„2065. május 4.

Egy ősrégi billentyűzettel gépelem a következőket. Újonnan műanyag árut képtelenség kapni. Az alapanyag másra kell.

Van valami a levegőben. Nem, ez nem a tél illata, az régen elmúlt már. Ez valami teljesen más, talán az égő fenyő ad ki magából ilyen szagot. Hát persze, az erdők. Hová tűnnek?

40 napja nem jön olaj a Barátság III.-ból. Azt mondják, kell a németeknek, náluk nehezebb az átállás. Valaki szerint egyenesen lehetetlen.

Amerikában pánik van. Azt hogy a termelés egyik napról a másikra ennyire visszaessen az oroszoknál, senki sem gondolta. Az Államokban nem találtak olajat idestova 12 éve. A legnagyobb mező pont egy éve merült ki. Az orosz exportnak immáron vége. Európa válságban.

-12 fok nyár elején? Ember, mit műveltél?”



Ha olaj van, minden van.


A világon majd’ minden országban termelnek ki kőolajat a földből. A legtöbb a „futottak még” kategóriába tartozik, akad azonban néhány ország, ahol elképzelhetetlen mértékű fekete aranyat hoznak felszínre nap mint nap. A továbbiakban igyekszem elvonatkoztatni a múlttól, célom a jelenlegi helyzet bemutatása.


A teljesség igénye nélkül…


Az OPEC-ről:

„Az OPEC 11 tagállama között főként arab világbeli és fejlődő országokat találunk. Létrehozatalának célja az volt, hogy tagjai, akik a világtermelés mintegy 40%-át adják, hatékonyabban állhassanak ellent az olajpiacokat akkoriban uraló (főleg amerikai, brit és holland) világcégek nyomásának, akik az árak csökkentését szerették volna elérni. Először a harmadik világ olajkészletének értékesítésével megbízott, informális lobbi-csoportként működött és arra korlátozta a tevékenységét, hogy a nyugati világcégek hatalmas bevételeiből nagyobb szeletet próbálon meg kihasítani azáltal hogy tagjai árkartellbe tömörülnek és hogy ellenőrzést gyakoroljon a kitermelési mennyiségek felett.
Az OPEC tagállamai birtokolják a Föld olajtartalékainak mintegy kétharmadát és ők adják a világtermelés 40%-át és az export felét.Az OPEC működésének köszönhetően a tagországok kétségkívül jelentősen több bevételre tesznek szert az olajból, mint korábban. Az amerikai szövetségi Energia Információs Hivatal szerint az OPEC-országok 2004-ben 338 milliárd dollárért adtak el olajat, ami 42%-os emelkedés 2003-hoz képest” (egy az egyben átemelve a Wikipediáról)


Beszéljünk a „legekről”:


A top 5-be Irán kivételével csak arab országok tartoznak, ezek rendre: Szaúd-Arábia, Irak, Kuvait, Irán, és az Egyesült Arab Emírségek.


Vegyük ezeket sorra, sosem árt egy kis országismeret (a lehető legrövidebben)


Szaúd-Arábia:



Egy gyakorlatilag teljesen kopár, fullasztóan meleg, szélsőséges időjárású területen, az Arab-félszigeten fekszik.. Területe kb. Európa egyötödét teszi ki. Államformája monarchia, ami azonban mit sem érdekli a 17 milliós lakosságot (elsősorban persze a férfiakat).
Légy szaúdi állampolgár. Szüless oda, másképp sosem leszel az. Havonta többezer dollárt illet téged alanyi jogon, mindössze el kell múlj 16 éves, valamint nem árt férfinak lenned, a nőkkel ugyanis kegyetlenül bánnak (mint minden arab országban). Honnan ez a rengeteg pénz? A válasz egyszerű. Szaúd-Arábia a világ elsőszámú olajexportőre, lévén, hogy kb. 250 milliárd (!) hordónyi tartalékkal rendelkezik. A napi felszínre hozott olajmennyiség 12 millió hordót tesz ki. Ennek durván 1/6-odát otthon fogyasztják el, a többi külföldre vándorol. Mondhatjuk úgy is, Szaúd-Arábiában semmi más nincs, csak olaj. A határokon kifelé csak olaj folyik, befelé pedig a nyugati ipar termékeinek színe s java. (WC aranyból?)


