A mai állati prózát megpróbálom rövidre fogni, hogy ne vétsek anya második számú alapelve ellen, ami így hangzik: ''aki fél óráig beszél arról, amit 5 percben is el lehetne mondani, az egyéb gazságokra is képes'' .

Amíg az ember nem tud rendes nevet találni valaminek, addig jobb, ha gyenge próbálkozásokkal nem is rontja alanya image-ét ..ezért egyelôre maradjunk a szimpla, de elegáns ''kakas'' elnevezésnél. Hárman voltak eredetileg. Két tyúk és ''a'' Kakas. Nagyobbik fiam kapta ôket születésnapjára.

Gyorsan nyájas csirkeóllá alakult át a nagy kutyaház, amit Csoki úgyse szeretett használni soha...inkább hûsítette hasát a ház közelében vájt saját méretû vackában.
De mielôtt Csokira térnénk, hadd fejezzem be a félbemaradt kakas történetet.

Mindenekelôtt szeretném eloszlatni a róla kialakulóban levô rossz híreszteléseket.
Egyesek ui. kétségbevonták az épségét. Megmondom ôszintén, hogy nem alaptalanul.

Ugyanis egy tragikus éjszakai opossum [link] támadásban nemcsak elsô nejét vesztette el, hanem majdnem a fél szemét és az egész életét is...de csodálatos módon teljesen (!) meggyógyult. --Igaz, olajjal kenegettük a sebeit buzgó imádságok közepette. ♪

A balesetben hártacsúsztak a szemei megrágott koponyájában. Lábraállni sem tudott. Taraja töpörödött, barna, élettelen, ôszi falevélhez hasonlított. Szánalmasan nézett ki. Zsolti nemegyszer lemondott róla ..azon morfondírozva, hogyha az állatorvossal elaltattatná, akkor nem kínlódna tovább szegény pára.

Több mint két hétig hevert eszméletlenül, pedig naponta C-vitaminos vizzel ''itattuk'' szemcseppentôvel. (Saját ötlet De, amikor a lakásunkban berendezett kakas-kórház ketrecének peremén már gubbasztani is tudott --s ott ''kómázott''--, föllélegeztünk, mert fölcsillant a gyógyulásának reménye.

Kb még egy hét telt el bukdácsolással, lábadozással, majd csodák csodájára elkezdett a magok után kapkodni, --csak sajnos sikertelenül. Nem találta el a kukoricaszemeket. Azt hittük, hogy örökre ''vak'' marad. Rossz volt látni a kínlódását, ahogy az éhségtôl hajtva hányszor, de hányszor körbeütögette a kiszórt csemegét, mire egyet is eltalált. De annak is örültünk, hogy legalább önállóan keresgélt. Lassacskán a taraja is kivirult. A kezdeti ramaty állapotához képest óriási változáson ment keresztül, --és a hitünk is növekedésnek indult --néha-néha már azt is el tudtuk képzelni, hogy egészen fölgyógyul! És úgy is lett!

Fantasztikus, hogy nemcsak, az egészségségét nyerte vissza, hanem --szerintem-- kifejezetten intelligens, jószívû jószág lett belôle. :-) Ha most belenézünk a szemébe, az értelmes, tiszta tekintete ;-)) meghazudtolja nyomorúságos múltját..

S, ha a fiait [mert azok is voltak ám neki (pontosan 5 db) egy korábbi párjától, akit sajnos szintén egy vadállat tett másvilágra] megnézzük, azok ugyancsak hetyke legénykék lettek, apjukra ütve. Mind elajándékoztuk ôket, mert egész nap rikácsoltak. A Kakas (az apa) persze élvezte, hogy móresre taníthatta ôket. (Megvolt a szabálya, hogy kinek mikor volt szabad kukorékolnia és kinek sohasem. Aki a tiltott listán szerepelt, az nagyot kapott a fejére a családfôtôl, ha mégis kukorékolhatnékja támadt) A fiúknak jobb sora lett az új gazdánál...igazi úri dolguk lett, egyenként mind saját nevet kaptak és kecskeháton lovagolhattak.
Történetem hitelességét bizonyítja ez a kis levélrészlet is, amit a jelenlegi tulajuk írt:

If I remember right the first picture is of two of the boys on a Blossom's back. The boys like to taletell on her when she jumps over the fence, that is why I have that old black tool box next to the fence on the outside so she can jump back in. ..The third picture is of Houdini he is the boss. He watches everything I do and has to have the first bite of everything. It is cute watching him following me around the coop. Right now the boys are mad at me. You see when I first brought them home they were in the chained link fencing area where pictures 1 and 3 were taken. Then when we finished the chicken coop and run I put the peacock in there and he seemed scared. So I put the boys in with him and they loved it in there it is actually smaller then the chained fencing area but it has a net over the top and a mound of dirt and bushes and saplings. It is really nice in there, believe me....

*
[link]
Itt egy képsor mindhárom jószágról az opossum támadás elôtt, majd a kaksunkról a ''baleset'' után...sôt a fiait is bemutatom kicsi koruktól..egészen napjainkig, miközben éppen ''kecskegelnek''.

Most azt hiszed, hogy csak az idômet töltöm, :-) ....pénzem híjján versemet költöm.....pedig csak szeretnék tanulni,...de azért téged sem hagylak ám csalódni :-) Válaszodért, jótetted helyébe ---- egy linkemet töltöm föl cserébe. ;-)
Bemutatkozásul egyelôre ennyivel érd be...

(Töröltem a sok szószaporítást, de, hogy mégis érthető maradjon az írás, megjegyzem, hogy eredetileg a ''Peer Pressure'' kifejezés PONTOS magyarra fordításának fejébe járt volna a jutalom.. ..de, mert nem volt kellő érdeklődés ez iránt a főmondanivaló iránt, ezért gyorsan el is tértem a tárgytól.)

Berry nevű kis zenés képsorban [link]
láthatod a tengerparti alkonyatot --amikor néha sétálni szoktunk a családommal, akiket nagyon szeretek.
Az eper volt az elsô szó, amit életemben elôször kiejtettem --totyis koromban-- természetesen magyarul ;) Az eper-szedés azóta is kedvenc (idény)szórakozásom, amit helyezésben csak az áfonya-szüretet előz meg. (Képzeljétek, ma 14 kg --azaz 28 pound-- áfonyát szedtünk!) ..és végül a képsor a két ''mákvirágunkkal'' zárul egy nagy piros virág társaságában, amit pont egy hete ültettünk a 27. házassági évfordulónk alkalmából. :-)