Végre. Izomból, nagy pelyhekben, sűrűn. Lassan tíz centi vastagon borít mindent. És fújja a szél, és jaj de szép, imádom.

Az hol van leírva, hogy aki régen regisztrált, az bármivel is többet érdemel itt a PH! lapcsalád oldalain, mint aki mondjuk tegnap tette ugyanezt? Kizárólag a regisztráció időpontja mit is jelent? (hint: semmit)
Vagy én tévedek, vagy egyesek el vannak varázsolva. De megjegyzem, nem csak itt, hanem minden fórumon...

Már vagy öt éve olvasgatom a fórumot, a cikkeket, mégis nagyon sokáig nem regisztráltam. Amikor rávettem magam, segítségre volt szükségem, aztán azóta írogatok, hozzászólogatok, ilyesmi.
De mégis, a regisztrációm időpontjából, vagy a hsz-eim mennyiségéből a világon semmire nem lehet következtetni.

Akkor lenne igazán szép, ha mindenki nyerni akarna, és nem azt akarná, hogy a másik semmiképp ne nyerjen, és lehetőleg senki más ne kerüljön a kalapba csak ő. Mi az hogy regisztrálni mernek mások is csak emiatt, he?! Hát esélyek ezek? Tiltsunk ki mindenkit, és a pár darab nagyszájút hajítsuk bele a kalapba, és nyerjenek. Amikor meg nyert, akkor meg "jaj kidobtam a múltkorit is" akkor meg az a baj... Röhej.

Kénytelen vagyok ezt írni, pedig olyan jól indult. Mondhatják sokan, hogy időt kell adni neki, de akkora hype volt körülötte, és még az év mmorpg-jének is választották. Ez alapján joggal vár sokat az ember.
Immáron 41-es karakterrel rohangálok, és elmondhatom, hogy igaza van sokaknak, akik befejezték 1-2 hónap után a játékot.
A legnagyobb probléma: tartalomhiány. Egész egyszerűen pl. egy darab event sincs a játékban. Mit lehet csinálni? Farmolni napestig, átmenni a másik frakcióhoz baromkodni (ez jellemzően gankelést jelent, amiben nem tudom mi a fun), vagy Abyssba lemenni, ahol egyébként nincs semmi. Az ostrom minden csak nem összetett stratégiázás. Leverünk egymás után néhány cuccot, vagy sikerül vagy nem. Ha sikerül örülünk, ha nem, nem. Persze közben brutális lag, és pl. az én E4400+4GB+9600GT trióm 1-3 fps-t produkál szanaszét butított grafikával. Röhej.
A grindelésről nem is beszélve. Van sok-sok quest, ezen a szinten már főleg group, de emellett a szintlépéshez grindelni kell mint atom, mert ennyiből nem lesz meg. Ez még nem is zavarna annyira, mert én bírom a grindet órákon keresztül. Csak grindelés közben szokott potyogni is ez-az jobb helyeken, na itt semmi. Másfél hónap alatt esett 1, azaz egy darab kék cucc (ezek már elég jófajták). És ennyi. Minden más egy zsák szar, de igazából még az se nagyon esik.
Azt hiszem mindent elmond rólam, hogy én Diablo2-ben is kifarmoltam az Immortal King full setet, pedig az armor az valami 0.001% szintű eséllyel esett. Na Aion-ban aztán lehet farmolni, itt semmi sem esik. Vannak insták (és vannak bugos insták), nagyon jó, csak tizenötször behal a party, hiába vagyunk azonos szinten, annyira durva, és aztán amikor a főmufti eldob egy darab power shardot, na akkor azért kinyílik a bicska az ember zsebében. Ezért fizetek bazzeg?!
A pvp rendszer egy kalap szar, aki meglátja előbb a másikat az nyert, cső. Persze én alapból rossz karaktert választottam, mert a cleric itt aztán nem egy pvp-s darab. Mondjuk templar/gladiator ellen nem rossz, de azok sose jönnek. Röhej, hogy egy hat szinttel kisebb karakter - mondjuk assasin - is le tud verni simán, én meg megmozdulni se tudok közben (volt 1x ilyen is).
Na mindegy, megmondta egy 21-es kis gyökér a klánban: ne sírjál. Igaz, nem tudom mire alapozott, mert még 1x sem találkozott azzal, hogy félóránként leveri egy team a másik oldalról, és senki, azaz SENKI nem segít, hiába nyivákol az ember a chaten, hogy gyerekek a főváros előtt áll 55 elyos/asmodian majom, nem kéne kimenni rájuk nézni?!
Nem egy olyan volt, hogy átjöttek, mi túlerővel mentünk nekik, de ahogy megjelentek, mindenki elfutott, én meg csodálkoztam, hogy egyedül vagyok, és levernek.
A pvp rendszeren még lehet változtatni (bár nem hiszem, hogy fognak), de a gyökér játékosokon nem...
Na mindegy is, azt vettem észre, hogy kezdek lassan de biztosan semmit sem élvezni a játékban, a maradék időben meg unatkozok. December 30-ig szól az előfizum, januárra még talán befizetek, de ha a hónap (mármint január) végéig nem jön valami patch, ami legalább egy kis változást hoz, hát én is leléptem.
Az év mmo-ja, de az év bukása is, úgy hallottam. Nem csodálkozok. Ez így tényleg kevés.

