Gondolkoztatok már azon, merre tart a világ?! Vajon mi lesz ennek az elektronizált világnak a vége és ez ,hogy hat ki az emberi kapcsolatokra? Nos, én néha elgondolkozom ezeken és egy érdekes megfigyelésről számolhatok be.
Napjainkban már nincs olyan háztartás, ahol ne találnánk legalább egy PC-t ,és ahol gép van, ott net is. A XXI. században fénykorukat élik a fórumok,chatszobák,blogok és társkereső oldalak. Ám ezek az ismerkedések veszélyeket rejtenek, és itt nem a pedofilokra és perverzekre gondolok elsősorban, mert azoktól az ember- ha van egy kis esze- meg tudja védeni magát, inkább az interneten kialakuló kapcsolatok. Az ember regisztrál egy közösségi oldalra és elkezd ismerkedni emberekkel, ő is azt állít magáról amit akar ,és ezt én is megtehetem. Ha egyezik az érdeklődési körünk, és jókat tudunk beszélgetni, közelebb engedjük magunkhoz a háló másik oldalán lévő személyt, akiről ez esetben feltételezzük, hogy magát adta az ismerkedés során. Esetleg találkozunk vele, de a kapcsolat, mivel a neten alakult ki, főbb részét ott is tölti. Ez alól persze vannak kivételek, nem is kevesen . És ebben az esetben kezdődnek a bajok, hiszen van már ultramodern webkamera, headset és egyéb kiegészítők, melyek lehetővé teszik a személyes érintkezés teljes hiányát.
Egy idő után a leírt szavaknak nem lesz jelentőségük és elveszítik értéküket. Az interneten hű de romantikusnak hat, ha egy-egy számot küldenek vagy verset, esetleg egy-egy szó leírása, kedves kis szmájli küldésétől a partner már fogalmazzunk így „nyeregben érzi magát”. Ez természetesen a lányokra inkább jellemző. Sok embert ismerek, akik napi több órában a gép előtt ülnek és msn-eznek, chatelnek ,ismerkednek. Néhányuknak még barátnőjük, barátjuk is van a hálón. De ezek a kapcsolatok csak virtuális jellegűek és ezt soha ne felejtsük el. Mikor bekapcsoljuk a gépet kezdődik a kapcsolat, chatelés, beszélgetés közben éljük a közös életünket és a gép kikapcsolásával ennek az álomszerű ,virtuális életnek is vége szakad.
Ne felejtsünk el a valóságban élni, néha elszakadni a gépünktől, és elgondolkozni azon, ha az interneten tudunk úgy kedveskedni a partnerünknek, hogy az tetszik neki, akkor azt a való életben is kipróbálhatnánk. Például, ajánlom mindenki figyelmébe a levélpapírt amire ugyanúgy lehet verset írni, és egy szál virágba még senki nem halt bele, vagy gondoljunk csak bele, hogy élőben egy ölelés mennyivel többet jelent a másiknak, mint akár 1000 másik virtuális.
Remélem, átjött a lényege annak, amit mondani szerettem volna. Tehát fiúk, lányok...merjetek élőben kapcsolatokat kezdeményezni és a valóságban élni, nem pedig a képernyőn keresztül . Jók a chatszobák és tényleg nem árt néha egy kis változatosság emberek terén de jusson eszetekbe , hogy azok csak addig tartanak ,míg a gép áram alatt van.
Azt hiszem erről a témáról igen sokat lehetne beszélni és ez csak az első része volt. A többit most nem fejtem ki, pedig még lenne néhány. Befejezésül csak néhány kérdés amin érdemes elgondolkozni: ezeknek a kapcsolatoknak mi lesz a végük; mi hányszor állítottunk valótlant magunkról, arc nélkül; vajon egyszer eljut oda a világ, hogy csak a gépen keresztül kommunikálunk majd; és a netes személyiség vajon mennyiben hasonlít a valós emberhez?...stb.
Jó tanács mindenkinek: néha nem árt a elszakadni a géptől és a telefonunkat is kikapcsolni. Több időt szentelni valós emberi kapcsolatok építésére, és több időt fordítani egymásra.(Tudom ezt ti is csak gépen tudjátok olvasni):D
