Döglődik a 250-es Maxtor vinyóm, kénytelen voltam újítani valamit, amíg le lehet menteni róla a menthetőt. Bizalmat vetettem egy 500-as Samsung F3-ba.
Hogy milyen? Halk. Langyos. Gyors. Piszok gyors...

Service "emotions" does not respond, system need restart. Restart now? YES/NO.

A többit majd meglátjuk.

Van egy érdekes világnézetem. És vannak olyan dolgok, amiket úgy érzem, nem igazán ebbe a korba találtak ki. Hanem mondjuk 300 évvel ezelőttre, amikor még érték volt 1-1 emberi érzés. Én már kisgyerekként is így gondoltam, és ez azóta nem nagyon változik. Mindig úgy gondoltam majd egyszer valamikor lesz egy barátnőm, akit nagyon-nagyon szeretni fogok. Akit örökre boldogítani akarok, és soha semmi el nem választhat tőle. Egyetlen ember szerepelt ebben a mesében, és nem több. Egyetlen valaki, akit egyszer hazaviszek, és onnantól ő ott fog lakni velem, míg a halál el nem választ minket egymástól.
Nagyon sokáig kellett várnom, hogy végül találkozzak Vele, de eljött az idő. Eljött, és én hihetetlen boldog voltam, és a visszajelzések alapján sikerült tényleg egy kicsit más embernek lennem. Úgy éreztem, hogy ezen soha semmi nem változtathat. Az én forgatókönyvemben ez szerepelt. Találkoztam az igazi és egyetlen szerelmemmel, de sajnos el is kellett válnom tőle. Pedig olyan dolgokat kaptam tőle, amilyeneket soha senkitől. Olyan boldog voltam mellette minden nehézség ellenére, hogy azt leírni nem lehet. De amikor el kellett mennie, az az érzés szintén leírhatatlan.
Én azóta is csak Őrá vágyom, mert tudom, érzem, hogy Ő volt az. Nem tudom kitépni a lelkemből, és nem is akarom. Senki mást nem akarok a helyére, azt soha többé senki nem érintheti! Ha elment, és ha örökre elment, akkor legyen így örökké. Nem kell „pótmegoldás” (jó tudom ez durván hangzik, hiszen emberekről van szó), mert Őt soha nem fogom elfelejteni. Nem akarok hazudni másnak. Nem akarom azt mondani, hogy szeretlek, de közben bennem van Ő is. Akkor inkább nem kell senki. Talán rossz korba születtem ezzel a felfogással. És rossz időben voltam a rossz helyen akkor, amikor Őt megláttam, és megszerettem. Talán ha sose találkozom Vele, lett volna más, akire ugyanezeket mondtam volna, és ugyanígy éreztem volna. De nem így történt, így ezen már semmi nem tud változtatni. Én egy nőre tettem fel az életemet, és az Ő. Ha nem lehet már tovább az enyém, akkor legyen így, de nem kell helyette más. Így már talán értelmet nyer az előző bejegyzésem hat kis szava.
Elbasztak ott fent, amikor legyártottak, vagy csak simán baj van velem, elismerem...

Költözés megvolt. Bepakol, padlógáz, megérkezik, kipakol, takarít, elfárad, döglik, élvez. Röviden.

Bővebben.

Azért volt egy kis mókás rész már rögtön az elején, vagyis inkább menet közben. Kisautóm úgy gondolta mekkora poén lesz, ha engem megviccel. Azaz, amikor befordultam az utolsó utcába vele, a kuplung bowden fogta magát és aszonta jónapot, ő most elszakad. És így is tett. A poén ebben csak annyi, azon kívül, hogy nem kifejezetten örültem neki, hogy valójában azt se tudtam hol vagyok. Az utca vége ugyanis kint van a nagy semmiben. Erdő, mező, mittudomén, és benne az aszfaltos út. Autóval először jártam a környéken, szóval nem volt 100, hogy jó helyen vagyok, és továbbmenni kuplung nélkül ugye nem tudtam. Na mondom ideje sétálni...