Na gyerekek, sikerült kierőszakolnom ide egy normális gépet. Ha már a könyvelőknek jár a süti, oda is legyen, ahová kell is. Nem szaporítanám a szót, íme:

HP Z600-as Workstation alap, ebbe jönnek a következő finomságok:

- Intel Xeon E5520 2.26Ghz 8MB/1066 Quad Core CPU
- 6GB(3x2GB)DDR3-1333 ECC memória
- 2x1TB SATA 3Gb/sd NCQ HDD
- 16X DVD+/-RW SuperMulti SATA (mivel van Bluray írónk, ezért csak egy ilyen vacak)
- Broadcom 5761 Gigabit PCIe NIC
- LSI 3041E 4 Port SAS/SATA RAID kártya
- ATI FirePro V5700 512MB VGA
- LG L2000CP 20.1" 1600x1200 S-IPS paneles monitor

Na hát ennyi a lényeg.
Közbesz. úton jön, úgyhogy az árát inkább nem írom ki... ezzel kapcsolatban privát kérdés jöhet, de hsz-t kérlek ne írjatok, nem ez a bejegyzés lényege.

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a BMW-sek az utakon közutálatnak örvendenek, s ennek van is némi alapja, de azért a java része általánosítás miatt van így. Illetve irigység, mert ha már drága kocsija van valakinek, akkor azt "utálni kell". Ez persze nem csak a BMW-re vonatkozik, hanem minden más prémium márkára.
Utáljuk őket, mert csesznek átengedni a zebrán, mert keresztbe parkolnak a járdára, meg az út közepére, "elfelejtenek" indexelni, száguldoznak, sötöbö.
A zebrás résznél maradva, azt vettem észre, hogy mégis a BMW-sek nagy része (nem csak a 316-os, hanem a 7-esben ülők is) megáll és átenged engem, mint gyalogost. A többi márkánál ezt nem vettem észre ilyen kategorikusan, és természetesen nagyon sok a zegyliteres suzukiban (illetve képzeljetek ide bármi más romot) feszítő vadparaszt, aki többnek gondolja magát nálam, mert neki autója van. Így aztán minek is álljon meg a szakadó esőben, hogy én végre legalább ne egy helyben ázzak. Nem számít, hogy 5-tel csorog az autósor is, mert dugó van, a fékre rá nem lépne.
Félreértés ne essék, nem sírom el magam, ha odaérek a zebrához, és 1mp alatt nem tudok átkelni, mert jön 1 vagy 2 autó. Teljesen érthető, hogy nem áll meg, mert azt a pillanatot én is kibírom, utána úgyse jön senki, és átkelek. Mindenkinek egyszerűbb így.
A gond akkor van, amikor sorban jönnek az autók, és nem 2mp-et kell várni. Ilyenkor eszükbe juthatna, hogy a gyalogosnak a kijelölt gyalogosátkelőhelyen megkülönböztetett elsőbbsége van bármivel szemben, ami nem használ megkülönböztető jelzést (tűzoltó, mentő, rendőr, stb).
A BMW-seknek arányaiban úgy tűnik gyakrabban eszükbe jut, mint másoknak. Na? Általánosítsunk?

