Immáron harmadjára volt szerencsém eljutni és teljesíteni a Gerecse 50-et. Ez volt az első teljesítménytúrám még anno 2017-ben, de furcsa módon mégis az ideit nehezebbnek éreztem, mint az előzőket.

2019.04.27. szombat hajnal, 4:00 zuhog az eső. Nehezen, de felkeltünk Pisti barátommal. Pár perc múlva eláll az eső. 4:50 körül irány a busz, ismét zuhog, elá, elá, nincsen ámbörelá... Ó, de jó napunk lesz... Kelenföldre érve elállt az eső, kicsit kómásan felszálltunk az 5:28-as vonatra, irány Tatabánya!

Vonatról leszállva még összefutottam Ili kolléganőmmel. Ő éppen munkába indult. Jókívánsága szerintem segített is a nap folyamán. Pisti feszülten várta az első ötvenesét, elég bátran/vakmerően belenyúlt a tutiba. Nem is tudom, hogy bátorítani, vagy nyugtatni próbáltam-e? Így utólag már nem tudom eldönteni, mert addigra fel voltam pörögve.

A 2019-es szezonomban a Mátra vs wetomi mérkőzés állása 2:0 a Mátra javára. Pontosíthatnám úgy is a helyzetet, hogy cipőválasztás vs wetomi szempontból 1,5 : 0,5 arányban ugyancsak vesztésre állok a tavasszal.

Ha már eldöntöttem, hogy ebben az évben írok minden teljesítménytúrámról, akkor sajnos ott tartok, hogy ismét egy sikertelen Mátra-túráról kell beszámolnom. Míg tavaly a Téli Mátra L-et teljesítettem, addig az idén nem. Tavaly a Mátrabérc kistestvérét, a Hanák Kolos túrát teljesítettem, addig az idén a Mátrabérc túrát a Kékesen 19 km után feladtam.

Itt a tavasz, folytatódhat a túraszezon. Márciusra is terveztem egy ötveneset a szabadidő függvényében. Munkahelyen is megkaptam az "ünnepi" hosszú hétvégét, így a TTT naptárat is ennek függvényében böngésztem. Végül a pomázi cserkészek szervezésében a Márciusi Emléktúra 50 km-es XL útvonala mellett döntöttem:
Közel van, a nehézsége a terveimnek megfelel és néhány km kivételével a teljes szakaszt megismertem már az előző évek túrázásai során.

Nagyon vártam már a hétvégét, de az időjárás előrejelzés nem volt túl szívderítő. Persze pár éve még a fél országot megbénító havazás és másik autóba átülés volt a program, de nem volt kedvem a sárhoz és az esőhöz.

A végeredmény

Bő 10 éves folyamat végére értem az elmúlt hetekben. Nagyjából 13 évvel az első vázlat és 11 évvel az építkezés kezdete után eljött az a pont, hogy befejezettnek tekintem a saját tervezésű, a Star Trek univerzumában elképzelt csillaghajó makettemet, a USS Longbow-t. Lassan 5 éve már, hogy írtam róla egy keveset, ideje volt befejeznem végre.

Voltak persze hosszú évek, amíg méltatlanul, félkészen porosodott a makett otthon a szekrény tetején, de az elmúlt két évben összekaptam magam. A kész makett olyan-amilyen, de az eltelt időre tekintettel gondoltam, megadom a módját a befejezésnek egy cikkel és normális fotókkal. Kérlek, nézzétek meg a végeredményt:

Ritkán írok kocka témában, most azonban mégis összedobtam egy gyors összehasonlítást egy otthoni gépcsere kapcsán:
Alkatrészekből összelegózott öreg consumer gép, vagy fiatalabb brand PC? Közel 10 éves AMD, vagy néhány évvel fiatalabb Intel platform? A válasz egyértelmű, de azért menjünk végig a részleteken is.

Az elmúlt hetekben cserélték az irodánkban az utolsó néhány "lassú" Dell Optiplexünket. Lassú, mert a webalkalmazások pillanatok alatt megeszik a 4 GB ramot és főleg azért lassú, mert a relatív kevés ram miatt megnövekedett jelentőségű lapozófájlt megölte a lassú HDD.

Önmagában már egy SSD is elég lett volna a gépekbe pont a lapozófájl gyorsítása miatt, de azért a plusz ram még jobb lett volna. Sokgépes multi környezetben azonban nem fognak egyesével gépet bővíteni, amúgy is lejárt a 3-4 éves könyvelési "élettartam", így cserélték a gépeket kisebbre, gyorsabbra, alacsonyabb fogyasztásúra.

Már az otthoni környezetben a régi és az új gép

52 km gyalog, télen, éjszaka, számomra ismeretlen terepen: Bükki Kihívás. A nehézsége ellenére minden percét megérte a túra, miközben találkozhattam az olvadó hó minden fajtájával.

