Ha ezt a sort nem olvasod el,
kapsz 10 millió forintot!!!

Elolvastad....
Elb@szt@d!!!

Hidd el, ez tényleg működik.
Elolvastam én is, és nem kaptam 10 milliót.
Végre valami, ami nem egy hülye átverés.
Küldd tovább több, mint 10 embernek és akkor Ők sem kapnak semmit!

Csak idegbajt - ezt már én teszem hozzá.

Azt se gondoltam volna, hogy ezt még valaha megkérdezik tőlem, de ma reggel megtörtént. Buszra vártam, s mivel rohadtul nem akart jönni, én meg az eső ellenére majd' eldőltem a kialvatlanság, meg miegymás hatásai miatt, gondoltam benézek abba a kis üzletbe, ami a megálló mellett van, és nézek valami jóképű energia italt. Alapvetően szeretem ezeket, meg hát fel is ébreszt (engem legalábbis). Bemegyek, hűtőbe benéz, Bomba kivesz, pénztárhoz vele. Nő rám néz, csak ez? Csak ez. Vagy már tizennyolc? Öh... nézek bután, jó, oké, ez most vicces, igaz nem borotválkoztam pár napja, a hajam is elég hosszú mostanában, de ez inkább öregít, mint fiatalítana.
Hát mondom jah, holnap leszek 27... azért aranyos volt.

Igen, a második meglepetés tulajdonképpen ez volt, csak elsőre fel se fogtam mi van. Állítólag hamarosan (vagy már most?) 18 alatt nem lehet energia italokat sem venni. Wtf?

Gratulálok annak a tahónak, aki ma délután/este 17:10-kor a 276E járaton az első megállóban (Kerepesi út) sikeresen letörte(!) a busz második ajtajának a jobb szárnyát. Felszállás közben, tolong a nép mint atom, mert azt nehéz ám kivárni, míg teljesen kinyílik, tolakodni kell a jobbnál jobb helyekért. Igaz, hogy a busz tömött, mint az atom, de ezt most hagyjuk figyelmen kívül. Biztos nem látta kívülről, hiszen párás volt az ablak. Ezért aztán zúzni kell, és bután nézni, amikor a sofőr természetesen úgy dönt, hogy így nem lehet tovább hajtani a járművel, legalábbis biztonságosan nem. Ebben az időszakban 5-6 percenként jár ez a busz, nem értem mi a ráknak kell faszkodni, főleg egy olyan megállóban, ahol eleve nem számíthat ülőhelyre a felszálló nép. Legszívesebben szájba rúgtam volna az illetőt (és nem az elvesztett 5 perc, hanem a hülyesége miatt), bár gyanítom akkor se értette volna meg, hogy mekkora barom...

Ez gyönyörű! Kár, hogy soha nem fogok még látni se ilyet élőben...

