Őszintén szólva, annyira sosem vonzott a motorozás világa. 12-13 évesen nagyanyám Babettájával róttuk az utcákat nővéremmel, még akkoriban sisak sem volt kötelező. Persze illegálisan vezettünk, jogsi nélkül...de jó poén volt. Egészen addig amíg tesóm el nem esett vele. Utána le is áldozott motoros pályafutásunk.

Az elmúlt időszakban egy fórumtársnak köszönhetően került látókörömbe a korlátlan jogsi. Érdekel maga a motorozás, az élmény biztos szuper. Valahogy a jogsit nem akaródzik elkezdeni. Mindenféle indokkal lebeszélem magam, valószínűleg túl kényelmes vagyok. Illetve rengeteg döntésten, folyamaton kellene ehhez keresztülmenni. Már rögtön az elején: melyik suli legyen? Olvasgatom a véleményeket, eléggé vegyes a kép. Utána....illene megfelelő védőfelszereléseket is beszerezni. Ez mászkálás, próbálgatás, keresés...amik közül leginkább a próbálgatás ami taszít. Sosem szerettem vásárolni, ruhákat meg főleg nem.

Aztán ott van az idő kérdése is. Ha jól halad az ember, jogsi időviszonyában viszonylag rövid idő alatt ....de az én mértékemmel borzalmasan hosszú idő alatt lehetne jogsim. Ebben a világban, amikor valamit megrendelek este tízkor és másnap délelőtt meg is kapom....kicsit elvesztettem a türelmemet, már ha volt bármikor....

2026.07.03.-án új autó érkezett a családba, egy 2025-ös évjáratú Peugeot 3008 személyében. Allure felszereltségi szint, plusz drive assist, navigációs és grip control csomag, 1.2 lágyhibrid motorral. Szinte már hallom: 'fúúú, szar francia....húúú szar puretech motor'...

Kicsit én is így voltam vele. Ebben a gépben már egy láncos motor dolgozik, nem az olajban futó szíjas. Persze, ettől még nem kap feloldozást azonnal. Az idő majd megmondja, hogy mit bír és hogy jó döntés volt-e a megvétele. Az autó keresése során első körben nem is szerepelt a Peugeot mint márka, talán pont a fent említett indokok miatt. Rá sem néztem. Pedig...van a családban másik Peugeot, faterom vette 2004-ben szalonból, egy 206-os a legendás 1.4 HDI motorral. Az az autó mindent IS kibír. Volt már három balesete, de 22 évesen is csak megy és megy ha szükség van rá. És teszi ezt 4-5 literes fogyasztással. Ezt leszámítva más tapasztalatom nem volt a márkával.

Az autókeresés unalmas, szánalmas vergődésekkel és gondolkozással töltött heteitől/hónapjaitól megkíméllek titeket. Nézzük a lényeget. Egy pesti autószalonban találtam rá a szóban forgó egyedre. Tesztautóként tengette az életét tavaly szeptember óta, de a benne lévő méter (91km) alapján nem sokan jutottak el a tesztvezetésig. Olcsóbb volt mint a vadiúj hasonló modellek és ráadásul még volt benne egy extra (szélvédőfűtés) ami a többi - árajánlatokkal ellátott új autóban nem volt. Öröm és bódottá, ahogy Matisz papa mondta. Egy nap hezitálás után végül megkapta az áment és indulhatott a vásárlás. Fizettem, aláírtuk a papírokat és vártuk az átadás időpontját. Gyors biztosítás...és meg is voltunk.

1983-ban születtem Miskolcon, 1987 óta éltem Debrecenben 2015-ig. Tehát mondhatni, hogy 2 olyan városban éltem le életem jó részét ahol a salakmotorversenyeknek nagy hagyománya van. Azaz, Miskolc esetében már csak volt. Debrecen még tartja magát, a kérdés hogy meddig.

Kb. 5 éves lehettem amikor anyukám és keresztanyám úgy döntött, kivisz minket gyerekeket egy salakmotorversenyre Debrecenben. Mivel egyikük sem volt korábban ilyesmin, nem nagyon tudták mire számíthatnak. És nekünk gyerekeknek is meglepetés volt. Nekem nem sok minden maradt meg a versenyből, a nagy hangzavar igen..de egyéb nem. Egy családi anekdota van...amit gyakran emlegetünk, de én is csak hallomásból tudom: keresztanyám leordított egy mellettünk ülő embert, hogy ne ordibáljon már annyira mert amúgy is félnek a gyerekek a zajtól.

Egészen tegnapig, ez volt az egyetlen salakmotorverseny az életemben. Mivel Debrecenben éltünk, ismertem a nagy neveket: Adorján Zoltán, Tihanyi Sándor majd később Tabaka Józsi, Magosi Norbert. Egy volt kollégám is űzte ezt a sportot, tőle hallottam még történeteket, de valahogy mindig elkerült ez a sport. Mivel a héten nálunk van unokaöcsém, gondoltam elviszem ...lásson ilyet is, ne csak a virágkocsikat meg a karnevált. Nem az volt a tervem, hogy egy életre megsebezzem vele - 7 éves lesz októberben - de gondoltam jól fog szórakozni a zaj ellenére is.

