Logout díj End

Véget ért a 2010-es Logout Díj. Rengeteg nevezés érkezett a versenyre, majd ezekre még annál is több szavazat. Mikor elkezdődött a verseny, nagyon úgy tűnt, hogy soha nem lesz vége, hiszen még oly távol volt Január 31. Végül aztán, csak elérkezett és kiderült, hogy mely cikkek voltak a 2010-es év legjobbjai. Akik most nem nyertek, azok se búsuljanak, hiszen a következő versenyben újra megpróbálhatják.

Bár a mostani verseny még elég kacifántosra sikeredett– amiért nem győzök elnézést kérni – de azt garantálhatom, hogy a következő versenyben ilyen nem lesz.

Végül lássuk a tényeket:

82db cikk lett nevezve összesen.
238db szavazat érkezett a nevezésekre, összesen.

Ezek pontos megoszlásáról – tehát hogy melyik cikkre, mennyi szavazat is érkezett pontosan – itt találtok infót: [link]

Logout díj

Útjára indítom ezennel az első Logout Díj versenyt, amely a 2010-es év legjobb Logout-os írásait keresi. A végeredmény csak rajtatok áll. Nevezzétek és szavazzátok a cikkeket!

Terveim szerint, ezt a hacacárét minden évben útjára indítom (természetesen az adott év cikkei számára). Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy mivel korábban nem volt ilyen, akkor a korábbi évek cikkeit is lehet nevezni? Sajnos nem. Maradjunk csak 2010-nél. Ha a korábbi éveket is beszámítanánk, akkor az temérdek mennyiségű cikket jelentene, már csak kategóriánként is. Egy kivétel van (illetve három), ha egy sorozatot nevezel. Ha egy sorozat legújabb tagja 2010-ben készült, de mondjuk a többi a korábbi években, akkor attól még az egész sorozatot (együtt) bátran nevezheted a "legjobb sorozat" kategóriában.

Van értelme ilyen korán szavazni? Mi van ha most egy augusztusi cikkre szavazok, de decemberben kijön egy jobb? A szavazatokon lehet módosítani. Természetesen ehhez az is kell, hogy Ti átláthatóan szavazzatok, de minden részlet le van írva a szavazás és a nevezés mikéntjéről a következő oldalon. Kérlek olvassátok el figyelmesen, a későbbi félreértések elkerülése végett.

1.

Véremmel írják fiaim és unokáim eme sorokat. Ennyi volt hát, a nagybecsű lét? Láttam mindent, mit csak lehetett? Fenéket. Négy fal között bezártan, semmit sem láttam. Csak a Te arcodat, aki most a gyilkosom volt… csak erre emlékszem. De annak minden szegletére. Örömére, bánatára, haragjára…

Örök sötétség támad…

----------------

Világosság, mely vakító!

Futószalagon érkezem, testvéreimmel egyetemben. Mégis mi ez? Ez már a vég? Vagy talán a kezdet? Mi ez a nagy zaj? Érzem, hogy mozog alattam a talaj. Most megállt. Most újra megindult. Most megint megállt. És újra megy. A végtelenségig sorolhatnám, azonban nem. Most még egyszer megáll. Mi a fészkes nyavalya! Valami támadni készül! Felém közelit. Szemben velem! Nem is fél! Meg sem rezzen! Eszébe sem jut, hogy akár én is támadhatnék. Csak jön, és jön. Majd tapad. Felemel, elrángat, és ledob. Szelíden bár, de érezhetően. Nem esett bajom. Óvatos volt, de ugyanakkor félelmetes. Megint mozgunk, de most máshogy. Valamibe bele tettek. Talán az az előbbi szörny volt a tettes? Semmi baj. Nincs baj. Mindjárt vége! Ugye? Remélem igen… De nem! Most még egy szörny. De ez fehér! Ugyanúgy jön. Talán a társa? Talán az előző azért engedett el, hogy a másik martaléka legyek? Ő is jön. Ő is támad. És belep. Nem látok semmit. Sötétség van. Vagyis inkább szürkeség. Ez a fehér valami, ami megtámadott, eltakarja a külvilágot. Közben érzem, hogy újra megindulunk. Hova visznek? Mi lett a szörnnyel? Még mindig rajtam van! Szedjék már le! Segítsenek! Mi ez? Puff… ennyi. Halk puffanások zaja talán? Mi puffan? És hova? Közeledik, de ugyanakkor távolodik. Valami mintha leesne. És újra… és újra… újra, újra, újra… billenek! Na de mitől? Kicsúszik a lábam alól a talaj és érzem, hogy zuhanok! Te jóságos ég! Mi ez az egész! Miért kell nekem ezt megélnem? Puff. Leestem. Nem is fájt. De mégis miért? És hol vagyok? Érzem, hogy az oldalamon, de a szörny, még mindig rajtam van. Most már nincs szürkeség. Most már feketeség van. És még mindig mozgok. De hova?