Nem reklámozom, pontosan hol lakom, csak annyit, a belváros szívében. Sok öreg lakik erre, abban a házban is 1-2, ahol élek, "legfiatalabb" 73 éves . Nem is ez a lényeg, ki mennyi meg ilyesmi, hanem az, hogy vannak emberek, akik mintha tudnák hova kell becsengetni, és megkárosítanak egy szerencsétlen öreget.. És akkor vázolnám a történetet:

Apám sokáig volt egyik szomszéd néninél, na mondom mi történhetett, aztán haza jött, és elmesélte mi volt. Délelőtt, valamikor 10 óra környékén becsengettek az öreg nénihez, hogy valamelyik szolgáltatótól jöttek, ellenőrizni akarnak. A madár néni kinyitotta a rácsot, ami az ajtó előtt van neki, azok meg abszolút nem finom módon bementek a lakásba. Kitaláltak valami hülyeséget, hogy a néni menjen be a wc-be, és ott nézze meg mi van, addig azok a személyek megnézték mit lehet elemelni, meg is tették, az öreg táskáját mindenestül elvitték, gyorsan távoztak. Erre feleszmélt a néni, de már késő volt, aztán talán fél órára rá hívta apámat, mi történt. Volt kint rendőrség, de a kamu szolgáltatós emberkék arcát nem jegyezte meg az öreg, így nem lehet mit csinálni, ha csak másnál nem próbálkoznak még, és el nem kapják őket. Nálunk sose történt ilyen, pedig van öreg a lakásban.
Nem ez az első eset ebben a házban, mert máskor is engedtek be kamu dumás embert az öregek. Nos, remélhetőleg máskor nem történik ilyen eset, bár garancia nincsen, de bízni lehet.

Nyílván nem teljesen tiszta a kép, hogy mi ez a két rövidítés, íme: VD (Vampire Diaries), VV (Való Világ). Na most, valamelyik nap Fészbukon az üzenőfalamra kibiggyesztettem egy olyat, hogy "Tedd ki te is az üzenőfaladra, ha legalább péntek esténként szívesebben néznéd a Vámpírnaplókat, mint a ValóVilágot!" Azt gondoltam senki fia borja nem reagál erre, mert amúgy se szoktak, ezért nem is rakok ki szinte sose semmit. Pár órára rá egy ismerős ráírt, hogy nem ért egyet vele. Oké, mindenkinek szíve joga eldönteni mit komáz, de abban a percben kicsit furcsán érintett, mert nem értem mi az, amit szívesebben nézne a VV-ben. Engem kérdeznének melyiket nézném, VD-t az biztos. Sokkalta jobban érdekelnek a misztikus, vámpíros, fiktív dolgok, mint hogy azt lássam, melyik ember mikor mit csinál egy élő adásban, összezárva sokad magával. Úgyhogy nekem ez a véleményem. Ennyi.

Még újoncként létezem itt, de nem baj, mert 500 napos lettem, de jó. Ennek örömére egy kis muzsika, amit most kedvencként tartok számon. Nagyon jóóóó!

Elment a nyucóm, örökre itt hagyott,
Többé nem jön vissza, ez fáj nagyon.
El kell fogadnom, hogy nincs velem,
De már másutt jól van, tovább nem szenved.
Futkározhat, túrhat, bárhol szabadon,
Jó bele gondolni, nem tagadom.
Kevés ideig volt ő kedvencem,
De köszönöm, hogy az lehetett.

Hörcsögöm emlékére.. R.I.P.

Mai program: menetel anyámhoz. Eddig oké. Gyaloglás Délibe tesómmal, még ez is belefér, mert nem először gyalogoltunk oda. Belváros szívében lakunk, itt merülhet fel a kérdés, hogy vajon miért is gyalogoltunk a vonatállomásra.. Csupán csak azért, mert diák nincs, a nem létező efszom meg kizárt, hogy 4 metrómegállónyi útért kidob pénzt vonaljegyre. Annak áráért eljutottam több kilométerre távolabb. Na szóval, jegyeket megvettük, vonatra felszálltunk, és helyet foglaltunk. Arra tippeltem, Kelenföld környékén jön kaller, aztán sehol se volt. Jó, vártunk tesókámmal tovább. Érd-felsőnél megpillantottam a kallert, de aaabszolút nem haladt felénk. Már majdnem Érdnél jártunk, a célállomásnál, akkor se jutott el hozzánk. Megállt a vonat Érden, pont akkor ért oda, de csekkolni már nem tudott. Leszálltunk, cseppet mérgelődtem is, hogy ha ezt tudom előre, hogy el nem ér minket, jegyet se kellett volna venni odafele, csak vissza.
Megérkeztünk anyánkhoz, pár órát eltöltöttünk vele, aztán a kb. fél 8-assal hazamentünk. Út közben közelünkben ült két lány, amivel nem is lett volna gond, de ott helyben sminkeltek, amit nem igazán szeretek. Nem olyan biztos az, hogy én vagyok az egyetlen, aki nem komázza a nyilvános sminkelgetést. Nem értem, otthon ezt meg lehetne tenni, nem? Én is otthon csinálom, de nálam sokszor a korrektornál, és szemcerkánál kimerül a sminkelés fogalma. Hozzá teszem, 16-nál nem voltak többek. Próbáltam nem oda figyelni utána, valahogy sikerült is. Sasoltam a kallert, mikor jön. Már agyrémet kezdtem kapni, hogy megint nem ér el, jegyet ellenőrizni, és full fölöslegesen vettünk, de aztán Kelenföldnél betalált, ooooooooh yeeeeee, mégse volt halott dolog. Egy öreg nénike ült mellettem, nem tudom miért, de kicsit bámult, biztos érdekesnek talált. Beértünk Délibe, aztán haza is sétálva mentünk, ugyan csak azon okból, hogy kidobni jegyre pénzt, á-á. Ha nem az életem múlik rajta, nem költök rá. Igaz, lábam nem bírta most a sétát, de előfordul, ahogy általában.