Nem túl messze, mert azért nem szívesen hagytam volna ott a kocsit, megpakolva. Hátha érdeklődnének iránta, sose lehet tudni... Menet közben bonyolítottam egy gyors telefont, mert szerencsére (volt) sógorom a környéken lakik, és dolgozik, így volt rá esély, hogy ki tud segíteni a szarból. Na szerencsére tudott időt szakítani, de nem igazán tudtam neki megmondani hol is vagyok, és arra is rájöttem, hogy nem poén gyaloglászni a semmiben, amikor mindenhol csak fák vannak, meg bokrok. Azok meg az istennek se akartak úgy állni, hogy kiolvassam belőlük, hol a rákban vagyok pontosan.

Na ezen is túlvagyok. Elköltöztem. Autókám ugyan megviccelt, mert ahogy befordultam az új utcámba, elszakadt a kuplung bowden ('nyád)... de szerencsére sógorom errefelé lakik/dolgozik, így akadt segítségem. Megrendeltem már az újat, remélem nem talál ki ezután hasonló "okosságokat" a drága.

Kipakoltam, szépen elrendeztem mindent új lakhelyemen. És most atomfáradtam írom ezeket a sorokat. Juteszembe... kell egy "házavató" buli!

Úú vazz, most nézem, itt jóval gyorsabb (2.5 vs 3.5Mbit) a Pannon mobil net. Amit egyébként tervezek kidobni a francba. Mire érdemes errefelé előfizetni (17. ker., vezetékes valami)? Telefon nem kellene...

Najóvan értelmes bejegyzés lett, de többre nem vagyok most képes...

Na ilyen hülye helyzetbe is ritkán kerül az ember, mint én ma. Történt velem, hogy munkából hazafelé jövet bementem a Déli alatt lévő postára, hogy befizessek pár elmaradt csekket. Nem voltak sokan, beálltam az egyik sorba. Egyszercsak érkezett valaki, elment mögöttem, és hallottam, hogy leesett valami a földre. Odanézek, egy halom tízezres, de vagy 7-8...
Senki meg nem mozdul, észre se vették. Na én erre gyorsan felkapartam, és odamentem a sor végén álló nőhöz, gondolván, hogy ő hagyta el. Kérdezem, néz rám furán, nem az övé. Jó, kérdezem az előtte állót, ő is frissen érkezett, de hát nem nyert. Nézek körül, senki nem izgatott, senkin semmi jele egy rakás zsé elvesztésének.
Na kezdtem izzadni, most mi a f*sz legyen.
Nem akartam nagyon egyesével végigmenni a népen, mert aztán még a végén rossz arcnak adom oda, sose lehet tudni. Nem akartam elkiabálni magam, mert cseppet az is hülyén jött volna ki, hogy "itt van nálam hetvezener forint, kell valakinek?". Sarkítva ugyan, nem is kicsit, de azt hiszem lehet érezni, hogy ez sem lett volna egy biztos megoldás.
Kezdtem szörnyen zavarba jönni, mondom magamban, ilyen nincs, itt van egy rakás (nekem az) pénz a kezemben, amit most vettem fel a földről, és rohadtul nem érdekel senkit, mitévő legyek. Zsebre nem vághattam csak úgy és szevasz, ahhoz azért túl sok, és elég egyértelműen épp akkor hagyta el valaki. Meg mi van ha vesz valami kamera (kandi eszembe se jutott), és aztán elkapnak mittudomén miért.
Kínlódtam magamban, már én jöttem volna sorra, erre láttam, hogy egy nő szemmel láthatóan nem kicsit idegesen túrta a táskáját, cuccait egy szélen álló kisasztalnál. Néztem még 15-20 mp-ig, de nem tahóságból, csak biztosra akartam menni, de látszott végül, hogy ő lesz az én emberem. Odaléptem hozzá, kérdezem nem hagyott-e el valamit, aztán mutatom a papírosokat. Na azt a megkönnyebbülést, olyat se láttam még emberen. Mondta, épp kezdett infarktust kapni, hogy elhagyott kilencvenezer forintot (ezek szerint ennyi volt összesen).
Hát baszki... én is infarktust kapnék...
Mindenesetre szépen megköszönte, én meg húztam vissza újra a sor végére, mert nem úgy tűnt, mintha vissza akartak volna engedni... De akkor épp ez izgatott legkevésbé

Utolsó vizsgám is jól sikerült, úgyhogy innentől hivatalosan is az vagyok!

