Bevezető

Mint már néhányan tudjátok, elhatároztam, hogy a D-Link népszerű ADSL modem családjához saját firmware-t írok, mivel a gyártó eredeti szoftvere számos hibát tartalmazott, még ennél is több bosszantó hiányossággal együtt. Eddig többségében azért ajánlottuk itt a fórumon is ezeket a modemeket, mert a szolgáltatók által adott verziók sokszor alul teljesítettek, szakadoztak a vonalak, nem lehetett őket megfelelően beállítani, azon kívül számos lehetőséget kínálnak ezek a modemek arra, hogy különböző módokon finomhangoljuk az ADSL kapcsolatunkat: stabilabbá, vagy éppen gyorsabbá téve azt.

Szerencsére a modem család nyílt forrású alapokra építkezik, így a gyártónak ki kellett adnia a forráskódot, ami alapján el tudtam kezdeni a saját verzió írását, illetve ki tudtam javítani az egyes hibákat a gyári szoftverekben. Sajnos néhány esetben csak bináris drivert mellékeltek, mivel a gyártó által fejlesztett szoftverek nem képezik a GPL licensz alapját. Ilyen volt például az ADSL, Ethernet, ATM driverek. Ettől függetlenül sikerült egy, a gyártó által kiadottnál jóval több funkciót megvalósító szoftvert készíteni.

1. Bevezető

A telnet egy olyan hálózati protokol, melynek segítségével bejelentkezhetünk távoli számítógépekre, és parancsokat futtathatunk azon. A telnet ma már kihaló félben van, de még mindig nagyon sok beágyazott rendszer (routerek, NAS-ok, DSL és kábelmodemek, otthoni átjárók stb.) használják a telnetet.

A telnet leváltására hivatott az SSH, mely már egyrészt tikosítja az adatforgalmat köztünk és a távoli gép között, másrészt olyan többlet szolgáltatásokkal ruházták fel, mint például a port átirányítás, tunnelezés stb.

Ma már minden modern készülék rendelkezik webes felülettel, hogy megkönnyítse az alapvető beállítások megtételét a felhasználó számára. Sok esetben azonban csak telneten keresztül bejelentkezve tudunk elvégezni bizonyos beállításokat.

Fontos:

DSL modemek, kábel modemek:

Ezekre a készülékekre bejelentkezni router-en keresztül NEM lehet. Ilyenkor mindig közvetlenül kössük össze a számítógépünket a modemmel.

Bevezető

Sokan nem gondolták volna, hogy ilyen "hamar" valósággá válhat. A T-csoport nemrég indította el 5 éves fejlesztési programját, melynek keretei között több mint 780 ezer háztartást terveznek elérni FTTH technológiával 2013-ig. Illetve újabb 380 ezer háztartást a jelenlegi kábeltelevíziós hálózatuk EuroDOCSIS 3-ra való fejlesztésével. Eközben a UPC is befejezte kábelhálózata DOCSIS 3-ra való átalakítását, és a DIGI is - felhagyva korábbi, Ethernet alapra építkező stratégiájával - FTTH hálózatot épít.

De mit is jelent ez az FTTH, hogyan működik és legfőképpen mitől lesz ez jó az előfizetőknek?

Mielőtt ebbe belevágnánk, ismerkedjünk meg egy kicsit a vezetékes internetszolgáltatások működésével. Alapvetően három technológia létezik jelenleg: az ADSL, a kábelnet és a DIGI által eddig kiépített Ethernet alapú hálózat.

Mindhárom technológia használ üvegszálat az adatforgalom bonyolításához, de ezek még nem érik el az előfizetőket. Az ADSL például a helyi telefonközpont és a lakás között használ réz telefonkábeleket az adatok küldéséhez, a helyi központtól (DSLAM) viszont már ma is üvegszálas technológiával mennek az adatok. Ugyanez igaz a kábelnetre és a DIGI-s Ethernet alapú megoldásokra is: gyakorlatilag csak az előfizetőt elérő utolsó néhány száz méteren utaznak az adatok rézkábelek segítségével, a fennmaradó út jelentős részét fényvezetőszálon teszik meg.

A korábbiakban megvizsgáltuk az ADSL-t, mint technológiát, és megismerkedtünk a működésével. Ebben a cikkben kicsit mélyebbre ásunk: megpróbáljuk értelmezni az ADSL paramétereket, megismerkedünk az ADSL telepítés helyes menetével, megpróbáljuk optimalizálni az ADSL működését, és felderítjük a felmerülő hibák okát, forrását, és megpróbáljuk elhárítani azokat.

Fontos: ennek a cikknek a megértéséhez elengedhetetlenül szükséges az alábbi cikkem ismerete:

ADSL, minden amit tudni akartál

Áttekintés:

Az ADSL egy fizikai rétegbeli protokoll, segítségével hozunk létre szélessávú adatkapcsolatot az otthonunk és a helyi telefonközpont között, ahol a szolgáltató gerinchálózatának a vége is található. Az ADSL hasonlítható az Ethernet, a Token Ring, az FDDI és más egyéb technológiákhoz is abból a szempontból, hogy ezek mind az átviteli közegen (dróton) elektromos jelek formájában végbemenő kommunikáció mikéntjét definiálják.

Ahogyan előző - az ADSL működését mélyrehatóan vizsgáló - cikkemből kiderül: nagyon nem mindegy, hogy az ügyfelek milyen ADSL modemet használnak. A modem típusa és minősége befolyásolja az elérhető le és feltöltési sebességet, a kapcsolat stabilitását és nem ritkán a késleltetést (latency) is.

Egy évvel ezelőtt végeztem egy átfogó ADSL modem tesztet, melyben a hazai piacon használt DSL modemek döntő többségét megvizsgáltam különböző szempontok alapján. Akkori vizsgálódásomból az derült ki, hogy a legjobb ADSL modem a piacon a D-Link DSL-380T jelű terméke volt.

Azóta sok víz lefolyt a Dunán, a 380T modem gyártását megszüntették, mert megérkezett a trónkövetelő, a D-Link DSL-321B.

A termék ízléses csomagolásban érkezik: a modem mellett találunk több nyelvű (köztük magyar) gyors telepítési segédletet, 1 méteres telefon és 1 méteres hálózati kábelt, a részletes dokumentációt tartalmazó CD-t, a két éves jótállásról szóló igazolólapot valamint a modemhez tartozó tápadaptert.

Ebben a cikkben az ADSL-t vesszük górcső alá. Hogyan működik? Miért nem? Írásomban fényt derítek rá.

ADSL bevezető:

A multimédiás tartalmak fejlődésével egyre nagyobb igény mutatkozott a széles rétegek számára is hozzáférhető, olcsó és gyors otthoni internetelérésre. Mivel a vezetékes telefonhálózat már elég kiterjedt volt ebben az időben, így kézenfekvő volt a már földben lévő infrastruktúra felhasználása, viszont az új technológiának biztosítania kellett, hogy a telefonvonalak továbbra is alkalmasak legyenek analóg hívások [adat és hanghívások, fax] lebonyolítására. Ennek a felhasználói igénynek a kielégítésére született meg az ADSL.

Az ADSL (Asymmetric Digital Subscriber Line, vagyis aszimmetrikus digitális előfizetői vonal) képes a mezei kéteres telefonvonalakon nagy sebességű adatkapcsolat kialakítására. Azért hívják aszimmetrikusnak, mert az elérhető feltöltési sebesség általában sokkal kisebb, mint a letöltési sebesség (általában a tizede).