Forrás: Totalcar

No, ez egy régebbi történet. Nem tudom miért jutott eszembe, de ha már így történt, leírom.
Amikor anno meglett otthon az internet, eleinte nagyon rászoktam a chat-re. Nem volt egy deka msn-es, ismerős, így aztán, ha nagyon unatkoztam, nem volt kivel beszélgetni (egyedüllét rulz). Feljárkáltam hát az akkoriban még használható gyaloglóra, és találtam is egy számomra kedves szobát, ahol jókat hülyültünk esténként. Aztán egyszer jött valaki, aki állandó vendégből amolyan tag lett. Nagyon sokat dumáltam vele, sokszor másnapig fent voltunk. Jó volt. Hasonlóan gondolkodtunk egy csomó dologról, mind a ketten elég idióták voltunk, szóval egy idő után kezdett a dolog érdekesebb lenni. Jaj, még nem is mondtam, lányról lenne szó, velem egykorú, csak két héttel korábban született.
Na szóval kezdett a dolog érdekesbe átmenni, amikor is jeleztem, hogy jó lenne esetleg találkozni élőben. Na ez végül úgy tűnt össze is fog jönni, még ha nehéz is volt időpontot találni (egyébként kora tavasz volt ekkor). De aztán sikerült megbeszélni egy talit.
Ami végül elmaradt... elég érdekes volt a helyzet, ugyanis szombatról volt szó, és péntek este is fent voltunk chaten. Én meg rákérdeztem, hogy akkor pontosítsunk egy-két dolgot. Erre: ja, én nem érek rá. Wtf? Hát így meg úgy, valami családi szar. „xy left the chat”.
Opp... én meg csak néztem, hogy mi van. Korábban is oltogattak már a többiek a szobában, hogy nem lesz ennek jó vége, na most aztán megkaptam a magamét, még ha nem is bántani akartak. Ez akkor úgy elég szarul esett. Na mindegy is, fél óra múlva visszajött. Nagyban kussolok, há mondom csak mond valamit. Ment a duma a szobában (ő is írkált), én meg semmi privit nem kaptam. Hna jó mondom, hát csak megkérdem már, hogy ez most mégis mi. Mivel korábban úgy tűnt, azért nem vagyunk tök érdektelenek egymás iránt, ezt nem tudtam hova tenni.
Írtam, kérdeztem, jött a gyors válasz: vonatot néztem holnapra. Jó, vonatot néztél, de fájt volna elköszönni? Meg, hát mondom mégis mikor akartad velem közölni, hogy a másnap nem jó? Na erre kibukott, hogy ne írogassak neki „mégis” kezdetű mondatokat, mert nem tartozik nekem annyival, mint a családjának (értsd: semmivel). Jó rendben, mondtam, persze hogy a család az első, na de azért, na...
Oké, ennyiben maradtunk, ezután kicsit lelohadt a lelkesedésem. Többiek elmondták a csajt mindennek, én azért még akartam találkozni vele, ami egy hónappal később végül sikerült is. Nem igazán részletezném, tulajdonképpen jó volt, bár a kezdet mindenképp vicces volt. Etele térről volt szó a megbeszélésünk alapján, ahová időben meg is érkeztem. Megyek át a villamoshoz, jött szembe valaki, megszólított, hogy nem-e nekünk kéne itt találkoznunk? Hát mondtam, ha te vagy Évi, akkor de. Azt mondta nem. Jó, akkor szia – szia. Mentem tovább, fél perc múlva csörgött a telefonom. „Szia, én már itt vagyok, te hol vagy”. Gyors megfordulás, láttam csaj telefonál. Hát mondtam, én is itt vagyok, és valószínűleg épp veled találkoztam ezek szerint az előbb. De hogy miért mondta azt, hogy nem ő ő, azt máig nem értem. Segond, letudtuk, mondom végül jó volt. Kurvasokat dumáltunk, meg sétáltunk egy marha nagyot a városban mindenfelé.
Aztán ennyi, hazamentem (ami akkoriban több órát jelentett, s hazafelé a buszon épp egy olyan emberrel msn-eztem örömömben a telefonomon, aki azóta is a legnagyobb hatással volt az eddigi életemre), este beszéltünk, megegyeztünk abban, hogy ez nem volt rossz, kéne még majd sort keríteni többre is.
Mentek a napok, minden jónak tűnt. De lassan valami mégis megváltozott. Valahogy mindig balhé volt abban a hülye chatszobában, mindig miatta. Végül felidegesítette magát, összeveszett mindenkivel, és azt mondta nem jön többé. Leszarta egy kicsit azt is, hogy én is oda járok, és jól éreztük magunkat ott. A többi szobalakó már nagyon utálta akkor, engem is kezdtek csesztetni miatta, hogy mindig mellé állok, holott nincs mindig igaza. Aztán végül arra jutottam, hogy ezt csak meg kéne beszélni, meg amúgy is tegyük már egy másik szintre az egészet, mert kezdett ez a dolog komolyodni – látszólag. És akkor írtam neki sms-t munkahelyről, hogy kéne talizni. Nem kapta meg, valószínűleg ki volt kapcsolva a telefonja (a céges, a magán számát nem adta meg). Este sikerült beszélni msn-en, de nagyon hűvös volt, majd egy idő után egyszer csak nem válaszolt, mintha nem lett volna gépnél. Majd kilépett. És ennyi.
Azóta semmit nem tudok róla (persze már hosszú ideje nem is érdekel), és fogalmam sincs miért tűnt így el, egy mocsok szó nélkül. Sokszor bizonygatta, hogy én ilyen meg olyan normális ember vagyok, meg blablabla (aminek persze a fele sem igaz, de ha valakit kedvel az ember, másképp látja, vagy legalábbis másképp mondja), és milyen jó, hogy ennyire hasonlítunk. Jó volt a tali is, jó volt egy csomó minden, és mégis. És itt maradt egy kurvanagy miért, és nem kaptam rá választ sosem.
Később megtaláltam iwiw-en, írtam neki, hogy mi történt, miért tűnt el, de nem válaszolt. Majd meglepetésként egy évvel később fogta magát, és bejelölt ismerősnek. Nem tudtam mire vélni, főleg, hogy akkoriban már abszolúte nem foglalkoztatott a dolog, eszembe se jutott már. Erre ez, hát néztem, hogy mi van. Írtam neki, hogy na akkor hajlandó-e már kommunikálni. Nem volt válasz. Írtam még egyet, hogy ha nem teszi meg, akkor nem akarom az ismerőseim közt látni. Másnapra törölte az iwiw-es kapcsolatot. Hát ennyi. Most valamiért eszembe jutott, leírtam. Nincs tanulság, az emberek hülyék, ez van – de lásd itteni aláírásom.

