Sziasztok!

Szeretnék idék nyáron kis kirándulást tenni az Adrián, és nézegettem pár oldalt, de nem igazán vagyok otthon még ebben a témában - Nem voltam még külföldön soha egy napnál tovább. Ezért szeretnék némi segítséget, infót, tanácsot kérni tőletek az alábbi oldallal, céggel, utazási irodával kapcsolatban.

Hallottatok-e már erről a cégről, volt-e már valaki velük kapcsolatba? Fizetés? Érkezés/távozás, mit vigyünk, mire érdemes figyelni külföldön, mire készüljünk, mire számíthatunk? Tapasztalatokat, információkat várnék, bármi ami a címben látható névvel kapcsolatos.
Az oldalon eléggé sok adatmennyiség van (apartmanok, szállodák), több nyelven (mondjuk ebben pont az a feltünő, hogy mintha géppel fordítanák le), de valahogy nem jön át nekem az, hogy tuti biztonságos.

Minden információ jól jönne!

[link]

Köszönöm!

És beköszönt az este...

Valahogy így.

És kézenfogva elindulunk sétálni a folyóparton megnézni a naplementét. Apró keze eltűnik az enyémben, ujjainkat szorosan átkulcsoljuk, kicsit lebegtetve előre-hátra karunkat. Apró, lassú léptekkel, meg-megállva néha átölelve egymást haladunk a csobogó víz mellett. A körülöttünk levők mind el vannak foglalva a saját kis világukkal, mint ahogy mi is a mienkkel. Csak néhány kacsát zavarunk meg jelenlétünkkel, akik heves hápogás közepette startolnak el a víz felszínéről. Kicsit távolabb leereszkednek egymás mellé. Ők is egy pár.

És beköszönt az este...

És megcsókolja tenyeremet. Az övénél majdnem kétszer akkora. - Először furcsállta a dolgot, de azután megbarátkozott vele, amikor simogatom a hátát, fogom a kezét séta közben, ja és a cici pont belefér. - Ráhelyezi tenyerét az enyémre, és összekulcsoljuk ujjainkat, ami ölelésbe torkollik, végül elcsattan egy csók. Ő mosolyog, én vágyakozom. Tudja mit szeretnék. Kicsit elkomolyodik, újra mosoly fakad az arcán, majd felkel, és a ruhásszekrény felé indul. Megyünk sétálni!

És kézenfogva elindulunk...

És megszólal azon a kedves kis hangján, amivel egyszerűen nem tudok betelni. Csak hallgatom, amiket mondd és elmerülök a hangjában olyannyira, hogy amikor visszakérdez, hirtelen megrázkódom, mert a fonalat már rég elvesztettem. Ekkor hangszíne megváltozik, mélyebb lesz és morogni kezd. Torokból, de olyan aranyosan, hogy megmosolyogtat. Ő pedig ettől még mérgesebb lesz, hogy kinevetem, amitől még jobban morog. 22-es csapdája. Végül beadja a derekát, elneveti magát és csak annyit mondd nőies hanglejtéssel: " -Olyan hülyék vagyunk!"

És megcsókol...

És a desszert pedig tiramisu. Leülünk egymás mellé a nappaliban a kanapéra, kényelmesen elhelyezkedünk, kezünkben a tálka édesség. Pár falat után ránéz az enyémre, sóvárogva, kérdően, enyhén mosolyogva megkérdezi: "-Ugye nem fogod kérni?" Azonnal rávágom, hogy de igen, miközben már tudom, hogy ezt én falatonként fogom neki adni. Merítek egy picit a kanállal, kifelé fordítom, hogy könnyen a szájába vehesse, és vigyorogva csóválom a fejem, miközben nyammnyogva behabzsolja az evőeszközről a süteményt. Diadalittasan, megelégedve nyújtózik el ölemben az utolsó falat után, hogy aztán kedvére kihasználja, hogy cirógatom, simogatom, miközben nekem dorombol.

És megszólal...

És jollakunk a látvánnyal, ami előttünk elénkterül. Ahogy fogja a villát, emeli a szája felé, kitátja oválisra ajkait, szemével nézi a prédát, ahogy egyre közelebb kerül végzete felé. Egyszer csak megáll a keze, látja, hogy figyelem őt, szeme rám esik, és mosolyogva, hangsúllyal megkérdi: "- Most mi van?" Visszamosolygok rá, és választ kikerülvén egy falatot csúsztatok le a torkomon. Ő folytatja elkezdett műveletsorát s teljesen extázisba esik a rántotthús ízétől.

És a desszert...

És elkészítjük ebédünket ketten, együtt, kerülgetve egymást a kis konyhában. Néha-néha összeér a karom az ő vállával, a térdem a combjával. Ha közel hajolok hozzá ismét érzem illatát, nem bírom megállni, hogy ne csókoljam meg a szabadon lévő nyakát. Ekkor kicsit elhúzódik, összehúzza vállait a nyakával, mert csiklandozza szőrzetem. Az asztalnál űlve ráhelyezi gyengéden lábfejét a lábamra, apró pillantásokat vetünk egymásra.

És jóllakunk...

És felkel az ágyról, belebújik a mamuszomba, kicsoszog az erkélyre és nagyokat szippant a friss levegőbe. Mosolyog, boldog, hogy újra süt a nap, ami szinte megkapja az arcát, pedig éppen hogy csak kimerészkedett a fénybe. Bentről zajokat hall, így vissza libben pihekönnyű léptekkel, majd sejtelmes mosollyal az arcán, karjait keresztbe téve megáll, szemléli a terepet, és hozzálát. Velem.

És elkészítjük ebédünket...