Hirdetés

2022. június 30., csütörtök

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Számtech rovat

Kompakt vs. léghűtés – Elemek harca

Engem meggyőzött a kis kompakt vízhűtés, csak a csövek rugalmasságával és hosszúságával akadtak problémáim.

[ ÚJ TESZT ]

Bevezető

Én is innen kezdtem

A feladatát teljesítette: minimális túlhajtás belefér, közepes hangszennyezés, kis méret.
Az évek során csak összement a borda mérete, mára már nevetséges vékonysággal bírnak a gyári Intel hűtők.

Majd vele folytattam

Thermaltake MaxOrb volt az első komolyabb hűtőm, nem volt vele hűtésileg semmi gond.
Akkoriban drága, felsőkategóriás teljesítmény, durva megjelenés és relatíve halk működés jellemezte.
Az egyik hibáját a műanyag lefogatóban kell keresni, 2-3 konfig után kikopott a pattintós része és a kerete is eltört. A másik hibája az volt, hogy nagyon könnyen hajlottak a vékony lamellák, ez esztétikailag elég zavaró volt, hiszen a sűrű, egymáshoz közeli lamellák, egy szép egészet alkottak, ha ez a „harmónia” megtört, oda lett a hűtő varázsa.
Barkácsolás után jó volt még pár hónapig, majd végleg megadta magát a keret.
Ezután valami jó ár/érték aránnyal megáldott léghűtést kezdtem el keresni, anno a választáskor nem volt olyan telített a piac, mint manapság.

A régebbi ár/érték bajnok toronyhűtő

Ekkor a választásom a CM Hyper 212+ -ra esett. Közepes méretű, megfelelő teljesítményű, és ami a legfontosabb volt: a vásárlás pillanatában „olcsó” is volt.
Megjelenésre egy átlagos méretű, sűrű lamellázású tornyot kapunk.
A ventilátor számomra különösen fapados volt ránézésre. Az összhatást eléggé fel tudja dobni egy szép ventilátor, de ez a legkevésbé sem volt az, ellenben nagyon jó minőséget képviselt, a halk működésével együtt.
Jó is volt mindaddig, míg a ballépésként emlegetett Phenom X6-t hűtöttem vele. Platformcserét követően az i7 (860) rendszerem 4 GHz fölé nem sikerült feltornáznom magam, ez elég volt, mert a proci amúgy sem vitte a 4100-at hőfoktól függetlenül.
Akkoriban a 2 GPU-s VGA korszakomat éltem, így minden kis plusz erő jól jött a processzor felől.
A rövidebb ideig itt vendégeskedő 1156 platform után eljött az utolsó fázis, mivel itt nem állhattam meg.
Amire szükségem volt, azt az 1366-s platform képviselte egy olcsó i7 920 társaságában, amit a mai napig használok.
Ehhez a félkonfighoz kaptam egy Freezer 13 Pro hűtést.

A révbe érés előtti látogató

A lamellázása jelentősen ritkább volt, mint a CM-nek, de ez érthető, hiszen halk működésű, kis fordulatszámú ventilátort raktak rá, így ehhez mérten lőtték be a tornyot. Egyszerű: sűrű lamellázás: magas RPM kell, lazább lamellázás: kis RPM is elég.
A torony mérete kb. 30%-kal nagyobb volt, mint a Hyper 212+-nak, ami nagyon jót tett a Bloomfield tuningpotenciáljának. A Hyper 212 Plus sajnos a kevés anyag hiányában nem volt képes lekezelni 4100 felett a processzort nyáron, terhelésre égetően forró bordázata kért engem, hogy tegyek valamit.
Grafikonokra rászórva szignifikáns különbségek látszódtak a 2 hűtő között nagyobb tuning mellett.
A kivételes CPU-nak hála, még mindig volt benne tartalék, de ezt már a Freezer sem tudta kiaknázni a nyári melegben.
Alapvető, hogy a 7/24-s beállítás ne évszakos kérdés legyen (mint sokaknál). Hozza azt a nyári 30-35 fokos szobában stabilitásra, mint a téli 15-20 fokban.
Így jött a klasszikus Noctua NH-D14 gondolata, hiszen ha nagy, izmos hűtőről révén szó, minden vágyam kielégítené.

A kihagyott vad

Sok vadászat után sem sikerült elfogni egyet sem aprón, nem csoda, hiszen csak az cserél le egy ilyen hűtőt, akinek megtetszett valami más, vagy ami valószínűbb, hogy kompakt vízre vagy rendes vízre vált.

