Már megint. Kicsit lassabban...





'Utolsó busszal jövök, én ott leszek, beszélünk, jó?''). Jó. Rendben, harmadszorra látlak. Én is ott leszek. Holnap borozás? ''Én mindenben...''

Most aztán elég. Eper. Nagyon sok. Persze, adjam el, kivele, hogyan? Nem állnak meg (nem veszik!). Este lelépek. 10-18, szörnyű, ott az út mellet... Csak elfogy. Haza. Kád, ing, vasaló. Sprint.

Ellenőrzés. Mp3-lejátszó, tárca, pénz, telefon. 'Kivánok, Szentendre, patak, diák. 125 (mennyi?). Söröm miből lesz (az ingyenélő zenész)? Sziasztok, ott van egy négyes hely, rég láttalak (helló, mi? anyukádék? Szép idő van. (tudtad, hogy az emberek közt átlag 7 percenként jön elő az időjárás?). Tudod kit oltogass.

Idvezletem, (téged se láttalak, téged se, meg téged se xy ideje, de helló...), whiskyt kérnék, fél liter körtelé, meg sör. Köszi. Mennyi? (Anyád!). Tünés innen.


Szia. Szia. Pusz? Nem stílusom. Azért csak adj. Ezen ne múljon, pusz. Hmm... Izé, rég láttalak. Vizsgák (suli)? Bizony, a végéig már nem is látsz. Király... Akkor...

...Izé, mégsem lehet. Hagyjuk most, jó? Jó, de gyere filmezni hozzánk. Ha hagyjuk, miért mennék (jó kérdés). Passz. Még van időnk. Majd egyszer megválaszolom. Oké. Ha tömött a busz, maradsz még egy órát? Persze (izé, ''én mindenben...''). Pusz-pusz.

'Estét, Tahi, Gyógyszerész. 100-as (lehúztak idefelé).

Merre vagy (hering-effektus)? Ah igen. És ki az a barom (te nem látsz. nem akarsz?) melletted? Grat. Most hová... Hopp. Aztán meg..., c'est la vie. (Nem is ismerem...). Sic tibi terra levis!

Menj már arrébb. Lehúzták előlem a lányt. (Azt a szőkét?). Persze, gondolom nem otthon alszik... Szép, szép világ.

Viszlát, sziasztok, holnap borozás? (De nem Vele, Ő semmiben!)

Gondolatok. Szelecske, enyhe szédülés. Egy palacsinta, korty víz. Fogmos, fürdik, Firefox, Logout. Éjszakai napló...

Kifelé!

Minden 4 éve kezdődött. Addig rágtam édesanyámék fülét, amíg végre be nem teljesítették az álmomat, megkaptam életem első dobszerelését. (Tegyük hozzá, akkor az a 150000 magyar fiorentínó eléggé hazavágta a családi kasszát, bár így utólag visszagondolva, bőven megérte). Akit érdekel, ez egy Premier Olympic szerelés volt, 3 tammal, pergővel, lábdobbal, kísérővel, lábcinnel, beütővel, állványzattal.

A beszerzőkörút utáni napon tartottuk az első próbát, 3 gitárossal. Metallica - Four Horsemen számát dolgoztuk fel. Hozzáteszem, előtte életemben kétszer ültem dobnál, hát mit ne mondjak, eléggé szokatlan volt. Hamar belejöttem a dolgokba, természetesen csak nagyon alap szinten ment minden. Egy régen hűtőhelyiségként használt kb 40 négyzetméteres szobában próbáltunk a pincében, ettől kezdve kb. minden héten úgy egy másfél évig.

Szép, s jó idők voltak, el is múltak elég hamar...

Azóta lecseréltem a cuccomat, megtetszett egy Tama Rockstar DX, 4 tam járt hozzá, komolyabb állványzat. Bevásároltam cinekből is.

„2065. május 4.

Egy ősrégi billentyűzettel gépelem a következőket. Újonnan műanyag árut képtelenség kapni. Az alapanyag másra kell.

Van valami a levegőben. Nem, ez nem a tél illata, az régen elmúlt már. Ez valami teljesen más, talán az égő fenyő ad ki magából ilyen szagot. Hát persze, az erdők. Hová tűnnek?