Szerk.: + némi illusztráció:

Dúl a böngészőháború, és gyakorlatilag egyre véresebb (na meg néha már szánalmasabb is) eszközökhöz nyúlnak a felek. Arra gondoltam ideje egy kicsit jobban megismerni a konkurenciát. Jómagam Internet Explorert használok azóta, hogy... hát mindig is ezt használtam.
Volt egy időszak, amikor Avant Browserre tértem át, mert kb. 100x többet tudott, de ugyebár az is az IE motorját használja, lényegében "csak" egy skin + plugingyűjtemény IE-hez. Amióta megjelent a 7-es, illetve 8-as Explorer, azóta mellőzöm, mert ezekhez elérhető az IEPro, ami tökéletesen tudja azt, amit az Avant.
Szóval jelenleg IE8 - tökéletesen elégedett vagyok vele. Épp ezért nem is szándékoztam más használni egészen mostanáig. Ezután sem akarok kifejezetten, de arra gondoltam itt az ideje szétnézni, mi van még a piacon. Hátha mégis van olyan, ami jobban tetszik, annak ellenére, hogy ezzel teljesen elégedett vagyok. Nem különösebben ismerem az alternatív böngetőket, pontosabban a nagy neveken kívül nem tudom mi van még a zsákban.

Ma letudtam a gyakorlati szakvizsgámat is. Három hete volt az írásbeli, azt 90 ponttal sikeresen lenyomtam (100-ból 91 már ötös lett volna, így sajna marad a négyes). Jobban örültem volna egy 85 pontosnak, mert így rohadtul idegesít, hogy egy ponton múlik az a mocsok jeles. Na sebaj, meglett.
Ma linux és win server 2003 volt a téma. Telepítés, AD, DHCP, DNS, mail/file/nyomtató szerver funkciók, ilyesmi - kinek mi adatott éppen. Linuxból desktop linux (Ubi 9.04 - jogos a WTF, szerver változathoz nem is nyúltunk az oktatás során) telepítés, hálózatba léptetés, levelezés/ftp/lamp beállítás, és tsai voltak.
Linuxot sosem szerettem, bár az ubit egész megkedveltem az utóbbi hetekben annyit gyilkoltam virtuális gépen. A win2003 viszont eddig úgy gondoltam nagy haverom, és tiszta pro vagyok már.
Ehhez képest win-re kaptam 4-est, linux-ra 5-öst
Főnököm nem kicsit röhögött ki, amikor megtudta az eredményt (tudja, hogy nem vagyok linux-guru)
Szóval kicsit megfogott a kérdés, hogy egy adott OU-ban lévő felhasználóra miként ne érvényesüljön az adott OU-ra linkelt GPO. Sose csináltam még ilyet (csak ha másik OU van alatta), hát nem jöttem rá menet közben, pedig durvaegyszerű... na mindegy, megvan és kész, most már ezt is tudom, többit leszarom

Max. két hét, és költözök. Bár jobban szeretném hétköznap elintézni, de a forgalom olyenkor elég barom Bp-en. Lehet, hogy mégis jobb lenne hétvégén. Fene tudja, csak már nagyon várom. Milyen lesz... sose voltam még ennyire egyedül. Bár ezúttal nem annyira rossz értelemben véve mondom ezt. Egyedül vagyok most is, csak akkor még körülöttem se lesz senki. Legalábbis ismerős, rokon, akárki.
Kicsit furcsa lesz, hogy itthagyok mindent, és innentől aztán tényleg mindenre saját magamnak kell gondolnom. Kicsit félek is, mert... mert nem tudom miért.
Eddig se nagyon támogatott senki, ilyen téren változás nem lesz. Majdhogynem mindegy, hogy ott, vagy itt. Meg hát valami majd csak lesz. Olyan még nem volt, hogy semmi se lett...