Egy cégnél jó, ha nem mindenki idióta, ill. ha a hardveres emberek azok, legalább a szoftveresek lehetnének értelmesek. Na, az LG-nél úgy tűnik senki sem a legélesebb kés a fiókban. Alapvetően nincs semmi bajom a szenzorszigettel, megszokható, minthogy pár óra használat után már nem húzta a szemem, de ha nem szükséges, hanyagoljuk, léci. Viszont, ha már a hardveresek csináltak egy noccsot, akkor a szoftveresek oldják meg, hogy az értelmesen használható legyen. Miért írom ezt? Ezért:

A felső képen van a bejegyzés alanya, alatta egy Honor 8. A Fiten a képernyő a wifi jel mellett ér véget, és emiatt további ikonok nem férnek ki. Nincs ébresztő jelzés, nem látod, hogy épp rezgésre van-e kapcsolva a telefonod, megy-e a GPS, milyen hálózaton lógsz. A vicc, hogy ezek elférnének, ha mondjuk, pakolna balra is ikonokat, vagy nem volna ennyire szellős a sáv. Miért fáj ez nekem? Mert 4G alatt nem is kezdek netezni, minek, nem tölt be semmit, és Geoláda appnál is hasznos tud lenni látni, hogy épp frissül-e a pozciód.

Valami akciófilmet forgatnak a Marek József utcában, a filmesek meg minimum tegnap este óta, de amúgy gondolom egész hétvégén, elfoglalták a környék parkolóit. Most lehet én vagyok illesz be valami ide illő jelzőt, de ez WTF? Lakos megjön hosszúhétvégéről, aztán nincs hol lerakni a kocsit. Főváros gondolom leszarja, ő megkapja az illetéket, ha van egyáltalán ilyen, polgároknak meg kuss.

PS.: Nem vagyok érintett, csak arrafelé járok haza.

Szeretem a mindenféle zenélő, mozgó fali és álló órákat, szóval egy nap felkeltem, és azt mondtam magamnak, hogy kell egyet építenem.

Mivel a fával való munkához semennyire sem értek, és hát vercájg sincs hozzá, ezt próbáltam megúszni, így aprón nézelődtem rossz kakukkos órák után, de közben rájöttem, hogy alapvetően mindegyik orosz Majak típusú, és ez nem igazán megfelelő. Elkezdtem kínai barátainknál is nézelődni, hátha valamelyik madáretető megfelelő volna, rendeltem is egyet, de egyrészt kicsi volt, másrészt már előre össze volt ragasztva /rejtély, hogy jött meg postán/, így ha akartam volna sem tudtam volna bele építeni. Maradt a saját gyártás.

Ebay-ről rendelt házikó

Hobbi boltból rendeltem 8 mm vastag préselt falapot, és ebből vágtam ki a ház részeit. Itt annyit megjegyeznék, hogy Pesten egy boltban sem kaptam ilyen lemezt, így kénytelen voltam neten rendelni, de utólag láttam, hogy papírüzletben árulnak hasonló falapot, nyilván nem ilyen célra, de az ugye mellékes. Tervrajz volt, de már kidobtam, és amúgy sem egy nagy ördöngösség 6 falapot méretezni /mondjuk nekem pont nem is sikerült rendesen /, úgyhogy ezt nem tudom megmutatni. Mint mondtam, rendes szerszámaim nincsenek, így eléggé felemás lett a végeredmény, kedvem is lett volna akkor az egészet kidobni, főleg azután, hogy ragasztáskor nem igazán passzoltak a méretek. Ragasztás után kapott egy kis smirglit, a benyomódásokat pedig mestertapasszal javítottam.

Nem akarom bő lére ereszteni, Uzsito fórumtárs már írt egy kiváló leírást erről a rendszerről, így csak pár gondolatot írnék pluszban, hogy milyen problémákba futottam bele Armbian rendszeren.

- Szóval nemrég vettem, de még mindig régi FW-rel van "szerelve" az USB3-SATA híd, így pár percenként lekapcsolja a HDD-t. Semmi gond, frissíteni kell, de azért jó volna, ha kijavítanák.

- A CPU big.LITTLE rendszerű, de úgy tűnik, hogy a linux nem pakolgatja taskokat a magok között, így ha van egy programunk, amely tud több szálon dolgozni, és szeretnénk, hogy minél gyorsabban végezzen, célszerű taskset paranccsal beállítani melyik CPU magokon fusson.

- A htop néha elfelejti a beállításokat, engem konkrétan besz@ratott, mert minden magra .LITTLE-t írt, aztán tűnt fel, hogy csak elállította magát. Ezt úgy oldottam meg, hogy elvettem tőle/magamtól a htop config fájl írási jogait.

Építettem egy napelemes kakukkos órát, és felmerült az igény, hogy néha megmérjem a töltőáramot. Adná magát, hogy iktassak be egy mérőpontot, de AFAIK a multiméter uA-mA mérésnél viszonylag nagy söntellenállással dolgozik. Mivel a napelemekhez amúgy is kell egy sorba kötött Schottky-dióda, így kihasználtam, hogy valamennyi feszültség esik rajta, és ebből lehet következtetni az átfolyó áramra. Sajnos az alany már be volt építve, de kettő még volt kéznél, így ezeknek mértem le a VA görbéjüket, az átlagból meg az excel számolt közelítő képletet, amely meglepően pontos ott, ahol engem érint.