Lassan két hónap használat után - miután már eltűnt a rózsaszín köd - írnék egy rövid szösszenetet a címben említett autóról. Elsősorban a fogyasztásra és a hatótávra kihegyezve. De lesz itt szó másról is.

Azoknak szeretnék segíteni ezzel, akik életük első elektromos autóját tervezgetik vagy már keresik is. Talán már leírtam, első elektromos autó...tehát minden új volt a kezdetekben nekem is. Ezt a típust alapvetően megbízhatónak és stabilnak írják szinte mindenütt a neten - ehhez azonban még nem áll elegendő információ a rendelkezésemre.

A hatótáv...hmm, nehéz ezt objektíven leírni. Mire is hagyatkozzak? Mit írjak le? Amit az autó tippel töltés után? Erre talán nem nagyon alapoznék, mindjárt le is írom miért. Számomra eleve ott kezdődik a bibi, hogy az autó mindig az alapján számol/tippel hatótávot amennyi éppen a fogyasztásmérőn az érték. Tehát, ha töltés előtt 10km-rel nullázom a fogyasztásmérőt aztán padlózva közlekedek töltésig .... kapok egy szép 30-as fogyasztást 100km-enként, akkor töltés után a megtehető km 100km sem lesz. Ha pedig töltéstől-töltésig mérek/nullázok...akkor talán reálisabb értéket kapunk. De mivel az elektromos autók esetében nagyon sokat számít sok egyéb tényező, akár egy szelesebb nap, klímázás, elektromos berendezések használata, országúton vagy városban közlekedünk...stb., ezért ott is lehetnek eltérések. Plusz, azt is hozzá kell tenni ehhez, hogy 100 km hatótáv környékétől jobban csorognak a kW-ok le a torkán. Addig szép egyenletesen (szinkronban a megtett km-rel) szedegeti le a km-eket átlagos közlekedés esetén. Viszont, ahogy fentebb írtam....100-tól már nehezen fog valaki 100-at menni vele.

Talán nem fogok nagy meglepetést okozni, de egy elektromos autó csendes....nagyon csendes. Kinyitod az ajtót, beülsz, indítod...és várod a csodát. Üdvözlő bimbam zene, majd néma csend. Nem jár a motor? Nem olyan mint amikor a start/stop rendszer leállítja a kocsit várakozásnál. A Hyundai alapból bekapcsolja a 'VESS' nevezetű hanggenerátort, ami kb. 20 km-es sebesség alatt aktív és kifelé szórja a hangot (de bent is hallani az űrhajót), hogy észleljék a gyalogosok a közeledő autót. Őszintén bevallom, én ki szoktam kapcsolni, engem zavar...pedig sajnos volt már rá példa, hogy a kapun kiállva nem hallott minket a járdán közlekedő és úgy ugrott el a kocsi elől kis túlzással.

Tehát alapjáraton nincs semmi zaj vagy rezgés. VESS kikapcs és irány az út. A kerekek surrogását hallani csak, eléggé szokatlan érzés. Illetve az is hogy nincs váltás....semmi. Ha 50-nél nyom valaki padlót...vagy 90-nél, akkor sincs visszaváltás (nincs hova ) csak húz a gép előre. 120 lóerő...ami nem sok, viszont a villanymotor ugye azonnal leadja a csúcsnyomatékát ami 295Nm. El sem tudom képzelni mit tudhat egy Tesla vagy Porsche Taycan. Persze azért nem présel teljes súllyal az ülésbe, de még Comfort vezetési módnál is meg tud ugrani, Sport módban meg jókora 'gázadással' meg lehet lepni alaposan a többi utast.

Nem fértem a bőrömben és úgy döntöttem írok még az előző posztomban említett autóról. Próbálom majd összeszedni a gondolataimat és nem ide-oda csapongani.

Első körben essen néhány szó a külsőről. Talán az eleje nem annyira kellemes az európai szemnek, de véleményem szerint vannak sokkal durvábbak is. Pofás kis autó, már amennyire kicsinek nevezhető....szemlélet kérdése. 4 méter 47 centi hosszú, 1méter 82 széles (tükrök nélkül) és 1 méter 45 centi magas....így mindenki döntse el maga. Súlyos egyéniség, a forgalmi szerint másfél tonna felett van, egészen pontosan 1531kg. A csomagtérajtón található üveget kettészeli a 'spolier' így hátrafelé kicsit korlátozott a kilátás, szerencsére van tolatókamera és parkolóradar elől és hátul is. A színe hivatalosan szürke, én inkább kékesszürkének látom. Épp erre vadásztam, a többi színben számomra kissé snassz hatású.

