Rohadjon le a keze annak a tolvajnak, aki a mai napon megkárosította a családomat!

25-én ha minden igaz, lesz gimis osztálytalálkozóm, és kellene valami hely, ahova be lehetne ülni beszélgetni, nem mellesleg kajálni is valamit, nem horribilis összegekért. Budapesten belül lenne jó, csak személy szerint nem tudok kiötölni semmit, mert nem nagyon járok el, így aki jártas ilyen fajta ügyben, az kérem segítsen. Köszi.

Pár hete elhunyt nagyanyám holmijai között keresgéltem, találtam egy régi megvilágítási táblázatot, amit fotózáshoz használt valaki a családból. Gondolom ilyet már nem használnak, nem tudom, de ahogy az útmutatója alapján kipróbáltam, érdekes lehetett ilyet alkalmazni, ha jó képet akart az ember lőni.

Vajon hány éves lehet ez a táblázat..? Költői kérdés.

Ezt most ki kell írnom magamból.

Az a retek lift, ami a házban van, ma (is) leállt két emelet között, benne emberekkel. Futottam orvosolni a problémát, mert faterom megmutatta mit kell vele csinálni a gépházban, ha leáll, és ha ő nincs itt. No de, először a pince kulcsát nem tudtam hol van, hogy lejussak a gépházhoz, mérgezett patkányként rohangáltam fel-le a lépcsőn, hogy megtaláljam. Fatert hívtam, megmondta hol van, visszamentem a pincéhez, eljutottam gépházhoz, megfelelő tekerentyűt eltekertem, de semmi nem történt, lift ugyanúgy állt. Többszöri próbálkozás után se volt eredmény, naná hogy kiakadtam, gyomrom az üresség mellett remegett is. Telóztam faternak, mit csináljak, azt mondta vissza jön (épp rokonhoz ment volna fontos dologban). Liftbe ragadtakkal beszéltem, mondtam nemsoká jön apám, megoldani a helyzetet. El tudom képzelni hogy érezték magukat több mint fél órán át a liftben. Egyébként ez a lift nem olyan, mint a legtöbb, ami mondjuk panelban van, ez az udvarban vagyon, három oldaláról üvegezett, szóval élmény beragadni oda. Fater megjött, leeresztette a beragadtakat. Mint kiderült, valószínűleg túllépték a lift teherbírását, ami 300 kg. Az okosok.. Pedig ki is van írva..
Amúgy se komázom a lifteket, de ezt még jobban rühellem, főleg hogy szinte minden héten van valami baja. Tökéletesen megértem, hogy a ház öregei megszavazták, hogy legyen ide lift, de én lebombáznám az egészet. Inkább lépcsőzöm, az jól bevált, nem csalódtam benne soha, amúgy is két emeletet kell menni, az meg lófitty.
Ennyi a story. Máris jobban érzem magam.
(Közben találtam szutyok liftről képet, mellékelem.)

Örülős kedvben vagyok, ugyanis tegnap befejeztem egy cp-s ruhát, konkrétan egy komplett együttest, kabát, naci, szoknyaszerű rész. Ez volt a legnehezebb eddig, mellékelek is képet róla:

Kicsit kimázoltam, de a lényeg látható.

Sokat agyaltam, hogy lehetne megcsinálni, de csak össze jött. A tulajdonosa (képen) egyenesen oda volt érte , amit jó volt látni. Úgyhogy elégedett vagyok.

Megtanultam tervezni, modellezni, varrni, eddig stimmt. Ezzel az a bibi, hogy baromira nem tudom kamatoztatni, mert nincs munkám (nem találok), holott nagyon fontos lenne ha befolyna belőle pénz, főleg most. Az egy dolog, hogy magamban elvarrogatok, meg ajándékba csinálok valamit (pl. párnát), de lófittyet se hoz (ajándékot persze örömmel alkotok annak, akiket szeretek). Ha van olyan, aki épkézláb gondolattal tudna segíteni, mit tudnék tenni eme probléma kapcsán, azt "meghallgatom".

Neki álltam főzni, 3 órán át tartott, mert full egyedül csináltam mindent, de nem is lényeg az idő. Az itt a nagy dolog, hogy életem első rakott keljét sikerült megcsinálnom, s írtó finom lett. Kevés hússal szeretem, így személyemre lett szabva benne a mennyisége.

Na, úgyhogy marha elégedett vagyok, kibeszabottul.

Nem túl érdekfeszítő bejegyzés, de az enyém, blee.

Van egy kedvenc, régi olasz film (Oké, Néró), amit gyerekkoromban szüleim felvettek vhs-re, de a szalag biztosan megsérült, mert próbáltam megnézni, élvezhetetlen, sok vízszintes piros csík jelenik meg a filmen. Korábban kerestem neten, de istennek se találtam sehol, viszont ma, már ha nem is csúcsminőségben, de megtaláltam, és úgy örülök neki, hogy csak na.
Juppi!!!

Ajj de utálom néha, hogy 4m 20cm-es belmagasságú a lakás, mert az ablak is van vagy 3 m, ha nem több, függönyt meg nem tudom magam felrakni, mert leszédülnék a létráról, s apám se fiatal már, hogy felmászkáljon a karnisért, azt levegye-feltegye.. bár kénytelen volt nem rég. Háááááát, ez van.

101 éve, 1910-ben, ezen a napon született apám anyja, a nagyanyám. Boldogot neki!
Ez nem olyan fontos, de 23,5 éves vagyok ma, ikertesómmal együtt.