Karácsonykor üresen hagytuk a lakást, és hazamentünk, csak a bojler és a hűtő maradt bekapcsolva. A bojler azért, hogy mikor visszajövünk, legyen meleg víz. Fixen be van kötve éjjeli áramra, az meg elég előnytelenül jön. A nappali áramon csak a hűtő ment. Osztva-szorozva az jött ki, hogy a hűtő nyugiban 0,5 kWh fogyaszt naponta, ami 20,83 W átlagban. A bojler pedig 1,6 kWh-t naponta, ez átlagosan 66,6 W, amit én eléggé sokallok. Megjegyzésképp, ha használjuk is a meleg vizet, akkor 5,06 kWh /210,8 W/ a fogyasztás.

Rövid infó magamnak, meg akit még érdekel: egy év és két hónap valamint 566 oldal kinyomtatása után fogyott ki a nyomtatóhoz adott toner.

Régebben /sok-sok éve/ vettem pár ilyen alacsony önkisülésű akkumulátort, mert kellett vakuba és multiméterbe. Vakut eladtam, így 4 db. felszabadult, multiméter pedig azt játszotta, hogy 1-2 hónap alatt lemerült, pedig 2 hetente használtam csak. Gondoltam lemérem, hogy ha csak hagyom állni, hogy alakul az üresjárati feszültségük. Semmi tudományos metodológia, konklúzió pedig nincs. Mindkét képen a feszültség látható az y tengelyen, az elsőn mV-ban, a másodikon %-ban önmagához viszonyítva. Érdemes megfigyelni, hogy a leggyengébb cella miután lemerült, elkezdett növekedni a feszültsége egy darabig, majd megint csökkenni kezdett. A gyengébb cellák a multiméterben voltak, a másik kettő a vakuból maradt, egyébként nem tudom, mennyi ciklus van bennük.

Nem akarom megnevezni az írásban szereplő szervizt, szóval ne is kérdezzetek rá a hozzászólásokban.

Beadtam a biciklimet egy szervizbe, mert első kereket kellett benne cserélni, és egy generál is már ráfért a potom 85 €-ért vett drótszamaramra. Másnap közli velem a szerelő, hogy meg tudták oldani olcsóbban, tök jó, ki ne örülne neki. Aztán mikor mentem vele munkába, feltűnt, hogy kattog valami. Visszavittem, mondták, hogy a kormánycsapágy, és kicserélték. Persze a kattogás nem szűnt meg, de már nem vittem vissza, mert nincs időm arra, hogy egyenként nézzék át a biciklit, meg amúgy is, első kereket semeddig sem tart szétszedni.

Szóval kerék lekap, tengely szétszed... ja nem, mert a jóember olyan erősen húzta rá a kónuszra a kontraanyát, hogy elgörbült a kónuszkulcsom. Persze csak egy kontraanyára való kulcsom volt, úgyhogy a másik felét csőfogóval kellett megfognom, és így tudtam lassacskán letekerni a másik feléről a kónuszt + anyát. Vicces volt, ahogy tekertem az anyát, és együtt jött a kónusszal. Mutatom, milyen csapágygolyók voltak benne:

Elöljáróban: a bejegyzésben csak negatív dolgokat emelem ki, egyébként közel sem volt ennyire gáz.

Barátnőmékkel Miskolc környékén voltunk nyaralni, egy meg nem nevezett hotelben voltunk elszállásolva, félpanzióval. A vacsora menü minden nap ugyanaz volt, szóval gondolná az ember, hogy a szakácsok már rutinból el tudják készíteni. Ennek ellenére a lime levesben barack volt, és a leve pedig palacsintatészta, nem viccelek, érezted benne a nyers lisztet. Érdekes mód másnap már rendesen meg tudták csinálni ugyanezt. A palacsinta valakinek fel volt tekerve, valakinek meg összehajtva. A szürkemarha gulyásba egyik nap sikerült disznóhúst rakni, de volt olyan is, hogy ketten rendeltek gulyást, és az egyik adag tele volt hússal, a másik meg elég híján volt neki. A fokhagymakrémlevesre egyik nap egy pirítóst raktak, másik nap meg kettőt, ráadásul sajttal megszórva. Van olyan gyanúm, hogy különálló étteremként már lehúzhatták volna a rolót.

Megejtettünk egy aggteleki látogatást, szép meg minden, tényleg nem tudok belekötni, de ugye a határ ott van egy köpésre, nézzük meg a szlovák oldalon levő Domicát is. Nem kellett volna. Valami fényévekkel el van maradva a magyar társától kb. mindenben. A parkoló fizetős, persze kártyával nem lehet fizetni, pénzváltó nuku, parkolós néni jófej volt, és fizethettünk forinttal, 400-ért váltotta. A környék lepusztult, vannak épületek, de elhagyatottak, mindent benőtt a gaz. A barlang látogatóközpontja egy szocialista épület, amivel nekem nincs különösebb gondom, ezt örökölték, de azért néha egy kis tatarozás nem ártana. Jegyet venni csak 15 perccel a látogatás előtt lehet, persze kártyával itt sem lehet fizetni, de semmi gond, váltanak pénz, itt már "csak" 350 volt a forint. A felnőtt belépő 6 €, de a fotózásért külön kell fizetni, ez 7 €-t kóstál. WTF, drágább a fotójegy, mint a felnőtt belépő. Ide sem megyek többet. Igazából ez az egész csak azért bánt ennyire, mert szlovákiai vagyok, és rossz látni, hogy ennyire elhanyagolják nálunk a turisztikát.