40 napja nem jön olaj a Barátság III.-ból. Azt mondják, kell a németeknek, náluk nehezebb az átállás. Valaki szerint egyenesen lehetetlen.

Amerikában pánik van. Azt hogy a termelés egyik napról a másikra ennyire visszaessen az oroszoknál, senki sem gondolta. Az Államokban nem találtak olajat idestova 12 éve. A legnagyobb mező pont egy éve merült ki. Az orosz exportnak immáron vége. Európa válságban.

-12 fok nyár elején? Ember, mit műveltél?”



Ha olaj van, minden van.


A világon majd’ minden országban termelnek ki kőolajat a földből. A legtöbb a „futottak még” kategóriába tartozik, akad azonban néhány ország, ahol elképzelhetetlen mértékű fekete aranyat hoznak felszínre nap mint nap. A továbbiakban igyekszem elvonatkoztatni a múlttól, célom a jelenlegi helyzet bemutatása.


A teljesség igénye nélkül…


Az OPEC-ről:

„Az OPEC 11 tagállama között főként arab világbeli és fejlődő országokat találunk. Létrehozatalának célja az volt, hogy tagjai, akik a világtermelés mintegy 40%-át adják, hatékonyabban állhassanak ellent az olajpiacokat akkoriban uraló (főleg amerikai, brit és holland) világcégek nyomásának, akik az árak csökkentését szerették volna elérni. Először a harmadik világ olajkészletének értékesítésével megbízott, informális lobbi-csoportként működött és arra korlátozta a tevékenységét, hogy a nyugati világcégek hatalmas bevételeiből nagyobb szeletet próbálon meg kihasítani azáltal hogy tagjai árkartellbe tömörülnek és hogy ellenőrzést gyakoroljon a kitermelési mennyiségek felett.
Az OPEC tagállamai birtokolják a Föld olajtartalékainak mintegy kétharmadát és ők adják a világtermelés 40%-át és az export felét.Az OPEC működésének köszönhetően a tagországok kétségkívül jelentősen több bevételre tesznek szert az olajból, mint korábban. Az amerikai szövetségi Energia Információs Hivatal szerint az OPEC-országok 2004-ben 338 milliárd dollárért adtak el olajat, ami 42%-os emelkedés 2003-hoz képest” (egy az egyben átemelve a Wikipediáról)


Beszéljünk a „legekről”:


A top 5-be Irán kivételével csak arab országok tartoznak, ezek rendre: Szaúd-Arábia, Irak, Kuvait, Irán, és az Egyesült Arab Emírségek.


Vegyük ezeket sorra, sosem árt egy kis országismeret (a lehető legrövidebben)


Szaúd-Arábia:



Egy gyakorlatilag teljesen kopár, fullasztóan meleg, szélsőséges időjárású területen, az Arab-félszigeten fekszik.. Területe kb. Európa egyötödét teszi ki. Államformája monarchia, ami azonban mit sem érdekli a 17 milliós lakosságot (elsősorban persze a férfiakat).
Légy szaúdi állampolgár. Szüless oda, másképp sosem leszel az. Havonta többezer dollárt illet téged alanyi jogon, mindössze el kell múlj 16 éves, valamint nem árt férfinak lenned, a nőkkel ugyanis kegyetlenül bánnak (mint minden arab országban). Honnan ez a rengeteg pénz? A válasz egyszerű. Szaúd-Arábia a világ elsőszámú olajexportőre, lévén, hogy kb. 250 milliárd (!) hordónyi tartalékkal rendelkezik. A napi felszínre hozott olajmennyiség 12 millió hordót tesz ki. Ennek durván 1/6-odát otthon fogyasztják el, a többi külföldre vándorol. Mondhatjuk úgy is, Szaúd-Arábiában semmi más nincs, csak olaj. A határokon kifelé csak olaj folyik, befelé pedig a nyugati ipar termékeinek színe s java. (WC aranyból?)