Teljesen véletlenül futottam bele a túraleírásba még 2018 novemberében, de azonnal tudtam, hogy mennem kell. Szerencsém volt, mert a tudatosan alacsonyan tartott létszám (összesen 500 fő a három távon) ellenére a december eleji regisztrációba befértem. Kb fél óra alatt telt be a két kisebb és talán háromnegyed óra alatt a nagyobb táv. Eddig a pontig igazán nem is gondoltam bele, hogy mire vállalkoztam.

Forrás: az esemény facebook oldala

Alapvetően pozitív, de felemás érzéseim vannak a túrával kapcsolatban. Gyorsan le is lövöm a lényeget, az idén nem sikerült teljesítettem, idő előtt ki kellett szállnom. Mindjárt ki is fejtem a miérteket és össze is hasonlítom a tavalyi és az idei élményeket. Teszem ezt elsősorban azért, mert az idei évre több tt van betervezve, amihez tudatosan és szorgalmasan edzenem kellene.

2019.01.26. Az idén több havunk volt, amit később is láthattok majd

A tavalyi évemről sem összefoglalót nem írtam és kis kivételével a túrákról sem nagyon írtam. A Téli Mátrára tavaly, 2018-ban jutottam el először. Abban a szezonban jóval többet voltam kint az erdőben, gyakorlatilag októbertől kezdve átlagosan kéthetente még decemberben is, így január végére ha nem is voltam jó formában, de azért volt egy jó alapom.

Lassan már inkább 5 éves, mint a 4 és fél az a cikkem, ahol 3 saját tervezésű, Star Trekes papírmakettemet mutattam be. Az akkori állapot szerint volt egy már elkészült hajó, az Andromeda és volt a két félkész, a USS Longbow és az Andromédával közel egy idős USS Asia.

Azóta annyi változás történt, hogy néhány hete, decemberben végre befejeztem a Longbow-t, amiről hamarosan lesz is majd címlapos írás (majdnem kész vagyok, csak néhány fényképpel vagyok megcsúszva, januárra marad az egész), így erre most nem pazarlom a szavakat, lesz még elég. Kérés esetén a fórumba dobok róla képet és majd utólag pótlom a cikkhez a linket is.

Május elején volt szerencsém bringás kísérőként eljutni az Ultrabalatonra, ami hatalmas élmény volt és nagy hatással volt rám. Nagyon megfogott a rendezvény két mottója is: "Csak egy kör" és (nem pontosan idézve) "Azért futom körbe, mert ott van". Most viszont nem futni fogok, mert ahhoz lusta vagyok, hanem tekerni.

Régóta dédelgetett álmom volt, hogy egyszer egy nap alatt körbetekerjem a Balatont. Sokan megcsinálták, én miért ne tehetném meg? Az Ultrabalaton során ezért ahol tudtam, figyeltem a kerékpáros útvonalat, hogy előzetesen minél jobban fel tudjam mérni a viszonyokat. Gyalogtúrázni továbbra is jártam rendszeresen, de a tekerés az csak nem jött össze, amennyit szerettem volna. Az idei év áprilisában szezonnyitónak volt egy 92 km-es utam az Alföldön úgy, hogy előtte vagy 9-10 hónapja nem ültem bringán. Utána 2-3 darab 60-80 km-es karika még volt, de rendszeres városi tekerésre már nem vettem rá magam. Az idén nyárra már terveztem a kört, de ilyen alapozással nem szívesen vágtam bele.

Mostanság már csak egy-egy féléves, éves összefoglalót írok a túrázásaimról, de egy-két ismerősnek e-mailben mindig beszámolok az aprajáról is. Ezek többé-kevésbé jobban sikerülnek, személyesebbek, nyersebbek, nyíltabbak, mint egy modoros blogposzt. Az elmúlt két alkalomról is beszámoltam nekik írásban és most megjött a kedvem, hogy itt a Logout-on is posztoljam. Éppen csak finomítva egy-két apróságon és képekkel kiegészítve. Ha van kedvetek és időtök, olvassátok el.

(Ha új címet kellene adnom az írásnak, akkor talán a "(vér)Szívás a sokadik hatványon" lenne az.)

Vágjunk bele a közepébe. Elmúlt szombaton, 06.16-án szombaton Sopronba mentem pocaksimogatóba egy régi ismerősömhez és a férjéhez. Mint minden jó szombat, ez is a péntek esti sörözéssel kezdődött. Hajnali 3-kor hazaestem, aztán 6-kor felriadtam. Ismét csodát tettem, hogy időben elkészültem és elértem a vonatot, ahol nem tudtam aludni.

Sopronban alaposan bejártuk a belvárost, ami gyönyörű és talán fontosabb a lelkemnek, hogy akkor számomra meglepően csendes volt és kevesen voltak. Végigtalpaltuk a belvárost, délutánra pedig napok óta túrázni terveztem. Péntek délutánig csak a Sopron melletti hegyekbe akartam felmenni, aztán bekattant az OKT. Néztem is menetrendet Kőszeg felé és már vigyorogtam, hogy jó hétvégém lesz.