent bonyolultabban akarunk megoldani, mint ahogy lehetne.
A verseny vége felé az utolsó fél órás hajrában megfeszítettem minden agytekervényemet (megjegyzem, már tényleg nagyon fáradt voltam), és elkezdtem egy újabb példát megoldani… valamilyen hajításos, görbés izgi dolog volt…az xy-tengelyes ábrázolásban egy derékszögű háromszög volt, aminek egyik befogója(a) 40cm és a vele szembeni szög 45° ...ki kellett volna számolnom b oldal hosszát. Mindenkinek feltűnhetett volna, hogy b oldal hossza különösebb megerőltetés nélkül leolvasható az ábráról… mivel ez egy egyenlő szárú derékszögű háromszög.
Itt jött be a mai nap vicce… a matek tagozat áldásos hatása… ahelyett, hogy láttam volna, amit látnom kell én kétségbeesetten, lapozgattam a függvénytáblát, mígnem tangens α -val kiszámoltam a b oldalt.(mellesleg még nem tanultuk a szögfüggvényeket)…Na így lehet egy ovis szintű dolgokból érdekes példákat gyártani
Már alig várom a holnapi lapot…amilyen szerencsém van az én tanárom fogja javítani, és az egész osztály előtt elemzi majd ki értelmes eszmefutatásaim…

Világunk napról-napra változik, fejlődik, dolgok elmúlnak és újak születnek. Éppen ezért ez a fejlődés kihat kultúránkra, szokásainkra és nyelvünkre.
Az Internet világában nyelvünk rohamos változásnak indult. Az örökös chatelések miatt új szavak , rövidítések és idegen kifejezések jönnek be a köztudatba. Elgondolkodtató lehet, vajon nyelvünk ilyen formában még meddig maradhat fönt; vagy egyáltalán 50-100 év múlva létezik-e még a magyar nyelv?!
Az új generáció nyelve már nem a magyar lesz, hanem az angol. Ugyan otthonainkban még anyanyelvünket használjuk, de már egyre gyakrabban jelennek meg beszédünkben idegen szavak.
Nem hiszem, hogy a magyar nyelv véglegesen valaha is eltűnne, legalábbis nem a közeljövőben. Nyelvünk változása nem probléma, hiszen mindegyik nyelv változik, megújul ,de engem személy szerint néha már idegesítenek ezek a nagyon nagy újítások. Nem az angol szavak használatával van a baj, hiszen azzal, hogy beszéljük és használjuk a nyelvet ,saját későbbi vagy akár mostani életünket könnyítjük meg. Részemről az aggasztó dolog a diákszleng és az MSN-es rövidítések.
Aki chatelésre is használja a netet, könnyedén találkozhat az éppen divatos rövidítésekkel, melyeket egy újonc nehezen vagy egyáltalán nem ért elsőre. Teljes mértékben megértem, hogy fárasztónak és néha fölöslegesnek tűnhet kiírni bizonyos szavakat, de egyszer-kétszer megpróbálhatnánk szépen, helyesen használni nyelvünket.
Ismétlem, még az internetes szóhasználattal sincs különösebb bajom, viszont az elmúlt egy-két évben egy érdekes jelenséget vettem észre korombeli diákok körében. Meglepő módon -az a szleng melynek olvasása a hálón valóban nem jelent gondot- kilépett a virtuális világból és szembejön a folyóson.:D...Mostanra rendszeressé vált , hogy oly módon kommunikálunk a többiekkel mintha csak otthon a gép előtt ülnénk. Mikor ezt barátaink körében tesszük, nincs is vele gond , mikor azonban mindezt egyre többen akár dolgozatokba is beleírják...na az már probléma.
Ez teljes mértékben saját vélemény, de engem egy idő után eléggé tud idegesíteni ,ha valakivel beszélgetek és ő folyamatosan rövidítésekkel bombáz... itt van a néhány leggyakoribb: tod,meik,mer,mizu,omg,LOL,XD,ASD,WFT,WTH,FTW,ROF,RULES,wb,nb,AWK, hax,IRL...stbstb...Így leírva lehet , hogy még mindig nem érzékelhető a morbiditása egyes szavaknak...de mégis, milyen dolog már ha hallasz egy viccet, és ahelyett, hogy nevetnél vagy tennél valami megjegyzést ,benyögöd , hogy LOL.
Fél éve kezdtem el intenzívebben netezni és ' művelődni' ezekből a szlengekből. Addig napi szinten fordult elő, hogy kérdezgetnem kellett a haverokat, pontosan mit is jelent ez meg ez....ettől néha már engem is furcsának néztek, és zavart is, mert szinte mindenki értette csak én nem. Most már hozzá tudok szólni a beszélgetéseikhez, mert értem az átkötő szócskákat:D. Még mostanában is előfordul, hogy egy-egy új szóval találkozva, döbbenten várom milyen jelentést kötnek hozzá a többiek.