Holnaptól Aion tulajdonos leszek. Kipróbáltam az utóbbi napokban a játékot és úgy gondolom, hogy ez az mmorpg tényleg ér annyit, hogy megvegyem, és előfizessek rá. Alig várom, hogy telepíthessem!

Ma kisebb kitérőt kellett tennem a szokásos napi menethez képest, azaz el kellett mennem Érdre, hivatalos ügyek miatt. A mostani lakóhelyemtől Érd többféleképp megközelíthető, úgy gondoltam most az egyszerűség kedvéért maradjunk a vonatnál. Az elmúlt 15 évben úgysem ültem vonaton, egy esetet leszámítva, amellyel akkor sem volt probléma emlékeim szerint.
Szóval időpont kinéz, jegy megrendel (nem is tudtam, hogy van már normális netes rendelés), kifizet, nyomás a Délibe. Jegy kivált 1 perc alatt, lássuk honnan megy a szerelvény. Volt még 20 percem indulásig, még nem volt bent. De 5 perccel később megérkezett, emberek le, új arcok fel. Köztük én is. Jött az indulás ideje, hangosbemondó beugatta, hogy tíz perccel később indulunk "műszaki okok miatt". Ja, mondtam magamban, még nem pofázták ki magukat kallerék, vagy valami ilyesmi (mégis mi a rák lehet műszaki ok, el ne mondja nekem valaki, hogy ezek a szép új piros szerelvények már most szarakodnak - inkább az lehet, hogy állunk még egy kicsit mert csak).
Na mindegy, ez apróság, meg aztán elindultunk, és húsz perc alatt Érd Alsón voltam. Most ültem először ezen a csodavonaton, hát tényleg nagyon szép, csendes, meleg, kultúrált, stb. Az utazás során (is) tényleg a 21. században éreztem magam. Minden nagyon szép, minden nagyon jó. Snitt.
Hazafelé. Na mondtam magamban, mégiscsak jó ez a vonatosdi, mit szarakodjak én itt a Volánbusszal. Megnéztem mikor indul a legközelebbi szerelvény, negyed óra, na mondtam magamban ez fájintos. Indulás előtt hangosbemondó: természetesen tíz percet késik a vonat. Jó, hát ez belefér. Öt perc múlva megérkezett, szóval még ennyit se késett. Két megállót mentünk, aztán Nagytéténynél hallottam, hogy a kinti bemondó valamit pofázik, hogy huppsz, itt valami állás lesz. Jó, álljunk, nem sietek sehova. Na ezután álltunk.
Fél óra múlva kezdett ideges lenni a nép, köztük én is, hogy mégis mi a frász van már. Kis idő múlva megjelentek kallerék, hogy hú meg há, hát még kb. tíz percet állunk. Kérdezik, miért is? A válasz lényegében annyi volt, hogy mert csak. Kösz bazmeg, tényleg nyugodtabbak lettünk. Mindenesetre ekkor ment lefelé Martonvásár felé az a vonat, aminek előbb ott kellett volna lennie Érd Alsón, mint hogy a mienk elindult onnan a Déli felé. No comment.
És vártunk. Vártunk még további húsz percet, azaz összesen kerek ötvenet. Eközben lement Marton felé még egy szerelvény. Mi meg álltunk. Hát anyád.
Végül nagy nehezen csak megmoccant a kocsi, s onnantól normálisan haladva beértünk a Délibe, összesen kerek egy óra késéssel. Még a végén persze benyomták, hogy jaj de mocskosul köszönik, hogy a vonatot választottuk, ja de figyeljünk, hogy az állomás egész területén jegy/bérlet így meg úgy legyen nálunk, mert kérhetik Az ajtókon meg méteres "Ne bliccelj" feliratok. Anyád az. Ne blicceljek, de te meg olyan szolgáltatásért kérsz pénzt, ami akárhogy is nézem, egy nagy kalap szar, és elvárod baszki, hogy vigyorogjak mellé. Hát nem fogok. Ma nem.
Nem vontam le túl messzemenő következtetéseket, de a pár órával korábbi "hú de csodás a 21. századi vonatozás" érzésem elmúlt.