Sokan irtóznak a szemüvegtől, s ilyen forma hozzáállásukat valamelyest meg is tudom érteni. Valójában monitor bámuláshoz nekem is kellene, legalábbis orvos szerint, de saját meglátásom szerint nem. Egyébként ezt bő öt éve mondták, s azóta is el tudom olvasni, ami ki van írva, úgyhogy szerencsére nem rossz (még) a szemem. Na ennyit a hordásról, de mi van akkor, ha valaki más hordja? Hogyan jön elő ez a párválasztásnál?
Érdekes, hogy sokan eleve kizáró oknak tartják, ha a másik szemüveges. Gyanítom, hogy ez csupán előítélet-szerűség, mert ha meglövi az ilyen embert Ámor haver, szerintem rohadtul nem fogja érdekelni őket se.
Na itt jövök a képbe én, mert nekem meg kifejezetten tetszenek a szemüveges lányok/nők. Valahogy van egy olyan kisugárzásuk, ami teljesen öm... háccóval bejövősek na. Nem, nem a 150 kilós esztéká szemüvegkeretes szörnyűségekre gondolok. Ja igen, ez volt itt a bunkóság helye. Szóval ne jegyezze meg senki hsz-ként, hogy bezzeg nekem milyen előítéleteim vannak, tudok róluk. Nem vagyok büszke rájuk, de evvan.
Naszóval a szép szemüveges lányok, azok a tutik, na. Már lassan a nem szemüvegesekre is odaképzelem, hogy ha hordana... na mindegy, ha nem hord, hát nem hord, hála istennek, hogy nincs rá szüksége. Azért nem kizáró ok, ha nincs neki. De ha választhatok, legyen.
Kezdem azt hinni, hogy nem is barátnő kéne nekem, hanem egy szemüveg.
Gyk.: bizony, szemüvegnek hívják, nem szemcsinek.

Gyanús, hogy kezdek megbolondulni, de ezen az apróságon túllépve, érdekes dolog történt velem ma. Mostanában sűrűn előfordul, hogy nem tudok jól aludni éjjel, csak már hajnalra alszok el, de kevés idő marad, így a telefon ébreszt, ahelyett, hogy magamtól ébrednék. Rendszerint félbeszakít valami álmot - szóval túl mélyen nem szoktam aludni.
Most is ez történt, de most különösen utáltam, hogy ezt teszi velem.
Valami nagy baromságnak indult az egész álom, mint mindig. Mentem át valamelyik budapesti hídon, ahol egyszercsak elfogyott a korlát. Aztán, hogy még viccesebb legyen, elkezdett keskenyedni is a híd, egészen egyembernyi szélességűre, s így mentek át rajta az emberek, volt aki már hason csúszva, mert félt, hogy egyensúlyát vesztve belezuhan a folyóba. Végül sikerült átérni, így ekkor jött az, hogy haza kéne menni. Villamosmegálló, zene üvölt a fülembe, mint mindig (ámbár ez csak száraz tényként szerepelt az álmomban, hallani nem hallottam semmit). És a villamos nem jött. Más kérdés, hogy semmi közöm villamoshoz, de ez itt nyilván nem lényeges. Szóval nem jött, én meg nekiálltam sétálni valahol a városban. Egy zebrán akartam átmenni, s ekkor hirtelen valaki megsimogatta a nyakam. Normális esetben jönne a wtf, de ez egy álom, s én tök természetesnek vettem egy vadidegen ember ilyen gesztusát. Természetesen hülegyményről van szó (hál'isten). Amolyan "mintha mi sem történt volna" formában mentem tovább, de valahogy ismét elém került ő. Rám mosolygott, és megkérdezte, hogy nem akarok-e vele közösen tovább sétálni a Róbert Károly körút felé (mé' pont oda). Az első esetben nem tűnt fel rajta semmi különös, most viszont gyönyörűnek láttam, ahogy a szemébe néztem. Most is itt van előttem egészen tisztán az arca.
Ami különös az egészben az, hogy olyan arcról van szó, amit soha nem láttam életemben. Nem tudom kapcsolni se élő személyhez, se kitalálthoz. Nem láttam az utcán, és nem láttam a tévében, vagy filmen sem.
Szóval azt mondtam, miért is ne? De ekkor az a rohadék telefon felébresztett...
Korábban nem tudtam kit keresek, amíg meg nem találtam, de ő végül elment. Azóta ugyanott vagyok, ahol előtte. Vagyis eddig voltam. Most már tudom.
Hátha egyszer megtalálom az álmom.

