A Creative gyűjteményemet erősítettem nemrégiben kettő masszív darabbal. A sorozatból minden korszakhoz van, az XT- be való 8 bitestől kezdve, az SB16/Awe- ből a legtöbb, a relatíve újabból csak külső X-Fi, de majd terítékre kerülnek a mai modellek is. Némelyiknek egész jó a hangja, állítólag...viszont a hullámtáblát már nem tudják, az ment a süllyesztőbe sajna.

Az Audigy2ZS PlatinumPro- ból már volt egy példány, most beszereztem mégegyet.

Mindegyik a helyén :

Még az ElitePro hiányzik ebből a kistoronyból...

A projekt azért született hogy a bakelitlemezeimet kis aktív dobozokon is hallgatni tudjam. Van egy Kenwood erősítőm nagy dobozokkal, de éjjel a kis Solo6C- ket szoktam hallgatni. A Kenwood- ban van phono előfok, de akkor minden alkalommal be kéne kapcsolni. Hangkártyáim pedig RIAA nélküliek (egyelőre). Kell tehát egy RIAA korrektor. A Revox A78- at választottam.

Készült egy táp is hozzá, de csak 24V- os kompakt graetz- et tartalmaz, így sorba kötöttem vele kettő AA elemet (27V kell), az előfok fogyasztása olyan kicsi hogy az elemek előbb lemerülnek a természetes önkisülés miatt, mint az áramigénytől. A sorbakötött kimenetet pedig megpuffereltem még egy párhuzamos kondival.

Üdv ismét a nagyérdeműnek, aki velem tart, annak egy jó kis retro kalandozást kínálok egy manapság már igencsak ritkulófélben levő korai Athlon konfiggal.

Kis idézet a Wikiből :

Az eredeti Athlon (más néven Athlon Classic) 1999-ben jelent meg a piacon. Kódneve „K7”. Tokozásilag kezdetben a Slot A szabványt használta, később áttért a cég a Socket A formátumra. Ebben a processzorban debütált a 3DNowEx utasításkészlet. Az Athlon az Alpha EV6 buszra épül és támogatja a többprocesszoros üzemmódot.

A SlotA korszakban a magban csak az elsőszintű gyorsítótár volt, a másodszintű magára a kártyára került, a processzor sebességénél lassabb verzióban. Az osztó a cpu sebesség és az L2 cache sebesség között 1/2 vagy 2/3 volt. Egyszerűen nem tudtak elég gyors cache chipeket előállítani nagy mennyiségben, ezért kellett a csökkentett sebesség. Ezt hívták Slot A Athlonnak, 500 és 1000 Mhz közötti órajeleken lehetett megvásárolni. Az 1000 Mhz-es Athlon nyerte a "csatát", amelyet az Intellel folytatott az AMD a világ első gyárilag 1 GHz-es processzorának címéért. Hivatalosan nem adták ki, de létezett egy 1100 MHz-es verzió is. (ezzel párhumazosan még nem volt Duron)

A célszámítógépek után, először a PC- vel kerültem kapcsolatba. C-64 és társai nekem annakidején kimaradtak. Ezekből a korai PC- kből sem volt saját, XT- t barátnál láttam először, 286- ot pedig munkahelyen használtam. Első sajátgép 386 volt. XT- t nem is akartam a retro gyűjteménybe, de egy számtechboltos félretett egy nagyon modern XT lapot nekem, vinyóval együtt, ajándékba, mivel az XT- s cuccokért manapság már elég sok pénzt kérnek, így megörültem neki. A 286 lap pedig bacsistól érkezett. 286- ra sokáig hajtottam de jóideig nemigazán sikerült modern, kisméretű, savmentes lapot szerezni.Tehát következzen a korai korszak két képviselője, mindegyik nagyon modern, de kissé sufnituning kivitelben.

1979. július 1. -az Intel bemutatja 8088- as processzort. Órajel : 4.77 MHz , mely később 16MHz- ig skálázódott.
1982. február 1. -megjelent a 80286- os CPU. Kezdő órajel : 4 MHz. Legnagyobb órajelű változat : 25 MHz lett.