Kint voltam a CBA-ban az előbb, gondoltam kéne enni valami pudingot. Nem találtam semmi kedvemre való nagy dobozosat, amilyet szerettem volna, gondoltam akkor - ha már elém ugrott Norbi az egyik kisebbről - vegyünk több kicsit. De ne egyformát, kíváncsi lettem mik a különbségek. Általában az Ehrmann vagy a Zott pudingjait szoktam venni (tudjátok, az a tetején habos, amolyan 2 dl forma átlátszó dobozos), azokat szeretem, finomak, bárki megkérdezne, ajánlanám őket.
Ezúttal azonban három, valamivel olcsóbb terméket vettem szemügyre. Első számú versenyzőnk, a Kis tejes márka műve, "Vanília ízű desszert" névre hallgat. Soha nem láttam még, így minden kétkedés nélkül raktam a 75 Ft-os dobozt kosaramba. Második rajthoz álló termékünk a fentebb említett Norbi update Vanília ízű pudingja. Ezt 69 Ft-ért mérik darabonként. Utolsó desszertnek a CBA saját márkáját választottam, amit szintén Vanília ízű pudingként lehet megvenni. Ára: 55 kemény magyar forint.
Hasonló árban/méretben egyéb terméket nem találtam. Na meg bár nagy zabás vagyok, gondoltam ennyi elég lesz most pudingból.
Vissza munkahelyre, lássuk mit eszünk. Elsőnek a Kis tejest bontottam ki. Hab nélküli lágy puding várt a dobozban, kifejezetten finom volt, bár ettem már jobbat, de 75 Ft-ért remek. Ajánlom mindenkinek.
Másodiknak a CBA pudingnak estem neki, de a lendületem már a habnál erősen alábbhagyott. Ilyen szörnyű habot még életemben nem ettem, első gondolatom az volt, hogy romlott esetleg... November 8 volt ráírva, hát elméletileg nem kellett volna annak lennie. Na sebaj, legyűrtem a habot, jött a puding (én mindig így eszem a habos pudingokat). Gyerekek... ilyen ótvar pudingot... na mindegy, erős voltam, legyűrtem, de ez tényleg a mazochizmus határait súrolta. Kerüljétek messzire.
Végül a Norbi puding. Erről lényegében semmi érdekeset nem lehet mondani, egy teljesen íztelen trutyi. A hab is, meg a puding is. Ennyi.
Tanulság: a puding próbája az evés.

Az utóbbi napokban rejtélyes hívásokat kapok. Ismeretlen számról. Ha felveszem, nem szól bele senki, akárhogy hallózok. Nincs mindig nálam, de többször is láttam már, hogy villogott a telefon, jelezvén, hogy valamiről lemaradtam. Aztán megnéztem, és nem fogadott hívás, na kitől? Ismeretlen hívó.
Öt perce megint csörgött. Felveszem, halló 2x, nagy kuss, mondom akkor a kurva anyád, és kinyomtam.
Mi a szart lehet kezdeni az ilyennel? Kezd idegesíteni kicsit...

Okosék rendeltek a könyvelőknek két új HP konfigot. E8400 proci, két giga RAM, 500-as vinyó, DVD-RW, toronyóra, lánc, ágyba hozza a reggelit. Persze a Vista nem kellett rá, basszam le gyorsan, mer' azon nem fut néhány program, ami kéne. Meg van pár DOS-os program is, az meg főleg.
Könyvelő bazmeg, érted könyvelő!!! Annak aztán kell az erőgép! És akkor a kiadványszerkesztőnk meg itt szopik a 3 gigás (bár legalább HT-s, és szintén 2 giga ramos) P4-en. Hát normális ez???
Sorry, de ez tényleg felkúrta az agyam...