A 2 tornyos szerelem

Impresszív látvány, egyszerre modern, művészi és egyszerű.
2 torony, roppant minőségi kivitelezés, ennyi áradozás után nem lehet kérdés, hogy ő lesz az egyik főszereplő.
A teljesítménye előtt pedig csak meghajolni lehet, a hőcsövek számából, ami egész pontosan 8 darab, már sejteni lehet, hogy nem szimpla felső kategóriás hűtőről beszélünk.
Bordaszélességre eltörpül a D14 mellett, de a teljesítménye jobb, a régebbi óriásnak.
Nekem a halk változat volt, aminek a ventijei 1200-1300 rpm-et pörögnek maximum, a vörös ventilátoros változat 1:1-ben megegyezik ezzel, csak azok maximum 2500 rpm-et mennek, ami jót tesz a légszállításnak és ezzel együtt a hűtő teljesítményének (5-7°C a difi az itteni sima, és a vörös ventis Extreme változat között), de a hangnak nem (a hang az változatlan).
Ezután jött az új ház vásárlása, ami sajnos nem volt jó döntés.

A rossz döntés

Azért a Zalman Z11 Plus-ra esett a választás, mert az egyetlen olyan gépház volt, ami stílusra bejött és beleesett abba a keretbe - ventilátorokkal telerakva -, amit szántam rá.
Szóval, ha gépházat vesztek és jól akarjátok érezni benne magatokat: az ne midi gépház legyen.

Ahogy bekerült a 2 tornyos hűtő, onnantól a gép karbantartása és szerelése rémálom lett.
Zárt házban nyáron már a 4400 sem volt fogható, halk gépház (ventik) mellett, így leadtam az igényeimből és 4200 lett az új 7/24-s beállítás, teszteknél kicsit zavaró (volt) a minimálisan alacsonyabb FPS, de a mindennapokra mindegy, hogy 4200 vagy 4400 MHz.

Itt jött egy türelmi időszak, hogy majd megszokom, majd jobb lesz, majd nem kell annyit a géphez nyúlni, de nem így lett. Ha kábeleket kellett rendeznem, vagy valamit csinálni a gépház tetejében, akkor minimum a venti clipjeit kellett leszednem /amit borzalmasan körülményesen tudtam, csak visszajátszani hely hiányában/ vagy a hűtőt kellett leszednem a CPU-ról, sajnos mindkettőből kijárt elég.
A ház eleje leszedhető, és ha a tetejét le szeretnéd szedni (ventit berakni, cserélni, ami szintén roppant körülményes és szenvedős feladat), akkor az elejét is le kell pattintanod, nos, a második pattintásra sikeresen elengedte a kritikán aluli forrasztással odahányt kábel a bekapcsológombot, pár hónapra rá a 3. leszedéskor még 2 elengedte a gyári 4 közül, pedig új, 3x, finoman leszedett előlapú házról beszélünk.

Ismét eszembe jutott a kompakt víz gondolata, ami azért volt unszimpatikus, mert „kommersz” lett és mégsem igazi vízhűtésről beszélhetünk, csak „játékvízről”, aztán a magas árral és a Corsairnél a gyárilag hangos ventilátorokkal is adódtak problémáim.

A visszatérő gondolat

Mivel volt egy fullos, ekkora már 3 ventis, 2 tornyos, 8 hőcsöves léghűtőm, bedobtam apróra, hogy cserére kínálom 240 mm-s Corsairért cserébe.
Ez ebben a formában nem jött össze, de egy kolléga felkeresett a legolcsóbb OEM, képeken nagyon gagyinak kinéző játékvízzel, hogy kapok belőle 2-t és kp-t rá.
Abban egyeztünk meg, hogy összeilleszti a 2 radiátort és így 2 x 120mm-s rendszer lesz
Névszerint az AVC Hercules-ről beszélünk, ő lesz a kihívó.

Az a bizonyos olcsó hús

Még egyszer leírom: 2 ilyen radiátor lett összekötve a pumpával, ami szépen kiszolgálja ezt a 2 radiátort megerőltetés nélkül.
A legfőbb gondom a kevésbé rugalmas csövekkel volt, nem nagyon lehet őket kis szögben hajlítani őket, mert megtörik, onnantól a hűtési teljesítmény és a cső élettartama is jelentősen csökken.
Zárt gépház mellett úgy tudtam megoldani a radiátorokat, hogy az egyik hátul, a másik pedig lent lóg, az alsó ventitől is kapva a friss levegőt. Annyi hátránya van ennek, hogy az egyik radiátor a hőt befelé fújja, de a lényeg: végre hozzáférek az egész alaplaphoz, gond nélkül szerelek és bütykölök, amikor, ahol csak akarok.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Hirdetés

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés

Copyright © 2000-2022 PROHARDVER Informatikai Kft.