Valamikor régen ez egy és ugyanaz volt. Előbbire manapság kicsit úgy tekintenek az emberek, mint baromság. Miért? Mert ott van a napi Sikk és egyéb szarszutyok újságokban az aktuális napi/heti horoszkóp, hogy juj ma ne menj ki az utcára, mert meg fogsz halni. Te meg zabálj sok fokhagymát, és bár nem lesz sikered a nőknél, de legalább fel fog állni. Na szóval a hülyeség határtalan, és az emberek ezt át is veszik.
Elég abba belegondolni, hogy van már vagy hétmilliárd ember a Földön, ehhez tartozik 12 csillagjegy. Osszuk szépen el, és kiderül, hogy ez így egy kicsikét sablonos lesz. Szóval ez nem így működik, egy kicsikét összetettebb a dolog. Alapból nem csak az számít, mi a csillagjegye valakinek, mert jön még itt az aszcendens, és tsai, eleve percre pontos születési időpont és hely kell ahhoz, hogy valakiről mondani lehessen dolgokat.
Mélyebben nem szeretnék belemenni, mert nem értek hozzá. De soha nem tartottam baromságnak, és a tegnapi nap óta még kevésbé tartom annak.
Van egy munkatárs itt a könyvtárban, aki ezzel (meg sok más hasonlóval) foglalkozik. A minap rendbehoztam neki egy ajándékba kapott notebookot, és ő köszönetképpen csinált nekem egy... hát bakker nem tudom minek hívják. Igazából mindegy is, a lényeg az, hogy nagyon sok dolgot mondott nekem saját magamról, az alapján, hogy elmondtam neki mikor születtem, stb. Az illető nem igazán ismer engem, de gyakorlatilag teljesen pontosan meg tudta határozni, hogy ki vagyok, milyen vagyok, mit szeretek, mit nem szeretek, mi történt velem a múltban, és ilyen "apróságok".
Nem kell hinni benne, sőt egyáltalán nem kell elhinni, amit most írtam. De a dolgok nem véletlenül történnek. Nem véletlenül olyanok, amilyenek. És azt bár hisszük, hogy van beleszólásunk, de a végén csak az derül ki, hogy ez így volt megírva...

Picsába már, miért azok az emberek hagynak el minket, akik sokat jelentenek/jelentettek? Tegnap tudtam meg a hírt, miszerint elhunyt a gimis legjobb haverom, még szeptemberben. Soha nem tudtam őt elérni az érettségi után, pedig megpróbáltam többször is megkeresni, legutoljára épp ősz elején. Tény, hogy nem voltam sosem elég kitartó, de egy ilyen hír... átrendezi az ember gondolatait. Soha nem tudhatjuk mikor lesz már késő... hát, nyugodj békében, Peti!

Soha nem tudok igazán sírni, de most tényleg csorognak a könnyeim, ahogy ezt írom...