Megint megtörött egy Sony zenei kábelem, ez más a második.
Az első bírta kb. fél évet, aztán megtörött, és a gyári fülessel együtt ment tutajra. Szolgáltatónál nem cserélik, mert a "kiegészítőkre nem vonatkozik a garancia".
Aztán nyáron nem vettem újat, nem nagyon volt rá szükségem, de a suli, és a majd napi 1 óra ingázás kezdetével szükségessé vált egy új zenei kábel illetve füles beszerzése.
Az egész városban (!) nem találtam semmilyen típusú zenei kábelt, talán egyetlen helyen tudták, hogy egyáltalán mi az, mikor 4-5 "szolgáltatói iroda"(hogy híják eztet?) van a városban, meg pár GSM bolt...

Szóval október elején sikerült szereznem egy ilyet alig használtam osztálytársamtól, átszámolva kb. 1800 forintot fizettem érte, ami a 400 forintos replikához és a 4000 forintos gyártói árhoz képest nem rossz.
Vettem mellé egy Genius HP-02 Live-ot is, bár nem komálom a Geniust, meg kell hagyni, az árához (3500 forint) képest nem szól rosszul, sőt, szebben, mint a Sony szólt volt... az amúgy elemi darabjaira hullott szét fél év alatt, használhatatlan sz...

Öcsém (4 évvel fiatalabb nálam) telefonál itt mellettem, valamit beszélnek a haverjával, egyszer csak a következőt hallom:
"- Este küldjek egy kis nyersit?"
Beállt az agyhalál, először nem tudtam hova tenni, aztán beugrott: nyersi -> nyersanyag -> Klánháború (öcsém elég sokat foglalkozik az említett online "szórakozási" formával)...
Komolyan, eszem megáll! Azt még értem, hogy fagylalt -> fagyi, de én annak idején már a telótól is agyfaszt kaptam.
Ilyenkor elgondolkodom, hogy hova halad ez a világ...

[az illusztráció a Microsoft Paint rajzprogramjával készült]

Nézegettem az alábbi képet, nagyon megérintett. A következők fogalmazódtak meg bennem:

Nő, ki harcolsz a hazáért,
Én tisztellek téged!

Nő, kinek finom keze a fegyver hideg csövéhez ér,
Én áldalak téged.

Nő, kinek méz ajkai most csatadalt harsognak,
Én imádlak téged.

Nő, aki nem félsz, vakmerőn nézel, és megveted az ellenséget,
Én szeretlek téged!

Nő, aki szembe mersz szálni száz hallálal, a félelem száz arcával,
Én csodállak téged!

Nő, ki meghaltál talán, jeltelen sírba hullt véred,
Én esküszöm, fogadom, hogy zászlónk nem esett véled!

Ima az '56-os magyar nők emlékére!

FdG Trieste - Avanti Ragazzi di Buda

Előre mind pesti srácok,
Előre mind, kit hív a hon,
Zászlónk lobogjon a barikádon,
Véres hazánkért új hajnalon!

Száz éjszakát virrasztva át,
Álmodjunk újra bátor csatát!
Angyal vigyázzon reám és rátok,
Előre, mind Pesti Srácok!

... megesett.

Jövök haza az iskolából, azaz úton vagyok a buszmegállóba... vagyunk, mert egy lánnyal sétáltunk, és beszélgettünk. 1: Nem sokkal azelőtt kérdezte meg a pontos időt...
Ahogy megyünk a járdán, ami semmivel semmilyen akadállyal nincs az úttól elválasztva, csak a járdaszegéllyel meg később fákkal és a most már kopott gyeppel...
Szóval, ahogy megyünk... azaz nem, mert amikor mi odaértünk, már állt az út szélén egy cigányszekér, rajta a fél femili - azért fél, mert csak 5-en voltak és az asszonyt nem láttam... A szekér mellett, a megközelítőleg ~ 3m széles járdán állt az ember, és ahogy haladunk el mellettük, odaszól nekem, hogy:
- Megtuggya mondani mennyi az idő?
Erre én [goto 1] kis gondolkodás után fejből rávágom, hogy "negyvenöt". Erre olyan nagy szemeket meresztett, hogy nem tudtam mire vélni a dolgot, ráadásul közelebb is lépett hozzám, ezért elismételtem:
- Egy óra negyvenöt, háromnegyed kettő.
Azzal mentünk tovább, az ürge meg csak nézett, de én már nem is figyeltem rá, lépünk tovább, mire én megjegyzem, hogy ez vicces volt. Erre a lány megkérdezi, hogy rutinból csináltam? Én is értetlen fejet vághattam, és még vissza is kérdeztem, hogy "mit?". "Hát hogy nem vetted elé előtte a telefonod." Csak ekkor esett le, hogy mit akarhatott a barna bőrű férfi. Igazából nem vettem komolyan a dolgot, mondtam is neki, hogy nem, nem szándékosan csináltam... aztán meg azt, hogy lehet valami abban, amire gondol, és hogy így már érthető a viselkedése (mármint a férfinak). Meg, hogy ha mg is próbálja, nem valószínű, hogy el tudja venni tőlem a telefont, ha csak nem jönnek rám többen vagy nem akar megszúrni... amúgy is, rajta volt a füles, ezt a fajta Sony zenei kábelt nem tudja kihúzni a telóból, a vezeték meg a ruhám alatt kígyózott tovább, így egy egyszerű odakapással nem tudta volna elvenni... Aztán meg, sipirc rendőrség, egy nem idevalósi szekeret (mert azért a helyi cigányok valószínűtlen, hogy ilyet csináljanak) biztos hamar utolérnek...
Mondom, ez csak megfordult a fejemben, komolyabban nem gondolkoztam rajta, az is lehet, hogy a pali csak kíváncsi volt az időre...

