Avagy mi nekiálltunk hajtani a sz*pórollert.
A történet ott kezdődött, hogy beázott a próbatermünk. Pince, persze, lőrés ablakok, sok vezeték, állandó doh és pára a szellőztetési kísérletek ellenére (ventilátoros szellőztető, stb). A beázás brutál volt, valami 700-800 ezer HUF kárt írtunk össze, aminek a felét fizette a biztosító.
Innen menekültünk, találtunk is egy jó helyet: gyártelep, emelet, ablak, nem zavarunk senkit és minket se nagyon más. Beázásnak nincs nyoma, a tulaj jó fej, az ár elfogadható. Igen ám, de kezdeni kell valamit a hanggal, mert az üres szoba maximum zengetőnek jó, nem zenélni vagy felvenni benne.
Mit tesz ilyenkor a csóró zenész? Sok hülyeséget, alapvetően. Pl. szőnyeget mindenhova. Padlószőnyeg a padlóra, falakra, azt' köszi. Esetleg jön a tojástartó-business, ami szintén nem annyira bejövős. Ez utóbbi még működhet is, nekünk valami 5 centis polisztirol lapra voltak felragasztva a tojástartók a négy falon, megoldotta kérdést, de a legmélyebb hangokkal így is meggyűlt a bajunk.