Két héttel ezelőtt tettünk szert életünk első elektromos autójára, egy Hyundai Ioniq Electric 28kWh modell személyében. 2018-as évjáratú autó, 80 ezer km-t futott.

A rám jellemző hosszas kutakodás és gondolkozás előzte meg az autó megvételét. Keresgéltem mindenfelé az interneten, véleményeket olvasgattam, típushibákat bújtam. Első körben Nissan Leaf volt a kiszemelt, majd elég gyorsan lebeszéltek róla. Itt a fórumon is és más oldalakon is hasonló véleményekkel találkoztam. Persze ez nem azt jelenti, hogy a Leaf rossz lenne...mindössze annyit, hogy az általunk meghatározott anyagi kereten belül elérhető változattól van jobb választás.

Hyundai Ioniq 28kWh....a legtöbbször ezt javasolták. A 'legenda'...az elpusztíthatatlan, a megbízható...a világ végéig elmegy. Hangzatos, igaz? Sajnos már kinőttem abból a korból, hogy naívan benyaljam ezeket. Inkább már a 'hiszem ha látom' kategóriába tartozok. Való igaz, hogy a neten tényleg jókat lehetett olvasni róla és viszonylag kevés meghibásodás jellemzi a gépet. Töltőretesz szokta megadni magát, ventilátor állító motorok problémásak lehetnek illetve előfordulhat csapágyasodás, ami hajtóműolaj időben történt cseréjével elvileg megelőzhető.

Folytatnám a 'Csengetett mylord' stílusban megírt németországi utam történetét:

Folytatódik a bonni kalandom. Szerencsére az intenzitása már alábbhagyott. Tegnap körbevezettek a cégünk minden létező épületében, de mindegyikben csak ettünk vagy ittunk. Furcsa ez az évnek ebben a szakában, amikor 33 fok van...és még enni sincs kedve az embernek.

De...mivel minden épületben volt légkondi - és átment a hideg levegő a fejünkön - illetve légkondis autóval utaztunk az épületek közt...így teljesen elviselhető volt. Az első probléma ott adódott, hogy ennél a cégnél nem készpénzzel vagy bankkártyával fizetnek az emberek, hanem mindenkinek van egy speckó kártyája amire előbb pénzt tölt majd azt használja vásárlásra. Semmit...de semmit nem tudok venni, max. egy pohár vizet a csapból...már ha tudják nélkülözni. Így mindig az itteni kollégákra vagyok rászorulva. Persze olyan jólelkűek mint egy uzsorás, simán bevasalnak rajtam minden penny-t.

2018-ban úgy hozta a sors, hogy munkahelyet váltottam. Az előző cégnél rengeteget kellett utaznom, így örömmel fogadtam a hírt, hogy az új helyen csak évi 2-3 utam lesz Németországba. Az alábbi történet az első céges utamat írja le...remélhetőleg vicces formában. Bár amikor történt...akkor nem sokszor nevettem.

Pár évvel ezelőtt már megírtam egy Facebook-os csoportban (Csengetett mylord sorozat egyik csoportja)....onnan mentettem most át ide. A sorozatra vonatkozó referenciákat először törölni akartam, de végül úgy döntöttem benne hagyom őket....hátha valaki szintén szereti a sorozatot. Tehát íme:

Tudomásom szerint több társunk is itt (Németország) tengeti életét. Ezúton is üdvözlök mindenkit. Új kenyéradómnál ez az első üzleti utam. Alig 24 órája tart, de máris több érdekesség történt mint máskor egy 5 napos úton. Leírom mi történt tegnap délután 16:30-tól...dióhéjban, ha gondolják hogy szabad.

Egy kicsit elkéstem, de talán még hibahatáron belül vagyok. 2006. január 11.-én regisztráltam a ph-ra.

18 év....egy érettségiző fiatal kora. Belegondolva mennyi minden történt velem, a világban, Magyarországon az elmúlt 18 évben. Komoly. Kicsit meg is hatódtam.

Úgy éreztem megér egy rövidke posztot regisztrációm nagykorúvá válása. Erre nincs külön cím? Jut eszembe.

Életem eddigi legrégebbi (még aktív) regisztrációja. 4523 hozzászólásom keletkezett ez idő alatt. Durván számolva évi 251 hozzászólás évente, ami ugye napi egy átlagra sem jön ki. Nem vagyok egy gép előtt ülő típus. 12 pozitív értékelés....ami sokkal több is lehetne, ha mindenki veszi a fáradtságot és értékel.

Remélem még sokszor 18 évet el tudok itt tölteni. Tegnapelőtt töltöttem be 41.-ik életévem...tehát picivel 23 éves korom előtt regisztráltam.

Na elég is az ömlengésből, révedezésből. Köszönöm mindenkinek akivel 'üzletileg' beszéltem vagy csak privátban beszélgettünk valamilyen témáról.