Irak:



Higgyétek el, bármennyi „Irak” is folyik a napi médiából, ezen ország mindennapjairól nem tudunk sokat. Egy azonban biztos: Iraké a világ második legnagyobb olajmezője, becslések szerint 115 milliárd hordós tartalék felett rendelkezik, pontosabban csak tenné, mivel éppen a „harmadik fél” ellenőrzi az országot. És sok mást is...


Kuvait:



99 milliárd hordós tartalékok, stabil gazdaság, közel 100%-os függés a fekete aranytól… (Vajon Szaddam tényleg bosszúból támadta meg az országot 1991-ben, avagy más céljai voltak?)


Irán:



Irán nemrég az atomsorompó-egyezményt szőnyeg alá seperte, munkába állította a reaktorait, igyekszik ellenállni a külföldi nyomásnak. A gazdasági háttér elegendő lehet: 96 milliárdra teszik a földben levő kőolaj mennyiséget a területen, szigorúan hordóban megadva.

Egyesült Arab Emírségek:



Sokat elmondok az államról, ha felemlegetem két város nevét, azaz Dubaiét, és Abu-Dzabiét. Mindkét település a világ legfejlettebbjei között van, futurisztikus irodaházakkal, a jövő forgalmához igazított úthálózattal, „állam az államban” gazdasággal. Minek köszönhető ez a hatalmas jólét? A 63 milliárd hordós olajtartaléknak.


5-6...196


A hatodik helyezet „végre” egy ismertebb állam, Oroszország lenne, úgy döntöttem azonban, vele kapcsolatos ismereteimet (amik javarészt orosz tanárnőmtől származnak) egy másik cikkben osztom meg veletek. Természetesen nem csak olajról lesz szó.



Listánk 12. helyezettje lenne az USA, 22 milliárd hordónyi olajjal. Ez kevésnek tűnik, azonban vegyük figyelembe, hogy az USA napi 20 millió hordónyi kőolajat használ fel, ebből azonban csak 9 milliót termel hazai földön, a többi importból származik.
Remélem mindenki emlékszik a Katrina és Rita hurrikánok okozta ideiglenes válságra (2005. november 10. környékén), melynek idején a termelés drasztikusan visszaesett (kb. 86 millió hordónyi hiány keletkezett). Ha pedig valamiből kevesebb lesz, úgy az ára megnő. Riogattak is minket a drága médiumok 300 forintos hazai benzinárral ami jóval később ugyan, de bekövetkezett.


Mi a helyzet itthon?


Mint azt az utóbbi napok történései is mutatják, egyáltalán nem érezhetjük magunkat biztonságban. Az itthon felszínre hozott kőolaj mértéke eltörpül az importként hazánkba érkező folyékony energia mennyiségéhez képest. Mivel Közép-Európa olajban viszonylag szegény, szükségessé válik a távoli tartalékok megcsapolása.

A távoli Oroszország egymaga képes befolyásolni egész Európa életét a csapok nyitogatásával, ez tény. Kérdés, mekkora nemzetközi nyomás kell ahhoz, hogy évek hosszú sora alatt ne alakuljon ki ismét mélyebb gazdasági függés a volt szovjet blokkba tartozó, az anno nagybetűs Nyugatnak nevezett országok, valamint Moszkva között.



Ha erre kerülne sor, az újabb világrend kialakítását sürgetné. Vagy sürgeti már most is?




A cikkekhez felhasznált források:

Könyvek:
-A XX. század krónikája (Officina Nova)
-Michael Wilson és a TIME-LIFE szerkesztősége: Az energia
-National Geographic, 2005. szeptember

Internet:
-Wikipedia:[link]
-Hvg: [link]
-Aneki: [link]
-Eia: [link]
-egyéb, leginkább google

Kevésbé rendhagyó írás következik, mondhatjuk felhívásnak is.

Kezdetnek:

Azzal kezdeném, hogy indulás előtt vagyunk, semmiféle jutattást nem tudunk biztosítani. Aki a projecten dolgozik, a későbbi siker reményében teszi. Túltettük magunkat azon, hogy lehet hogy sok időnket elrabolja majd a dolog, eredmény nélkül. Azonban végtelenül optimisták vagyunk, a kétkedők nem érdekelnek. Hosszút távon akár komoly lehetőségek is felszínre kerülhetnek. Mindez azon múlik, ki mennyire bízik a dologban.