Irak:



Higgyétek el, bármennyi „Irak” is folyik a napi médiából, ezen ország mindennapjairól nem tudunk sokat. Egy azonban biztos: Iraké a világ második legnagyobb olajmezője, becslések szerint 115 milliárd hordós tartalék felett rendelkezik, pontosabban csak tenné, mivel éppen a „harmadik fél” ellenőrzi az országot. És sok mást is...


Kuvait:



99 milliárd hordós tartalékok, stabil gazdaság, közel 100%-os függés a fekete aranytól… (Vajon Szaddam tényleg bosszúból támadta meg az országot 1991-ben, avagy más céljai voltak?)


Irán:



Irán nemrég az atomsorompó-egyezményt szőnyeg alá seperte, munkába állította a reaktorait, igyekszik ellenállni a külföldi nyomásnak. A gazdasági háttér elegendő lehet: 96 milliárdra teszik a földben levő kőolaj mennyiséget a területen, szigorúan hordóban megadva.

Egyesült Arab Emírségek:



Sokat elmondok az államról, ha felemlegetem két város nevét, azaz Dubaiét, és Abu-Dzabiét. Mindkét település a világ legfejlettebbjei között van, futurisztikus irodaházakkal, a jövő forgalmához igazított úthálózattal, „állam az államban” gazdasággal. Minek köszönhető ez a hatalmas jólét? A 63 milliárd hordós olajtartaléknak.


5-6...196


A hatodik helyezet „végre” egy ismertebb állam, Oroszország lenne, úgy döntöttem azonban, vele kapcsolatos ismereteimet (amik javarészt orosz tanárnőmtől származnak) egy másik cikkben osztom meg veletek. Természetesen nem csak olajról lesz szó.



Listánk 12. helyezettje lenne az USA, 22 milliárd hordónyi olajjal. Ez kevésnek tűnik, azonban vegyük figyelembe, hogy az USA napi 20 millió hordónyi kőolajat használ fel, ebből azonban csak 9 milliót termel hazai földön, a többi importból származik.
Remélem mindenki emlékszik a Katrina és Rita hurrikánok okozta ideiglenes válságra (2005. november 10. környékén), melynek idején a termelés drasztikusan visszaesett (kb. 86 millió hordónyi hiány keletkezett). Ha pedig valamiből kevesebb lesz, úgy az ára megnő. Riogattak is minket a drága médiumok 300 forintos hazai benzinárral ami jóval később ugyan, de bekövetkezett.


Mi a helyzet itthon?


Mint azt az utóbbi napok történései is mutatják, egyáltalán nem érezhetjük magunkat biztonságban. Az itthon felszínre hozott kőolaj mértéke eltörpül az importként hazánkba érkező folyékony energia mennyiségéhez képest. Mivel Közép-Európa olajban viszonylag szegény, szükségessé válik a távoli tartalékok megcsapolása.

A távoli Oroszország egymaga képes befolyásolni egész Európa életét a csapok nyitogatásával, ez tény. Kérdés, mekkora nemzetközi nyomás kell ahhoz, hogy évek hosszú sora alatt ne alakuljon ki ismét mélyebb gazdasági függés a volt szovjet blokkba tartozó, az anno nagybetűs Nyugatnak nevezett országok, valamint Moszkva között.



Ha erre kerülne sor, az újabb világrend kialakítását sürgetné. Vagy sürgeti már most is?




A cikkekhez felhasznált források:

Könyvek:
-A XX. század krónikája (Officina Nova)
-Michael Wilson és a TIME-LIFE szerkesztősége: Az energia
-National Geographic, 2005. szeptember

Internet:
-Wikipedia:[link]
-Hvg: [link]
-Aneki: [link]
-Eia: [link]
-egyéb, leginkább google