Muzik: Dream Theater - Octavarium
Pedig nem.
Avagy de.
Időm végtelen, de egy nap akkor is csak 24h, ezzel nincs mit tenni. Aztán meg ez is relatív, ha valakinek volt már akármilyen nagyon negatív/pozitív, esetleg hallucinogén élménye, de akár egy jó társaság is elég, hogy pár perc pár órának tűnjön, vagy akár fordítva.
Mennyi időt vesz el a munka? Napi átlag 9h, utazással. ("...eladod a mádat a holnapért és kifizetik érte az órabért..."). Marad 15. Aludni is kell, maradjon még 7. Reggeli, esti tisztálkodás, máris csak 5,5 marad. Hét közben ennyi az élet, ha nincs esti suli, mert akkor csak 1,5 óra, amit pont kiölt az oda-vissza utazás.
Na, ez a nettó hülyeség.
Magam döntök mindenről, a munkaidőn kívüli órákban. Sőt, legtöbbször azon belül is, tehát csak magamat okolhatom mindenért. Persze az önmarcangolás, sírás felesleges 'fasság', mégis mennyire szereti mindenki csinálni. Merthogy neki nincs ideje semmire, eltemeti a munka, asszony, gyerek, és akkor még az akármi-bármi. Elhiszem én, hogy nehéz, nekem se könnyű, nem keresem szarrá magam, albérletben élek. De akkor is, mindenki maga dönt. A döntéseknek következményei vannak, ezért sokkal egyszerűbb hárítani, körülményekre, másokra fogni mindent, okokat, kifogásokat keresni. Kifogás pedig mindig van, mindig. Én is találok bármikor. Bármire.
