És szürcsölni kezdi az ajkaival a bögre szélére áramló feketét. Majdnem csókra álló, kissé nedves ajkakkal aprókat szürcsöl. Két kézzel fogja, ujjaival körbe öleli, melegíti tenyerét, miközben igéző, milimiéternyit összébb szűkülő szemekkel belenéz az én szemembe és látom rajta, ahogy azok nevetnek. Közben egyik kezével vállig érő vörös haját füle mögé bújtatja a homlokáról. Ekkor bevillan bennem hajának kellemes illata, ami egész éjjelemet, álmomat megédesítette. Hosszan, mélyeket lélegeztem belőle, még most sem tudok betelni vele.

És felkel az ágyról...

És kinyílik a szeme...

Tekintete azonnal engem keres, és mikor megpillant, megnyugszik, hogy nem voltam álom számára. Rámosolygok, ő visszamosolyog rám. Majd látom, ahogyan sóvárogva az én kávéscsészémmel szemez, és sóhajt egy nagyot vigyorogva. Tudja, hogy neki hoztam, amit egy csókkal köszön meg.

És szürcsölni kezd...

Már a negyedik hétvégét tölti el nálam. Reggel felkelek, és csak gyönyörködöm a látványban. Itt van, velem. Boldogan, nyugalomban.

Nincs is annál jobb, mint amikor reggel nem egyedül kelsz fel, hanem kinyitod a szemedet, akkor Ő az első akit megpillantasz. Mosolyogsz egy kicsit, karoddal jobban magadhoz szorítod, megpuszilod, és a reggeli kávé közben a falnak támaszkodva figyeled, ahogyan jóízűen alszik, őrzöd álmát, hogy senki meg ne zavarja. Apró jeleket veszel észre az arcán, és tudod, hogy most az álomvilágában is "jó" történik vele.

És kinyílik a szeme...

Jól van, nem úgy működik!

Szerencsére.

Már nem vagyunk barátok, ez már több mint barátság. Keressük egymás társaságát, minden elérhető módon. Hiányzunk egymásnak, ha nem vagyunk együtt.

Elrontottam!

Egy érzéssel kevesebb, huszonhárommal több.

Mindenki azt kapja, akit érdemel. De ennyire rossz ember nem lehet.
De annyira rossz én sem lehetek, hogy a mézesmadzag előttem el, és aztán senki.

Ez nem így működik.

Már nem vagyok az, aki voltam.

Nagyon remélem, hogy nem így működik.

Telefonon keresztül karaoke partyt hallgatni... frenetikus élmény!

Egyszer ti is próbáljátok ki!

Miért választ valaki egy olyan lehetőséget, ami - mindkét fél tudja, és be is látták egymásnak hogy - minden szempontból rossz?
Miért félnek az emberek a nem megszokottól?
Hol van az leírva, hogy egy huszonéves nem szerethet egy harmincast?
Miért törvényszerű az, hogy csak a férfi lehet idősebb?
Miért félnek az emberek a boldogságtól?
Miért nem tudnak kűzdeni?
És miért játszanak Velem?

Megtettem.

Nem kellett volna, vagy pont, hogy meg kellett volna tennem?
Én tudom mit akarok. Ő is.
Ez az a helyzet, amikor a szív mást mond, mint az ész.
Őrlődés.

Az idő megoldja.

Vagy nem.