Eredetileg nem akartam belőle postot csinálni, de megjelent az erdély.má-n, így muszáj eldicsekedjek vele

A reklám Köllő Ildikó egyetemi feladata volt, és itt jövök én a képbe, ugyanis segédkeztem a videó elkészítésénél, igaz, hogy csak a fél felem látszik (ágyjelenet). A videót feltöltöttem a csőre, tegnap, és ma Ildikó küldi nekem a linket:

Ilyen lenne a hírnév?

Videó:

Nyári holdas éjszakán,
ha nehéz madarak szállnak az égen,
szívemre hullnak, s beletépnek,
hadd folyjon az ezüstön vérem.
______________________________________________
Porcelánbaba hogyha néz
Halott üveg-szemekkel,
Ajkán túlvilági vigyor feszül,
Érdektelen emberekkel.
______________________________________________
Ha egyedül vagyok, s fázom,
Epedve várom párom,
S ha nem jön, utána repülök,
Egy csonka ágra leülök.
Onnan leesem, tövis közé
hull-a tetemem,
és kívülről nézem,
mosollyal látom
ahogy átölelem Párom.
______________________________________________
Koporsóban hogyha fekszel
nehezen jön el a reggel.
Földnek súlya nyomhat téged,
a halál is táncra kérhet,
s ha fagy karjával átölel,
a szerelem múlt zörej.
______________________________________________
Téli hideg éjjelen
gyere kedves, aludj velem,
idebent már vár a meleg,
csókkal én is, behintelek,
s nem ér el már semmi zaj,
ami vár csak halk moraj...
aludj velem!

Bánatom van, próbáltam leírni, de nem megy. Csak úgy ideírom, egy lányról van szó...

or not

a bejegyzésnek jelenlegi formájában semmi értelme, mégis jól esik, ha az érzések valamilyen formát öntenek... hát ja, evvan

Na tessék! Nincs büfé! Volt, de ma bezárt.
Történt ugyanis, hogy Minnden6ó bukaRestben valami nagyokos hülye kitalálta, hogy ezentúl az iskolai büfékben csak és kizárólag kifliket és vizet lehet árusítani, merhogy minden más fullraultramérgező, egészségtelen, és előre látom, ahogyan a román-magyar közös állami kutatások hamarosan bebizonyítják, hogy ártalmasabb, mint a vörös zagy.

Ez a rendelet valahogy így jöhetett létre:
- Tu, he nézzed mán, milyen jó dolog ez az iskola, nem kéne mán, hogy ne csak a tanári fizetéseket, de a diákoktól is elvegyünk valamit mán? Met az BIZTOSAN SOKAT HOZ A ZÁLLAMKASSZÁBA!!!44 Tu, az biztos takarékos dolog lenne, ha ezentúlon csak kenyéren meg ápán élnének? S he nu? Da-hogy nem. (háttérzene: binye binye foártye binye si máj fácsem szerecsie)...

Nos tehát, nézzük csak ezt a rendeletet: A hatása legjobb esetben is az, hogy a diákok ezentúl egészségesen étkezhetnek, konkrétan vásárolhatnak kiflit és ásványvizet. Na itt már akárki megmondja, hogy egy mennydörgős bocskoros/gumicsizmás paraszt volt, aki ezt kitalálta. Ez így szokott lenni. Tudományos dolgozatot lehetne írni róla, mekkora hülyeség már ez az alap elgondolás.

Fájdalmat okoz, valahányszor csak kiírnak egy hozzám közel álló szereplőt egy sorozatból. Lehet, hogy gyerekes, vagy beteges, de ide fogom gyűjteni azokat a karaktereket, akik "már nincsenek többé".

Jiraiya Sama - Naruto, Naruto Shippuden

RIP

Rem Saverem - TRIGUN

Sound of Life

Nicholas D. Wolfwood - TRIGUN

RIP