Szóval.

A közösségi oldalak egy új fajtáját kívánjuk életre hívni. A cél elsősorban nem a minél több kapcsolat kiépítése lesz, azonban többet nem mondhatok, legalábbis nem itt.

A csapatunk jelenleg 1 db designert, 1db hardveres urat, 1 db rendszergazdát valamint 5 db ügyintézőt foglal magába. Szükségünk lenne egy emberre, aki megcsinálja az oldal programozási részét. Ebben további 2 ombre tudna közreműködni a hiányzó lélek utasításai alapján. Saját szerverrel rendelkezünk (Proliant ML330), tesztelni lehet mindent.


Felhívom a t. fórumtársak figyelmét, hogy nem offtopicot óhajtottam létrehozni, ezt legyetek szívesek tiszteletben tartani. Akit komolyan érdekel a dolog, valamint kellő ismerettel rendelkezik php és mysql terén, érdeklődjön priviben. Még annyit, hogy budapestiek vagyunk mindannyian, és a BME infóépületében szoktunk találkozni, általában csütörtök-péntek magasságában.

Az ötletről kizárólag személyesen kívánunk továbbiakat megosztani, technikai kérdések jöhetnek MSN-címemre (az adataimnál látható). Várom a jelentkezőket, akik képesek egyfajta hobbiként is felfogni (kezdetben) az egészet.

Képzeljünk el egy bolygót, amelynek 71%-át víz borítja.


Képzeljük el, hogy ezen a bolygón él egy faj, mely a planéta történetében valószínűleg csak egy villanásnyi időt tölt majd el felszínén, mégis léte alatt annyi szenvedést okoz a drága anyaföldnek…

… hogy az sosem bocsát meg neki.


Hogy hová tart az emberiség?

A feltett kérdésre kevesen tudják biztosan a választ, ők azonban többnyire titkolják. Ha mégis megszólalnak, valószínűleg a mindenkori vezetés bebizonyítja az ellenkezőjét, de legalábbis csökkenti a prognózisok eredményének jelentősségét. Ha globálisan ez a trend marad, azaz a politikusnak jobban hisznek az emberek, mint a tudósnak, akkor bizony hamarosan csúfos véget érhet a földi civilizáció, és ezt nem a kút fejemből ötlöttem ki.

A gyors változásokkal az evolúció képtelen lépést tartani. Értem ezalatt azt, hogy mind az emberi, mind az állati fejlődés túl lassú ahhoz, hogy a szélsőséges viszonyokhoz rövidtávon alkalmazkodjék. Próbáljunk meg európai létünkre akár egy hetet is eltölteni mondjuk Afrikában, lehetőleg ruha nélkül. Mit kapunk? Napszúrást. Vagy ismerkedjünk meg bennszülöttként a Közép-európai éghajlattal. 30 fokokban téli kabátban rohangálnánk Budapesten (ez nem vicc, nézzetek szét nyáron pl. a Váci utcában).

A média, sajnos elég felelőtlenül, a globális felmelegedést okolja az éghajlatbeli változások miatt. A globális felmelegedést azonban mi, emberek idézzük elő, valahogy sosem mutatnak rá kellőképp az ok-okozati összefüggésekre. Az átlagember pedig csak legyint, mondván, „ha más ember nem változtat az életmódján, én miért tenném”?

Vegyük sorra a globális szempontból legfontosabb problémákat:


(A kevésbé hangoztatott bár annál fontosabb)
-Az ózonpajzs elvékonyodása:

A 30-as évektől kezdődően a hűtőberendezések, a 60-as évektől kezdve pl. aeroszolok gyártásakor is felhasználták az ún. CFC-ket, a halogénezett hidrogéneket. Ilyen pl. a freongáz. Előnyük, hogy az élő szervezetre káros hatásuk nincsen, hátrányuk azonban, hogy a légkör felső rétegeibe jutva az O3 molekulából egy egyszerű mozdulattal O2-t csinálnak. Az ózon pedig, mint tudjuk, megvédi Földünket a Napból érkező káros ultraibolya sugaraktól.
Ha azonban az ózonréteg többé-kevésbé megadja magát, azaz mérete 50% alá csökken, ózonlyukról (ózonlikról, ahogy itt falun emlegetik) beszélünk. A fényszűrés hiánya idelent előbb-utóbb melanómát (bőrrákot) okoz, igaz fokozatos napozással fokozott védettséget szerezhetünk. Ez azonban lutri.

