Képzeljünk el egy bolygót, amelynek 71%-át víz borítja.


Képzeljük el, hogy ezen a bolygón él egy faj, mely a planéta történetében valószínűleg csak egy villanásnyi időt tölt majd el felszínén, mégis léte alatt annyi szenvedést okoz a drága anyaföldnek…

… hogy az sosem bocsát meg neki.


Hogy hová tart az emberiség?

A feltett kérdésre kevesen tudják biztosan a választ, ők azonban többnyire titkolják. Ha mégis megszólalnak, valószínűleg a mindenkori vezetés bebizonyítja az ellenkezőjét, de legalábbis csökkenti a prognózisok eredményének jelentősségét. Ha globálisan ez a trend marad, azaz a politikusnak jobban hisznek az emberek, mint a tudósnak, akkor bizony hamarosan csúfos véget érhet a földi civilizáció, és ezt nem a kút fejemből ötlöttem ki.

A gyors változásokkal az evolúció képtelen lépést tartani. Értem ezalatt azt, hogy mind az emberi, mind az állati fejlődés túl lassú ahhoz, hogy a szélsőséges viszonyokhoz rövidtávon alkalmazkodjék. Próbáljunk meg európai létünkre akár egy hetet is eltölteni mondjuk Afrikában, lehetőleg ruha nélkül. Mit kapunk? Napszúrást. Vagy ismerkedjünk meg bennszülöttként a Közép-európai éghajlattal. 30 fokokban téli kabátban rohangálnánk Budapesten (ez nem vicc, nézzetek szét nyáron pl. a Váci utcában).

A média, sajnos elég felelőtlenül, a globális felmelegedést okolja az éghajlatbeli változások miatt. A globális felmelegedést azonban mi, emberek idézzük elő, valahogy sosem mutatnak rá kellőképp az ok-okozati összefüggésekre. Az átlagember pedig csak legyint, mondván, „ha más ember nem változtat az életmódján, én miért tenném”?

Vegyük sorra a globális szempontból legfontosabb problémákat:


(A kevésbé hangoztatott bár annál fontosabb)
-Az ózonpajzs elvékonyodása:

A 30-as évektől kezdődően a hűtőberendezések, a 60-as évektől kezdve pl. aeroszolok gyártásakor is felhasználták az ún. CFC-ket, a halogénezett hidrogéneket. Ilyen pl. a freongáz. Előnyük, hogy az élő szervezetre káros hatásuk nincsen, hátrányuk azonban, hogy a légkör felső rétegeibe jutva az O3 molekulából egy egyszerű mozdulattal O2-t csinálnak. Az ózon pedig, mint tudjuk, megvédi Földünket a Napból érkező káros ultraibolya sugaraktól.
Ha azonban az ózonréteg többé-kevésbé megadja magát, azaz mérete 50% alá csökken, ózonlyukról (ózonlikról, ahogy itt falun emlegetik) beszélünk. A fényszűrés hiánya idelent előbb-utóbb melanómát (bőrrákot) okoz, igaz fokozatos napozással fokozott védettséget szerezhetünk. Ez azonban lutri.

Az alábbi táblázat érdekességképp a freonok egyes fajtáinak környezetkárosító hatásait szemlélteti:



(forrás: [link] )
Ezeket az anyagokat ma már nem engedélyezik. Azonban tudnunk kell, hogy kb 1-1,5 évtized, mire az említett matériák a felső légkörbe kerülnek, az ózonlyuk növekedése tehát egy ideig még folytatódik


(A kismilliószor emlegetett, mégis csak részben igaz)
-A sarkvidékek olvadása, valamint azt ezt kiváltó globális felmelegedés

Kezdjük a tényekkel. A sarki jég olvadásával nem nő (számottevően) az óceánok vízszintje. A média mégis attól hangos, hogy akár métereket is emelkedhet a Földet borító vízfelszín. Ez oltári baromság. Miért? Dobjunk egy pohár whiskybe jégkockákat, nézzük meg mennyit emelkedik az ital szintje a pohárban, miközben olvad a jég. Bizony semennyit. A Föld esetében legfeljebb a sósvíz-édesvíz arány változik, elárasztani semmit sem fog a tenger.

A makroklíma mégis hatalmasat változhat. A sarkvidék ugyanis az azt borító hó valamint jég miatt fehér, a fehér felüleltről pedig tudjuk, (Shimnek köszi a kiigazításért) hogy minden fényt visszaver. Egyfajta hűtőként is felfoghatjuk az egészet, amit hamarosan mi, emberek kapcsolunk majd ki, talán örökre.

A kiotói egyezmény pedig úgy gondolom semmire sem lesz elég. Kezdjük azzal, hogy se India, se Kína nem írta alá, az a jópofa Bush (akit többször kívántam már a pokolba, mint bárki mást) pedig kéjes mosollyal lépett ki a megállapodásból, mondván hogy a gazdaság fejlődésének ne szabjunk határt, kérem! Jó kérdés, mire lesz elég a többi ország önmegtartóztatása. Sajnos amíg az olaj mozgatja a gazdaságot gyakorlatilag mindenhol a világon, alapvető változásra semmi esélyt nem látok.


Most is igaz azonban, hogy a gond nem a technikában van. Hanem?

Hanem a mi fejünkben.



A következőkben az olajalapú gazdaságot tárgyalom majd, annak minden előnyével s hátrányával együtt.

Folyt köv.