Bevezető

Én is innen kezdtem

A feladatát teljesítette: minimális túlhajtás belefér, közepes hangszennyezés, kis méret.
Az évek során csak összement a borda mérete, mára már nevetséges vékonysággal bírnak a gyári Intel hűtők.

Majd vele folytattam

Thermaltake MaxOrb volt az első komolyabb hűtőm, nem volt vele hűtésileg semmi gond.
Akkoriban drága, felsőkategóriás teljesítmény, durva megjelenés és relatíve halk működés jellemezte.
Az egyik hibáját a műanyag lefogatóban kell keresni, 2-3 konfig után kikopott a pattintós része és a kerete is eltört. A másik hibája az volt, hogy nagyon könnyen hajlottak a vékony lamellák, ez esztétikailag elég zavaró volt, hiszen a sűrű, egymáshoz közeli lamellák, egy szép egészet alkottak, ha ez a „harmónia” megtört, oda lett a hűtő varázsa.
Barkácsolás után jó volt még pár hónapig, majd végleg megadta magát a keret.
Ezután valami jó ár/érték aránnyal megáldott léghűtést kezdtem el keresni, anno a választáskor nem volt olyan telített a piac, mint manapság.

Bevezető

Az új, azaz mára már jelen generációs konzolok nagy port kavartak, sokan várták, sokan csalódtak is, de mégis vannak egy páran, akik befektettek az új dobozba.

Tekintsünk az egész dologra kicsit másképp: PC-s szemmel kétségtelen, hogy az innovatív látványbeli ugrás elmaradt, ellenben aki az előző generációs konzolt birtokolta, majd váltott a jelen generációsra, annak nem lehet oka a panaszra.

Hogy miért is hoztam ezt fel?

Egyrészt azért, mert majd 2 év után végre az AMD is generációt váltott, és a szimpla specifikációkat látva 2 év alatt ennél több fejlődést várna az ember, ugyanúgy, mint sokan (sok PC-s) az új genes látványtól. Egyelőre talán mindkettőre, de az egyikre biztosan az idő a válasz.

Tehát, ahogy telik az idő, a Hawaii GPU megmutatja majd, van-e jelentős különbség játék alatt a most leginkább elterjedt 1080p-s felbontáson az előző generációs csúcs GPU-hoz képest, vagy csak annak jó alternatíva, aki magasabb felbontáson játszik, mert ott nem kérdés, hogy jól teljesít, hiszen az előző generációhoz képest megduplázott ROP egységek száma bizakodásra ad okot.

Bevezető

Megjelenéskor a két kártya között nem volt különösebb eltérés sebességben, azóta sok idő eltelt és megjelentek a komolyabban terhelő programok. Mára már a 7870 is leváltásra /átnevezésre és gyárilag magasabb órajelekre/ ítéltetett az AMD-nél.

A mostani cikk témája a két ár/érték bajnok használt kártya és az, hogy megér-e 10 ezer felárat a jelentősen modernebb HD 7870.

Vagy higgyünk a régi teszteknek, hogy bizony nem érdemes az utóbbi kártyával foglalkozni, ha van egy 6950/70 a birtokunkban?

Az nem kérdés, hogy hangra és fogyasztásra a 28nm-s csíkszélességen gyártott Pitcairn /7870/ jóval hűvösebb és kevesebbet is fogyaszt, valakinek ez a két dolog önmagában megér egy váltást, de a játékosok a 3D alatti teljesítményt rakják a prioritási lista élére.

30.000-es árkategória versenyzője a HD 6970

Bevezető

Volt egyszer egy teszt gondolata, ami el is jutott egy bizonyos fázisig, de sajnos nem állt össze végül.
Körülnéztem, hogy mi lehet az, ami még érdekelné is az embereket és hasznát is veszem a méréseimnek, de nem elcsépelt téma...?

Így született meg a két költséghatékony kártya összekötése és a nagy testvér elleni küzdelmük, ami a Hawaii GPU megjelenéséig az AMD zászlóshajója volt GPU tekintetében.

HD 7870 CF az egy köztes megoldás:

Kicsi a keret egy erős GPU-hoz, de egy Tahiti / GK104 ereje nem elég.

Hogy állunk az árakkal?

Az ár és a teljesítmény aránya a lényeges ebben a témában is, mint a legtöbb VGA tesztben.
Az előbbi a következőképp alakul a használtpiacon kortól, garitól, tartozékoktól függően:

HD 7870 Crossfire: 80 - 86.000 Ft
HD 7970: 65 - 75.000 Ft

Tehát ha ügyesek vagyunk, egy kis felárral kihozható a dolog és a tesztek szerint megéri.

Felvezetés, tesztkörnyezet

A cikk létrejöttének oka egyszerű:

FPS mérés nélkül kezdtem el játszani a megszokott játékaimmal a frissen szerzett, tuningolt, címben szereplő VGA-val. Sok helyen nem véltem felfedezni komolyabb difit egy alapon járó 7950-el szemben, így lemértem, és megosztom veletek az eredményeket.
Nem ragoznám túlságosan a témát: adott a középkategóriába szánt Pitcairn GPU alapú 7850 1GB-s kártya meghúzva egy olyan szintre, amit a 7850-k 90%-ban visznek, és adott egy felsőkategóriás 7950 Tahiti GPU-val, amit szintén lehet húzni hasonlóan durván. /Pontos órajelek lejjebb a gépnél/

Mindkettő kártya GCN architektúrára épül, és úgymond meg lettek dézsmálva, mert mind a ketten a kisebbik testvér szerepét töltik be.

A cikk célja, hogy bemutassam, mit is tud egy ilyen középkategóriába szánt cuccos, megrángatva egy alapon járó, boost nélküli felsőkategóriáshoz képest. Igen, a 7950-ben is van tuningpotenciál, de nézzük más szemszögből: akinek "csak" egy Pitcairn-ra telik, vajon befoghatja némi tuninggal az alapon járó 7950-t? Mivel nyilván ment volna a felháborodás a Tahiti tuningja miatt, így kapott egy azonos órajelen járó eredményt is.

Bevezetés

Ezzel a cikkel még jöttem nektek, de most eljött egy hosszabb pihenő ideje, mert már nincs a gépemben semmilyen hardver, amit ki tudnék vesézni, főleg, hogy mostanra csak egy kártya dolgozik benne.
Nagyobb hangvételű cikknek terveztem az elején, de úgy jöttek ki a dolgok, hogy megváltam az egyik kártyától, így a cikk csak két játékra tér ki, annak is a multiplayer részére ami bizonyára kevés, de sok-sok körítés lesz, ami nem feltétlen a mért eredményekhez kapcsolódik. Vegyétek ezt az írást egy kis plusznak az előzőkhöz. Szubjektívebb leszek, mint eddig bármikor. Tisztában vagyok vele, hogy objektív képet nem lehet mutatni a multi részről, de 6 illetve 3 map összesített eredménye ad némi kiindulópontot a konklúzió felé vezető úthoz.

Adott a processzor:

Intel Core i7 920