Egy rövid anekdota: a minap történt velem, hogy egyik osztálytársam megkérdezte , mi volt az eredeti szó: meik...először azt hittem viccel, de nem:S....hirtelen nem tudta megmondani, hogy az eredeti szó a 'melyik' volt. Ezen elsőre mosolyogtam, de így visszagondolva ez kevéssé vicces, főleg, hogy az illető egész jó magyarból.
Tulajdonképpen diák szleng és különböző zsargonok mindig is léteztek, de remélem érzitek, hogy itt nem a király,sirály, cool vagy rendicsek szavakról beszélek, melyek megállják a helyüket a nyelvben.
Úgy vélem, ez egy érdekes probléma, amiről mindenkinek más a véleménye. Néhányotok szerint biztosan minden úgy jó ahogy van ,és ezeknek a változásoknak megvan az okuk és céljuk....és valóban hozzátartozik az ' evolúciós' fejlődésünkhöz, de mégis érdekes belegondolni, hogy beszédünkben, hogy fog hatni, ha minden 2. szó nem szó ,hanem csak egy-két betű lesz.

Gondolkoztatok már azon, merre tart a világ?! Vajon mi lesz ennek az elektronizált világnak a vége és ez ,hogy hat ki az emberi kapcsolatokra? Nos, én néha elgondolkozom ezeken és egy érdekes megfigyelésről számolhatok be.
Napjainkban már nincs olyan háztartás, ahol ne találnánk legalább egy PC-t ,és ahol gép van, ott net is. A XXI. században fénykorukat élik a fórumok,chatszobák,blogok és társkereső oldalak. Ám ezek az ismerkedések veszélyeket rejtenek, és itt nem a pedofilokra és perverzekre gondolok elsősorban, mert azoktól az ember- ha van egy kis esze- meg tudja védeni magát, inkább az interneten kialakuló kapcsolatok. Az ember regisztrál egy közösségi oldalra és elkezd ismerkedni emberekkel, ő is azt állít magáról amit akar ,és ezt én is megtehetem. Ha egyezik az érdeklődési körünk, és jókat tudunk beszélgetni, közelebb engedjük magunkhoz a háló másik oldalán lévő személyt, akiről ez esetben feltételezzük, hogy magát adta az ismerkedés során. Esetleg találkozunk vele, de a kapcsolat, mivel a neten alakult ki, főbb részét ott is tölti. Ez alól persze vannak kivételek, nem is kevesen . És ebben az esetben kezdődnek a bajok, hiszen van már ultramodern webkamera, headset és egyéb kiegészítők, melyek lehetővé teszik a személyes érintkezés teljes hiányát.
Egy idő után a leírt szavaknak nem lesz jelentőségük és elveszítik értéküket. Az interneten hű de romantikusnak hat, ha egy-egy számot küldenek vagy verset, esetleg egy-egy szó leírása, kedves kis szmájli küldésétől a partner már fogalmazzunk így „nyeregben érzi magát”. Ez természetesen a lányokra inkább jellemző. Sok embert ismerek, akik napi több órában a gép előtt ülnek és msn-eznek, chatelnek ,ismerkednek. Néhányuknak még barátnőjük, barátjuk is van a hálón. De ezek a kapcsolatok csak virtuális jellegűek és ezt soha ne felejtsük el. Mikor bekapcsoljuk a gépet kezdődik a kapcsolat, chatelés, beszélgetés közben éljük a közös életünket és a gép kikapcsolásával ennek az álomszerű ,virtuális életnek is vége szakad.
Ne felejtsünk el a valóságban élni, néha elszakadni a gépünktől, és elgondolkozni azon, ha az interneten tudunk úgy kedveskedni a partnerünknek, hogy az tetszik neki, akkor azt a való életben is kipróbálhatnánk. Például, ajánlom mindenki figyelmébe a levélpapírt amire ugyanúgy lehet verset írni, és egy szál virágba még senki nem halt bele, vagy gondoljunk csak bele, hogy élőben egy ölelés mennyivel többet jelent a másiknak, mint akár 1000 másik virtuális.
Remélem, átjött a lényege annak, amit mondani szerettem volna. Tehát fiúk, lányok...merjetek élőben kapcsolatokat kezdeményezni és a valóságban élni, nem pedig a képernyőn keresztül . Jók a chatszobák és tényleg nem árt néha egy kis változatosság emberek terén de jusson eszetekbe , hogy azok csak addig tartanak ,míg a gép áram alatt van.