Igen. Egy ilyenbe:

HIWATT G200RHD.

Nem egy nagy durranás tranyós erősítő, filléres alkatrészek, minden jobbra-balra dől, ahogy kedves munkásunk épp könyökölt munka közben. A zengetője egy két rugós hulladék, de legalább rugóra van felfüggesztve, ellenben nyitott háza van.

A torzítást egy pár LED, meg egy marék kis dióda végzi, csatornától függően. A torzítottja borzasztó, olyan fülzsír-túró magasa van, hogy ihhaj, legalábbis 2 csatornán a 3 torzítottból. Ezen nem is sikerült javítani.

Ellenben a tiszta csatorna, az most már valóban tiszta. Oké, nem volt olcsó beledönteni 7db LM4562-t foglalatostul, de legalább már ízlésnek megfelelően cserélhetőek ezek az alkatrészek. Oké, nincs karaktere, ellenben olyan dinamikája van, kő kemény tranziensekkel, szuper részletességgel. hogy ihajja, csuhajja. Hihetetlen életre kelt az erősítő. Most már érdemes egy jobb pedált rádugni, mert nem mocskolja be a hangképét.

3700 g
52 cm

Egészséges, anyukája is.

Mögszületett a második, csuhajja!

Történt vala, hogy egy takarítás során szétkaptam az erősítőmet is, és az ecsettel sepergetés közben észrevettem, hogy az egyenirányítás utáni puffer kondik bizony púposak, mint a rőzsehordó néne. Ez bizony nem jóság.

Most már értem, miért szólt az elmúlt időben úgy, ahogy - furcsán. Nem volt egyértelmű a stereo kép, mosott volt a hang, nem volt vészes, csak éreztem, hogy valami nem oké, nem a régi, nem jó. Nem sokat foglalkoztam vele, hiszen már szinte csak fejhallgatót használok.

Némi mélyen zsebbe nyúlás után (990 Ft / db), kis közvetítéssel beszereztem a szükséges kondikat: 10000uF, 63V, jó nagy darabok. Szerettem volna 80V-osat venni, de egyfelől nem votl a boltban, másfelől az ára a duplája lett volna. MIndegy, ezek most 105 fokosak, az előzőek 85, szóval ezek is csak kibírnak még 10 évet.

Pár kép a műtétről:

Mi a bánata?

Barroso is megmondta.

Most Merkel is.

3 év, polgár, 3 év.

Az Ön érdekében, a jó ügy érdekében.

Nem vagyok összeesküvés-elmélet hívő, de mindegyik ezt predesztinálta.

Ollé.

"A hadviselés igazi művészete: egyáltalán nem harcolni! Hanem felforgatni, feje tetejére állítani mindent, ami érték az ellenséged országában, egészen addig, amíg a valóság érzékelése olyan mértékben torzul az ellenséged országában, hogy többé már nem is érzékel téged ellenségként!"

IDE KATT!

Aktuál-politizálók halálnak halálával halnak meg. Akik nem, azok is, de hát ez az élet rendje.

Úgy jártam, mint Kalandor, de csak félig: megadta magát a ZIF csatlakozó. Azért csak félig, mert jó user lévén elolvastam az originál HP manualt, amiből sokat nem tudtam meg, csak azt, hogy szedd ki meg tedd be, de óvatosan. Így a fehér aljzat egyik fele tört csak el, s a barna lapos darab megtartja a kábelt a visszahelyezés után. (Egy HP 6910p-ről beszélünk.)

Minek szedtem szét? Mert nem tartom normálisnak, hogy egy CPU idle 50 fok legyen, (magok 43), a GPU úgyszint, alaplap is. Szét akartam kapni a lapost, de valami olyan lehetetlen módon van összerakva, hogy nem sikerült. De legalább kiderült, hogy van rajta paszta, nem ez a gond, gyárilag kakkancs a hűtés, egy darab heatpipe, oszt' jó napot.