Az alábbi táblázat érdekességképp a freonok egyes fajtáinak környezetkárosító hatásait szemlélteti:



(forrás: [link] )
Ezeket az anyagokat ma már nem engedélyezik. Azonban tudnunk kell, hogy kb 1-1,5 évtized, mire az említett matériák a felső légkörbe kerülnek, az ózonlyuk növekedése tehát egy ideig még folytatódik


(A kismilliószor emlegetett, mégis csak részben igaz)
-A sarkvidékek olvadása, valamint azt ezt kiváltó globális felmelegedés

Kezdjük a tényekkel. A sarki jég olvadásával nem nő (számottevően) az óceánok vízszintje. A média mégis attól hangos, hogy akár métereket is emelkedhet a Földet borító vízfelszín. Ez oltári baromság. Miért? Dobjunk egy pohár whiskybe jégkockákat, nézzük meg mennyit emelkedik az ital szintje a pohárban, miközben olvad a jég. Bizony semennyit. A Föld esetében legfeljebb a sósvíz-édesvíz arány változik, elárasztani semmit sem fog a tenger.

A makroklíma mégis hatalmasat változhat. A sarkvidék ugyanis az azt borító hó valamint jég miatt fehér, a fehér felüleltről pedig tudjuk, (Shimnek köszi a kiigazításért) hogy minden fényt visszaver. Egyfajta hűtőként is felfoghatjuk az egészet, amit hamarosan mi, emberek kapcsolunk majd ki, talán örökre.

A kiotói egyezmény pedig úgy gondolom semmire sem lesz elég. Kezdjük azzal, hogy se India, se Kína nem írta alá, az a jópofa Bush (akit többször kívántam már a pokolba, mint bárki mást) pedig kéjes mosollyal lépett ki a megállapodásból, mondván hogy a gazdaság fejlődésének ne szabjunk határt, kérem! Jó kérdés, mire lesz elég a többi ország önmegtartóztatása. Sajnos amíg az olaj mozgatja a gazdaságot gyakorlatilag mindenhol a világon, alapvető változásra semmi esélyt nem látok.


Most is igaz azonban, hogy a gond nem a technikában van. Hanem?

Hanem a mi fejünkben.



A következőkben az olajalapú gazdaságot tárgyalom majd, annak minden előnyével s hátrányával együtt.

Folyt köv.

1 millió alkoholista országa.


Férfiak, akik munka után megszokásból nyúlnak a sörösüvegért. Családapák, kiknek csemetéjüknél s asszonyuknál nagyságrendekkel fontosabb a véralkoholszint optimális szinten való tartása a nap egyes szakaszaiban. Zenés-táncos estekről hazafelé tartó, a busz hátsó üléseit alaposan összerondító leányok. Ugyanitt tizenéves fiatalok, vodkával, borral a kezükben.
Egymást ölelgető kottarészeg emberek, akik tán sosem látták egymást azelőtt. Hajléktalanok, zugvedelők, „utolsókat rúgók, de ivók'', borospince hűvösében nyaraló nyugdíjasok.

Tündérről írok most, melyet van ki sosem szólít, van ki csak egyszer, van ki olyan sokszor, hogy végül a tündér szólítja őt. Édes hangja megigézi az ember fiát, előbb finoman (s meglehet eredménytelenül) csábít, később azonban kegyetlenül lecsap idézőjére. Vasakarat szükségeltetik ilyenkor a „jótevő'' varázspálcájának megragadásához, apró darabokra töréséhez, ezek után a hátsó felébe gyömöszöléséhez.


