Ez amolyan kis rögtönzött írás, kis történetekkel és élményekkel.
Több, mint 20 éve, hogy belekezdtem a saját gamer pályafutásomba.
Tehetősebb barátomnál játszottam eleinte a legújabb címeket, lenyűgözött a grafika, a megoldások, a végtelen lehetőség amit a videójátékok világa ígért. Úgy éreztem rajongók csinálják őket hasonszőrűeknek.
Nagyon kis költségvetéssel rendelkezdtem ennek az időszaknak az elején, ami ugyan rosszul hangzik elsőre, de arra késztetett, hogy mindig a lehető legtöbb utánajárással a legjobb hardvert válasszam.
Ugyan a gépház és a ventilátorok minősége hagytak kérdéseket maguk után, a hangerőről nem is beszélve, de élveztem minden egyes MHz -t amit ki tudtam hozni az alkatrészekből.
Ekkortájt lettem rabja a Prohardver lapcsaládnak és fórumainak. Mostanra sajnos ahogy ott, úgy a gaming terén is elfogyott a lendületem.
A saját PC -s pályafutásom egy Pentium D 945 + Geforce 7600 GT 256 mb indítottam el 4 GB (nyilvánvalóan 4 különböző típusú modullal) társaságában. Ez lényegében a barátomtól összekukázott és baráti áron megvett hardverekből állt.
Ez volt az első olyan gépem ami már tényleg használható volt játékra.
Nem volt lényeges, hogy mennyi fps van, hogy mennyire mosott a textúra, csak a játékélményt láttam. Ezelött egy internet nélküli Sulinet PC -n játszottam 15 fps -sel a San Andreas -t 16 bit + 800 x 600 felbontás mellett és ez is a legszebb élmények közé tartozik.
2007 közepére már éreztem a konfig limitjeit és a legendás 8800 GTX elérhetetlen árnyéka alatt állva vártam a G92 GPU megérkezésére, azon belül is a 8800 GT 512 MB -ra. Hosszú hónapok gyűjtése után megvettem életem legelső bontatlan dobozos kártyáját az MSI féle 1 slotos verzió személyében. Mai napig emlékszem a 63 000 Ft -s blokkra, nagyon örültem.
A számítógép meghálálta a törődést és a max grafika elérhető vált minden címben, elképzelhetetlen volt az akkori szemeimnek ez a látvány, sehol egy recés él vagy szaggatás.
Itt elkapott egy érzés amitől nem tudtam elengedni éveken keresztül a számok és az erős hardverek bűv körét.
Az ember ugye könnyen megszokja a jót, a szép képet és ha nem úgy fut már-már fanatikus szemei elött ahogy azt az agya tökéletesnek fogná fel, akkor keresi a megoldást mivel tehetné még magasabbra a lécet.
Így jött a teljesen új PC összerakása, talán ez volt az első és 2024 -ig utolsó eset, hogy boltból rendelve a hardverapró segítsége nélkül raktam össze gépet relatíve nagy összegből.
Törekedtem a jó érték / arányra, de a videókártya szörny a 9800 GX2 személyében elhúzta a figyelmem és a költségvetés egy nagy részét is.
A processzor az akkori középkategória tetejének királya a Intel Core2 Quad Q9450 lett, 8 GB RAM és P35 alaplap társaságában. Természetesen minőségi tápra is adtam már ekkoriban ami egy Enermax Platimax 600 W volt.
Ez volt az a pont ahol még igazi szerelemből építettem a gépet, innentől pedig csak a számoknak és a saját tesztjeimnek éltem, amiknek egy kis részét olvashattátok anno Logout -n.
Teljesen elvitte a fókuszom a játékokról és csak azt néztem mivel tudnám leterhelni a legjobban a tesztelt alkatrészeket.
Mennyit számít a memória órajel, a GPU x % -s túlhajtása mekkora gyorsulást tud hozni a konyhára egy-egy címben etc.
A varázs elmúlását a hardverek iránt úgy 2013 körülre raknám, mikor az utolsó VGA szörnyet a 780 Ti -vel úgy éltem meg, hogy ez valami ami brutális. Viszont sajnos a játékok élmény szintje egyre inkább csökkent számomra, évről évre kevesebb olyan cím fordult meg a kezeim alatt amire azt mondtam erre érdemes volt pénzt áldozni.
Aztán eljött az elherülhetetlen kiégés: a hobbi amit annyira szerettem már nem okozott különösebb örömet.
Nem is hiányzott egy jó ideig, mert elmozdultam a mozgás irányába, de 2020 -ban jött az ötlet a PS5 érkezésével, hogy a számomra egyik legkedvesebb cím is fog kapni folytatást a God of War Ragnarök képében, közben pedig rengeteg PS4 címet hagytam ki konzol hiányában.
Az első évben bepótoltam minden PS Only címet, amik között megtaláltam a legjobb sztori alapú játékokat, de még a gyengébbek is kiemelkedőek voltak. Eljött a várakozó szakasz, hogy a Sony mit lép, aztán 1 évig semmi nem történt ami számomra érdekes lett volna, a konzol porosodott és csak volt. Az a gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy ez egy roppant gyenge generáció a Sony részéről, kár volt PS5 -t venni.
Az utolsó rendkívül erős évem 2022 -ben volt amivel az Elden Ring visszahozta a gyermeki csillogást a szemeimbe és persze év végén a God of War Ragnarök is, amivel nem voltam maradéktalanul elégedett, de egy roppant minőségi alkotás lett.
Ezután újabb év pangás, tisztes iparos munkák társaságában.
2024 -ben jött el a gondolat, hogy újra számítógépet kell összeraknom, mert mindenki azon játszott körülöttem és a konzolon való futási sebesség és a felbontás sokszor arcpirítóan rossz volt.
Lelkesedést már nem hozott magával az új gép, de míg összeállítottam papíron és gyakorlatban azt jó élményként éltem meg.
Összességében szomorú vagyok, hogy 2 évente jön egy maréknyi kis cím ami megmozgat még bennem valamit. Manapság visszanyúltam a PC -s kezdeteimhez játékok terén és olyan sebességgel és minőséggel játszom újra őket amiket anno nem létezhetett. Elgondolkodtató számomra, hogy megéri -e ilyen drága eszközt tartani arra, hogy ritkán, de legalább szép látvány mellett próbáljak rá újabb megjelenésekre.
Vajon a mai generáció hogyan élte meg a videójátékos piac fejlődését ? Látnak -e olyan kirívó címeket, mint én anno ?
Annyi bizonyos, hogy tovább kell lépni egy bizonyos ponton a ragaszkodáson olyan dolgok felé, amik izgalmasak és új élményeket takarhatnak hosszútávon.
Ti mivel kapcsolódtok ki egy fárasztó nap után abban az 1-2 szabad órában ami megadatik ?