Azt ígértem, hogy legközelebb arról írok majd, hogy hogyan kotlik a kakasunk. Az ígéreteinket pedig mindig be kell tartanunk. Így tanított anya kis koromban: ''amikor tanár leszel, és azt mondod majd az egyik nebulódnak, hogy rögtön kihajítlak az ablakon, ha azonnal abba nem hagyod ezt a..... , akkor azt pontosan az elhangzottak szerint meg is kell tenned, mert különben hitelét veszti a szavad.'' Ezért aztán inkább tanárként sem fenyegetőztem :-)
Hirdetés
*
A nagyobbik fiam pici kora óta szeret(ne) csirkét nevelni. Miután beköltöztünk a floridai kertesházunkba, a nagy, kb. egy ékörnyi ''birtokunkon'' már állati hóbortoknak is hódolhattunk. Lett kutyánk, csirkénk, teknősbékánk (igazi óriási ''vad'' floridai teknős, ami csak azért lett a mienk, mert a kertünkben vert tanyát magának. Eredetileg a szomszédé volt, de évtizedek óta (!) mindig visszaásta magát hozzánk, mert ezt a terepet jobban bírta. )
Csoky, a fiatal labrador-boxer-keverék kutyánk fő szórakozása volt a teknős-luk-ugatás, de az őshonost ez a legkisebb mértékben sem zavarta. Teknőcünk odujának bejárata egy nagy lyuk volt,--reggelente takarosan frissen túrva. Csak kora-reggel és estefelé bújt elő a koma. Etetni sem kellett, mégis mindent (viharokat is) és mindenkit túlélt. Talán hajnali harmatot ihatott, mert vizet sem igényelt. Valójában az ő tulajdona volt a birtokunk is, mert a ház időnként kézről kézre "szállt", de ő mindig ugyanott maradt, a régi kedvenc helyén.
A szomszédunk rendszerint egy nagy vödörben szokta hazavinni, amikor már hosszú ideje hiányzott a hivatalosan bejelentett lakhelyéről.. és mivel túljárt a gazdája eszén, mindig megtalálva a visszautat hozzánk, a szomszédunk beleúnt a cipekedésbe, (nagyon nehéz fajzat! :-))...otthagyta nálunk örökre.
De térjünk a tárgyra, a kakas-kotlásra. Ez nem vicc ám, hanem teljesen komoly dolog. Igaz történet ez is. Barnuli, a japán-tyúk nem tud költeni. Sehogy sem sikerül neki, pedig tavaly is minimum fél évig kotlott a nyári kánikula kellős közepén. Alig győztük slaggal hűsíteni ... De a kakas, a párja, annyira nagyon szeretett volna utódot, hogy a tyúkanyóval együtt üldögélt egész nyáron át. Idén is nagyon rákészültek a dologra. A tojást gondosan rejtegették, ravaszul hol ide, hol oda -- egyik, vagy másik virágágyásba-- dugva. ...Egyik reggel viszont, a szokásos sétám közben (naponta min. 45 percet szoktam gyalogolni a telkünkön körbe-körbe) furcsa neszre lettem figyelmes. A kakasunk röppent föl ijedten, kicsit szégyenkezve az egyik kis kör alakú virágágyásból, merthogy lelepleztem a kotlását. :-) Másnap meg a tyúkolban kaptam rajta ugyanazon turpisságán...akkor meg ott gyakorolt. :-)) Én még eddig más ilyen, hozzá hasonló funny creaturet soha nem láttam! Az inteligenciát ki lehet olvasni a szeméből. Nagyon önzetlen és udvarias is. :-) A legkívánatosabb szöcske-falatokat mindig elsőre a Barnulinak adja.
