Bejegyzésem célja, hogy életre hívjak egy ún. klubbot itt a Logouton, melynek tagjai néhanapján szeretnék elütni szabadidejüket egy kis közösségi/online játékkal.

Belefáradtam abba, hogy bármelyik ilyen netes játékkal is próbálok játszani, nem adja vissza azt az érzetet önmagában, amelyet egy ilyen közösségi játéknak vissza kellene adnia. Legyen az Battlefield, legyen az WOT, vagy bármi egyéb. Hiába közösségiek ezek a játékok, az ismeretlenség, a trollok, a rengeteg szenny, rideggé és bizonyos szempontból gusztustalanná varázsolja a "játékélményt".

Ezzel a klubbal egy olyan társaságot szeretnék létrehozni, akik tényleg közösségi játékként szeretnék játszani a közösségi játékokat. Akik még ha személyesen nem is feltétlenül, de így a Logout által valamennyire ismerik egymást. Le merem fogadni, hogy nem én vagyok az egyetlen, akinek ilyen igényei vannak, ezért is vágtam bele ebbe.

De elég a rizsából. Nem tudom, hogy ha lesz is valami a dologból, akkor a későbbiekben milyen irányba fognak elmenni a szabályok, de most így az elején leszögeznék egykét dolgot.

Ritkán tör rám a játszhatnék, de olyankor sajnos az annyiban is marad. A probléma valószínű bennem van, lehet kinőttem már a dolgot, de tény, hogy a mai játékok nem tudnak lekötni. Kipróbálom őket, játszok egy fél órát, aztán annyi. De örökre annyi, többé elő sem veszem, ritka kivételtől eltekintve.

Aki nagy játék guru, az írhatna pár nevet ami szerinte számomra ideális lehet, mert én már kifogytam az ötletekből. Filmeket/sorozatokat nem nagyon szeretem(kivétel Doctor Who), unalmasabb óráimat meg elütném.

Írok pár nevet, hogy nagyjából be lehessen lőni, mi az ami érdekel.

GTA4 - imádtam az elődeit, még az első részével kezdtem. Végigvittem ezt is, de nem mondanám, hogy olyan kiemelkedő. Az átlaghoz mérten jó volt.

Far Cry 3 - Az egyik legjobb, amivel az elmúlt nem is tudom hány évben játszottam. A story is jó, a környezet is, illetve a missziók is. Tényleg élveztem ezt a játékot.

2013. 11. 03-04

2013. 11. 05.

Mai nap nem történt semmi eget rengető. Csak a „szokásos” munkahelyi dolgokkal telt el a nap. Az viszont nagyon jó, hogy már volt Magyar kollégám. Eddig sem volt gond a kommunikációval, de azért az mégis csak jobb, hogy tudok magyarul is beszélni valakivel. Elterveztük például, hogy sütünk pizzát. Elkezdtük kitárgyalni, hogy milyen alapanyagok elengedhetetlenek egy jó pizzához. Sorra vettük. Tésztához nagyjából minden alapanyag adott, vagy beszerezhető. Ez idáig jó. A feltéthez használhatjuk azt a makarónis tésztaszószt, amim van. Nem éppen ideális, de a célnak megfelel. Van szalámi, otthonról. Ez is jó. Már csak valami sajt kell, oszt már elméletben kész is a remek pizzánk. Teljesen jó. Ott álltunk a képzeletbeli konyhánkban, a képzeletbeli nyers pizzánkkal, és akkor jöttünk rá, hogy bár ami kisebb gond, hogy a képzeletbeli konyhánkban nincs sütő, de az igazi gond, hogy a valós konyhánkban sincs. Hát akkor most sem eszünk pizzát.

2013.10.31-11.02.

2013.11.03.

Ma Day Off-om volt, tehát a mai napon nem kellett dolgoznom. Ettől függetlenül, nem telt el eseménytelenül a nap. Lekutyagoltam a helyi közértbe, ami konkrétabban fogalmazva egy lyuk. Egyetlen helységből áll az egész, a pult pedig a teljes bejáratot lefedi. Amit kérsz, azt adnak. Választék az van, bár a szegényesebb dolgok vannak többségben. Ami viszont nincs, az a higiénia. Konkrétan minden csak ki van rakva, 1000 éves ládák, 1000 éves kosz, 1000 éves eladónő ninjának öltözve. Számomra ami fontos volt innen, az valamiféle pékáru. Kenyérhez áll legközelebb, de lapos, mint a lángos. Igazából nem tudom miből van, meg a rajta hemzsegő legyek sem teszik éppen gusztusossá, de a célnak megfelel. Zsírosdeszkának megteszi.

Először címlapra szántam az írást, de aztán meggondoltam magam. Ha folytatom a beszámolót, azt mindenképp blogban fogom megtenni, mert sanszos hogy csak pár soros/bekezdéses irományok lesznek. Akkor meg már az eleje is legyen blog.

2013.10.31-11.02

Nem terveztem beszámolót írni az utazásomról, de most mégis úgy döntöttem, hogy de terveztem. Vagyis nem, de mindegy. A sivatagból jelentkezem, mint megfáradt vándor, aki hatalmas élményekkel gazdagodott ezen három nap alatt. Voltak mély pontok, de összességében minden jól alakult. De kezdjük az elején.

Nem nyaralni jöttem, hanem dolgozni. Ennek az oka az is, hogy az elkövetkező fél évet várhatóan itt töltöm – kisebb, nagyobb szünetekkel. Már nyáron szóltak, hogy akció lesz októberben, viszont ezt követően el is csendesült minden. Ezt úgy kell érteni, hogy semmi infó nem volt, hogy mi van a vízummal, mi van az oltásokkal, no és a szállás, utazás? Hónap, hónapot követett, mire nagy nehezen kezdtek körvonalazódni a részletek. Az oltást megkaptam, a vízum még folyamatban – vízum nélkül is lehet itt dolgozni 90 napot egy évben – szállás adott. Itt a repjegy, isten veled!

Neked, aki kitaláltad hogy a repülőkön a heringturistaosztályon is hátra lehessen dönteni az ülést...

Meg neked is, aki hátra is döntöd...

és Te, aki megállsz a zebránál nézelődni/cigizni/jótállni. Átmenni ugyan nem akarsz, aztán nézel bambán, hogy miért áll meg az autós... neked is szól...

Rohadj meg.

Napi események hatására kikívánkozott... köszcsá

Avagy így ért véget az emberiség

katt a kis képekre...

2013.10.30.

Vettem sajtot ami úgy néz ki mint a trappista... elég rossz íze van. Legalábbis rohadtul nem trappista... most nem tudom, hogy romlott, vagy csak egy másfajta sajt...

Köcsög sajtok...

Csütörtök esti lazulásunk, egy régi klasszikussal