Alkohol. E szó alatt a hétköznapi ember az etil-alkoholt (C2H5OH - etanol) érti, kémiailag azonban sokkal több anyag tartozik az alkoholok családjába. A továbbiakban tekintsünk el az utóbbi besorolástól. Vizsgáljuk meg napjaink legelfogadottabb drogját, családok tönkretevőjét, az emberi szervezet gátlástalan pusztítóját. Előrebocsátom: tisztelet a kivételnek, a mértékkel, megfontoltsággal ivóknak.

Sokan mondják az alkoholra, hogy kis mértékben gyógyszer, nagy mértékben méreg. Egyesek hajlamosak az állítás másik felét átfogalmazni (azaz kis mértékben gyógyszer, nagy mértékben orvosság). Azt mondhatjuk, mindkét mondat értelmes. Az alkohol, annak ellenére hogy sejtméreg, kis mértékben segíti az emésztést, izmot lazít, nyugtat (igaz, mindezt megteszi egy Pink Floyd szám is, ráadásul abból sok sem káros, sőt). Alkalmazzák a gyógyászatban fertőtlenítőként, az élelmiszeriparban tartósítóként (a gyümölcslevek is tartalmaznak alkoholt nagyon kis mennyiségben), oldószerként.
Nagy mértékben a gátlásokat kénsav hatékonyságával oldja, felszínre hozza a rejtett érzelmeket. Ezért fordulhat elő, hogy például éjszakai műszakról hazafelé menet egymást kifejezetten szerető fiatalembereket látunk az utcán a legkülönbözőbb pózokban imádva a másikat. Orvosság bizony minden földi kínra, problémára. Legalábbis nagyon-nagyon sokan így látják. Ne felejtsük el, hogy hosszú távon alaposan megsínyli a szervezet a mértéktelen alkoholfogyasztást. Tündérünk nem válogat, viszont piszok türelmes.


Miért fogyasztunk alkoholt?


1. Mert széles körben elfogadott.

Manapság talán túlságosan is. A fiatalok hülyének nézik a másikat, ha az ellenáll a kísértésnek. Kiközösítik a nem ivókat, mert nem tartják őket elég felnőttnek. Fordítva is működik a dolog, van aki azért iszik hogy elfogadják. Az itallal a férfiasságot, a a keménységet társítják. És természetesen azt, hogy ez a „menő”. Ismerek embereket, akik kizárólag a berúgás kedvéért vesznek több üveg Aszút, majd húzóra nyelik az üvegeket. Mások Tesco-value vodkát döntenek hasonló kategóriájú szörpökkel. Alkalmanként 1-1,5 üveggel/kopf, ami valljuk be, tisztes mennyiség. Mindkét társaság naponta ismeri meg a másik rejtett énjét, többnyire éjszakába nyúló tapsikálás és technohallgatás közepette.

2. Mert megoldja a problémáinkat.

Legalábbis így gondoljuk. Az italozás csak tüneti kezelés, semmilyen mértékben nem mozdítja előre a megoldás kerekét, nem közelíti az álláspontokat. Nem ad gyógyírt a depresszióra s társaira, a gondokat csak egy ideig feledteti. Ez pedig olyan, mintha nem létező szőnyeg alá sepernénk a bajt.

Sajnos azonban az 1 millió alkoholista életviteléhez a gyártók is erősen asszisztálnak. Mi szükség van például 0,5 cl kiszerelésű szeszes italra? (Árpád-híd, metrómegálló. Az ürge a sort megelőzve, önkívületben tapadt a trafik üvegére. Kis vodka van? Kettőt kérek. Mire hármat léptem, az úr leküldte mindkettőt, és örömmel konstatálta hogy nem volt rendőr a helyszínen). Mi szükség van silány minőségű, kommersz italokra? Talán az itthoni rákos statisztikákat óhajtja a T. gyártó kissé feljebb tornászni? Miért reklámozzuk az alkoholos italokat? Hol van itt a józan ész a döntéshozók körében? Ha a cigarettaplakátokat le lehetett szedetni, hát a sört reklámozó jómunkás embert s kollégáit miért képtelenek száműzni az óriásplakátokról?



Jah értem már, netán a tündérnél lenne a varázspálca?