Valamikor a 90- es években volt egy Tomato alaplapom Cyrix MII/PR300 procival. Tomato lapot nem sikerült szereznem de egy Soltek SL54U5 lapot igen, mely hasonlóan gyorsan postol és bootol. „Klónoztam” tehát az akkori gépet. Igaz hogy az alkatrészei némileg mások de a végeredmény hasonló, talán még jobb is hiszen ebbe az MII PR400 csúcsproci került. Volt a család tetején még hivatalosan az MII PR433 is de már a 400- as is olyan ritka hogy csúcsprocinak veszem. Annál is inkább mivel a kezdő órajelet egyből a PR433- ra ( 300 MHz ) állítottam be, bízva a 18 mikronos technikában.

A Cyrix kis cég volt, mintegy 300 alkalmazottal, procikat terveztek és ezeket olyan cégekkel gyártatták le melyeknek volt megfelelő technológiájuk a realizáláshoz. Először a kooprocesszoraikkal lettek híresek, melyek gyorsabbak voltak a konkurens Intel gyártmányoknál, majd ők is x86 klónozással folytatták. Miután az Intel a Pentium alapú architektúrát már zárt licenszel adta ki, új proci tervezésébe kezdtek. Ennek lett az eredménye először a Cx5x86, majd a Cx6x86, 6x86MX és az MII család.
A történet pikantériája hogy a jó kis kooprocesszoraikkal indultak aztán a végén a legerősebb modelljük gyengéje éppen az FPU lett. Ettől függetlenül szerintem egy ilyen saját proci megalkotása, egy viszonylag kis tervezőgárda által, igen nagy teljesítmény.
Végül a cég fokozatosan átalakult majd megszűnt.

Elhatároztam hogy szépen, lassan ( ahogy kevés időm engedi ) minden retro gépemről készítek egy leírást. A sorrend véletlenszerű, mikor melyiket nézem át újra vagy veszem elő használni egy kicsit. A konfigokat saját ízlés szerinti összeállításban készítem, viszonylag haladó gépgyűjtőnek számítok a 26 retro gépemmel.

Következzen egy átlagosnak mondható de bizonyos szempontból különleges PIII- as. Különlegessége a két egykori nagyágyú hangkártyának köszönhető, az Awe32 és a Gravis Ultrasound PnP is helyet kapott, együtt ebben az egy gépben. Ezt a felállást konkrétan még nem láttam együtt, GUSClassic+Awe- t használó gép ill. GUSMax+Awe ( ilyen nekem is van) kombináció még feltűnt itt-ott.

A lényeg tehát itt a két hangkeltőn van de részletezve a gépet és egy kis tuninggal megtámogatva.

A konfig:
AOpen AX6BC Pro-II alaplap
Copper PIII 650@760 Mhz Slot1 SECC2 tokozású proci
3x128Mb SDRAM 133MHz CL3@117MHz CL2
NVidia Gef4MX440-SE video 250/330MHz@290/380MHz
Aristo Voodoo2 12Mb ( sok gépemben tanyázik Voodoo, akár szimpla, akár SLI felállásban )
SB Awe32 CT3900, 8Mb hullámtábla RAM- al
Gravis Ultrasound PnP, 8 Mb patch RAM- al
SMC 10Mbit háló
1.7Gb és 20Gb HDD- k
Samu és LG CD égetők
1.44 Mb FDD
Noname, masszív, jól szellőző ház
FSP 300W táp

Még évekkel ezelőtt vásároltam egy USB to IDE-SATA kábelt, mely remekül üzemel jelenleg is. Prímán felismer mindenféle meghajtót a retrotól az újig. Gondoltam egyet és még vásároltam belőle 3 db- ot de immár csak táp nélkül. 4 kábel + 4 meghajtó tehát, fogtam a 4 meghajtót és beiktattam hozzájuk egy régi, robosztus 230W- os AT tápot, a laptopra pedig egy elegáns kinézetű saját tápos USB HUB- ot csatlakoztattam, bele a 4 kábel és go. AT táp bekapcs és már ott is a Win- ben a 4 drive. Régebbi ATA DVD író + vadi új SATA DVD író + retro CD író + retro 40G- ás HDD ( egyelőre próbának, ennek a helyét majd egy 2T- ás HDD veszi át ). A két DVDRW majd a folyamatos írásokhoz kell, rengeteg mindent ki kell írogatnom okulva a közelmúlt két HDD halálából. Felváltva írok rajtuk hogy ne melegedjenek túl. A retro CDRW az audioCD írásokhoz kell, 1x- esen nem de azért 2x- esen még ír, az még elfogadható – az audiot nem illik gyorsan írni.

A kábel ( melyet szerintem a legtöbb ember ismer, vagy hallott már róla ) :