Sziasztok!
Ez a történet ott kezdődik, hogy Nagybátyám még a 70-es, 80-as években DJ volt. De mint hivatásos. Rendesen vizsgázott. És hát ő szerette volna, ha én is hasonló nyomdokokba lépek. De sajnos az élet ezt nekem elintézte. Jöttek a válságok és hasonlók. Nemhogy zenélésről nem álmodtam, hanem arról hogy holnap mit fogunk enni. Ez már a 2000-res évek elején volt. Akkor voltam tini. Hát így azt az időszakot örültem hogy túléltem, nemhogy bulizás meg csajozás. Hát nemigazán. Na de ez van. Stúdiónak és hasonlónak a mai napig a közelébe nem kerültem.
Gondoltam, ha már az élet ezt nem adta meg, akkor megteremtem magamnak némileg, ha más nem itthon a dolgot. De ugye munka és hasonlók, hazaérsz, örülsz hogy élsz. Most meg végre nyugodt lett az életem, hát mondom akkor is veszek egy kis egyszerű keverőpultot, ha csak a szekrényben el lesz rakva. Akkor is!
A buszon a csuklónál álltam és meg sem mozdultam egész úton. A fejem meg színváltóst játszott.



