És a desszert pedig tiramisu. Leülünk egymás mellé a nappaliban a kanapéra, kényelmesen elhelyezkedünk, kezünkben a tálka édesség. Pár falat után ránéz az enyémre, sóvárogva, kérdően, enyhén mosolyogva megkérdezi: "-Ugye nem fogod kérni?" Azonnal rávágom, hogy de igen, miközben már tudom, hogy ezt én falatonként fogom neki adni. Merítek egy picit a kanállal, kifelé fordítom, hogy könnyen a szájába vehesse, és vigyorogva csóválom a fejem, miközben nyammnyogva behabzsolja az evőeszközről a süteményt. Diadalittasan, megelégedve nyújtózik el ölemben az utolsó falat után, hogy aztán kedvére kihasználja, hogy cirógatom, simogatom, miközben nekem dorombol.

És megszólal...