Persze ilyenkor rühellem magam, amikor kis spórolásért nem Thinkpadet vettem, mert azt lehet szerelni, van Thinklight (még egyszer: baromira hiányzik), vízálló bill., meg egyébként is.

Látom a szemedben, hogy te is tudod. Nincs már sok idő. Pontosabban: nincs már sok időd.

Nem ismerlek, te se ismersz engem. Pedig kéne, nagyon, a legmélyebben, legőszintébben. Ez már soha nem fog megtörténni. Tudom, hogy fáj, ki pedig nem mondod ki. Jobban fáj, mint ahogy a kaszás szorítja egyre jobban a torkodon a láncot. Ó, annál sokkal jobban, mert erről te tehetsz, nagy részt.

Akkor hagytál ott minket, amikor az én tudatom nem volt még teljes. Hibáztál, végzeteset. Nem haragudtam én érte soha, hiszen fel sem fogtam akkor, mi történt, mik történtek. Talán jobb is így.

Csak az elmúlást látom, ahányszor meglátogatlak. A lehetőségek elmúlását.

Látom a lesoványodott arcban ülő szemekből sugárzó gyermeki félelmet, a megbánást.

Mindig akkor tennénk mindent, amikor már nem lehet semmit.

Édesapám, talán lesz még egy életünk, amikor nem az elfekvőn nézünk a legtöbbet őszintén egymás szemébe.

Hát, ismét sikerült összerakosgatnom egy munkába menetelre vállalható állapotú biciklit. Ez kinél mit jelent, nálam azt, hogy egy nagyon alap monti váz (matt feketére fújva most épp, az alap kályhaezüst nem tetszett), duplafelni, új külsők, V-fék, 2 lámpa, pár macskaszem, oszt' jó napot.

Nem veszem sietősre, főleg munkába menet, nyugodt szívvel megállok pirosnál, zebrán áttolom, ha már ismerem a KRESZ-t (jogsim nincs, de a tesztet sikeresre bármikor megoldom), igyekszem be is tartani.

De minek, ha mások szarnak rá? Ma reggel is nyugodtan tolom át a zebrán a cangát (nekem volt zöld), erre a parkolóból kigyorsít egy kedves fiatalember egy régi Sierrával, és ha nem lépek vissza kettőt(!), el is üt, ahogy kell. Miközben hevesen szidom a felmenőit elindulok újra előre, erre egy kedves bringás pajtás is kis híján elüt. Ugye, ő is át a piroson, ahogy kell.

Én rendesen közlekedek, de mit érek vele, ha az autósok jogosan rühellik a kerékpárosokat, mert sok közöttük a féreg, aki lassítás nélkül átmegy a piroson, tükröket rugdos le, meg úgy csinál, mintha mindenhol elsőbbsége lenne.

Avagy hangszer-modding kevésbé szívbajosoknak olyanoktól, akik szintén nem szívbajosok.

Adott volt egy ilyen gitár:

Persze nem ilyen tipp-topp állapotban. Először is a testéből ki volt vágva egy jókora darab, hogy a kedves tulajdonos rendesen tudjon rajta gyakorolni, klasszikus gitár pozícióban. Akkoriban naponta akár 12 órát is tolta az ipart.

Mondanom sem kell, ez megtette a hatását, meg a próbák és a koncertek is. A bundozás hullámos lett, nyújtani nem lehet, mert elhallgat azonnal, potik is recsegnek, a jack aljzat sem az igazi. Első nekifutásra azt terveztük, hogy kiszedjük a bundokat, a helyüket kicsit eldolgozom és feltöltöm, ezáltal egy remek kis fretless hangszert kapunk.

Megnéztem, nem bejövős.

Logikátlan, felvezetetlen, kevés karakterkidolgozás, ami van az is sablon, sehol egy idézhető mondat, ami van nagy megmondás az is közhely.

Egy sort nem tudnék belőle idézni.

Ellenben:

Vasquez, néztek már téged férfinak?
És téged?

Csak a Puffin adhat nekem erőt és mindent lebíró akaratot.