Varrás… Számomra sokat jelent ez. Már kicsi koromban tudtam varrni, de akkor még csak kézzel ügyködtem össze ezt meg azt. Jobban bele gondolva nem mindent varrtam, mert volt, amit nem lehetett. Például amikor nyáron kint a telkünkön töltöttem az időt általános suli után, különböző napilapokból összeraktam egy cipőt, ragasztószalaggal fedtem be a talpát, hogy ne kopjon el idő előtt, hiszen szerettem abban flangálni. Egyrészt magam szórakoztatására csináltam, másrészt, mert kényelmetlennek tartottam a szandálokat, papucsokat, stb., az meg kényelmes volt. Azóta sokat fejlődtem. Igaz cipőt nem gyártok már papírból. Volt dolgom később vele, 2007-ben ruhát kellett készíteni minden olyanból, ami papír. Mit ne mondjak, keservesen meg kellett dolgoznom, hogy sikerüljön. Következő évben egy 3 db-os kollekciót kellett összehozni (vizsga feladat keretein belül), sikerült. Egy kép Róla:

(Személyiségi okokból az arcok cenzúrázva.)

Első írásom ez, úgyhogy nem tudom milyen lesz, de uccu neki.

Nos, lassan 1 éve vagyok regisztrálva, olvasom a cikkeket, teszteket és a többit, de még semmihez nem szóltam hozzá. Ez nem azért van, mert nem akarok, csak még nincs annyi tapasztalatom, hogy jó hozzászólásokat írjak, de remélem majd fogok.

Tavaly még nem gondoltam, hogy lesz közöm a fényképezéshez, de szeptemberben megtörtént.. Nem volt szkenner itthon, semmilyen eszköz, amivel gépre vihettem volna bármit, és fontos is volt, mert modellrajzokat kellett elküldenem néhány ismerősömnek e-mailben, időponthoz kötve. Aztán arra gondoltam, kéne egy egyszerű digitális fényképezőgép (amúgy is szerettem volna egy sajátot), amivel a rajzokat le lehet fotózni, nem utolsó sorban talán máshova is jól jön, pl. kirándulásra, élmények megörökítésére. Felkerekedtem tesómmal, mert ő meg egy multi funkciós készüléket akart. Volt elképzelésem, milyen kompakt gépet szeretnék, de aztán egy másiknál maradtam, ugyanis az eladó javasolt egyet, Olympus FE-26-ot. Kipróbáltam, megfelelt, hiszen nem profi fotós kezébe kellett. Hazahoztam, egy kis idő után megtanultam mi hol van rajta, ugyanis soha nem volt gépem. Lefotóztam a modellrajzokat, és a hozzájuk való mintákat, sikerült elküldenem a címzetteknek. Később késztetést éreztem, hogy ne csak rajzokat fotózzak le, hanem mondjuk tárgyakat. Pontosan nem is tudom mi volt az első, azt hiszem egy óra, de nem volt rossz. Itthon találtam, gondoltam miért ne kapjam le. Kezdett megtetszeni ez a fotózgatás. Eleinte furcsának tartottam, hogy egy kompakt géppel fotózgatok, nem egy nagy objektíves csoda masinával, de nem érdekelt, ha ilyen gépem van, kihasználom, elvégre fotózásra találták ki, akármekkora. Így kerestem témának valót. Mivel már nem volt jó idő a szabadban, mikor elkezdtem a keresést, maradtak a benti témák. Néhányat találtam, de nem voltam elégedett. Olyat már nem akartam, amiből már sok készült, kerestem tovább. Aztán meguntam, kint próbáltam némi témához jutni, nem törődve azzal, hogy alig van mit lekapni. Viszont akadt pár decemberben. Azóta meg ha van valami, és érdemesnek tartom, lefotózom. Vannak szabályok a fotózásnál, az alapokat próbálom megtartani, de a kreativitásom néha jobban dolgozik, és úgy születik meg egy kép. Mivel nincsenek komoly eszközeim (állvány, lámpa stb.), amivel jól meg tudnám oldani a kép megörökítését, úgy sikerül, ahogy tud. Talán egyszer meglesz minden hozzávaló, és jobban fog menni, sőt, talán egy jobb gép is kerül majd kezem ügyébe, remélem. Azt nem hagynám ki, hogy van, aki véleményezi a képeimet, drága barátom, köszönöm is neki. ♥(K)