Néha úgy érzem, hogy a következő 10 életemre is agyhalottnak titulálhatom magam, pedig nem hiszek a reinkarnációban.

16:20-kor bejön a vevő, és a gyors párbeszéd:
-Ezt a notebookot kellene újratelepíteni, de még ma.
-Sajnos 10 percig vagyok már csak nyitva, annyi idő alatt lehetetlen. Sürgősségi felárral meg tudom csinálni, de akkor is legalább 2-3 órát igénybe vesz.
-Á, akkor jó lesz holnapra is, ha úgy olcsóbb.

-Lenne egy notebook, már egy hete be akarom hozni, de esett az eső. Újra kéne telepíteni, mert délután indulok vissza németbe.

-Ki kéne takarítani a gépet, mikorra tudja vállalni?
-A művelet maga fél óra, de a mai nap nem tudom megcsinálni, mert tele van a szervíz.
-Rendben, akkor húsz perc múlva itt vagyok érte, legyen kész...

-Ide ki van írva, hogy ebben az időpontban zárva lesz az üzlet. Attól még fénymásolni fognak?

-Nem voltál nyitva szombaton!
-Mert január 5-től nem vagyunk nyitva hétvégén.
-De a faszért nem voltál nyitva szombaton, biztosítást kellett volna kötni
-Mert január 5-től nem vagyunk nyitva hétvégén.
-Az engem nem érdekel, de nekem biztosítást kellett volna kötni...

Aki olvasgatta az előző bejegyzésemet, az tudhatja, hogy robogóval járok dolgozni. Amit nem tudhatnak, hogy ez egy Gilera Runner 50-es lenne. Múlt héten megvolt az öröm, kicseréltem a lekopott gumim egy új Continentalra, ám az öröm nem tartott sokáig: a település végén megszűnt a hajtás, a motor nem ment tovább. Gyorsan körbeérdeklődtem itt a fórumon, első blikkre variátor szíjat mondtak, ami később bebizonyosodott, nem gyengén elhasználódott.

A kép közepén jól látszik a kisebb keresztbordás szíj, melynek később szerepe lesz (a rossz képért bocs, a telefonom kamerájával problémák vannak)...

Nézegettem hát a szíjakat, hogy mit érdemes venni, van-e értelme a kevlárosnak, vagy elég a sima. Sok oldal információi alapján arra jutottam, hogy megéri befektetni egy kevlárosra, mert igaz, hogy nem versenymotor, vagy tuningolt, de strapabíróbbak, mint a hagyományos társaik. Megrendeltem, megérkezett, öröm volt, és boldogság. Egy darabig. Miközben szedtem szét, találtam egy kisebb szíjat, néztem, hogy az olajpumpát hajtaná. Semmi gond, rendelünk egyet, addig meg keverem magamnak, amíg leérkezik, most hétvégén meg beszerelném.

Gyors bevezetés: naponta kétszer megjárom a Bót-Otthon távolságot, erre egy 50-es robogót használok. Ma kapott új gumit, mert az előző kicsit kopottas volt (nagyon-nagyon enyhén kifejezve). Erre befele jövet a település kezdetét jelző táblánál megáll. Motor bőg, hajtás nincs. Semmi gond, toljuk a maradék ~1,5 kilométert mint egy bolond, sík idegen.

Éppen csak beérek nyitásra, nyitom a kasszát, ütöm a váltót, nyitom a boltot, úgy nézek ki, mint aki beleesett a medencébe. Bejön egy idős hölgy fényképet nyomtatni, szkennelni. Miközben zajlik a folyamat, bejött két ember, és multitasking módban megkérdeztem, hogy miben tudok segíteni. Kértek két terméket, odaadtam nekik, beütöttem, fizettek, majd megkérdeztem a mellette állót, hogy miben tudok segíteni. Mondja, hogy együtt vannak, és előveszik a NAV-os igazolványukat, és bejelentik, hogy ez bizony egy próbavásárlás volt. Aki nem ismeri ezt az érzést, és csak annyit hall mindig, hogy "megb× a NAV", az valahogy így képzelje el: miközben felszáll a heréd a gyomrodba, kiver a víz, és elsápadsz, azon gondolkozol, hogy rendben van-e minden: pénztár, gép, blokkok, iratok, papírok, stb stb, aztán abban reménykedsz, hogy ne kelljen elővenned a vazelint. Holott a valóság teljesen más.

CPU-Z szerint jelenleg 4101,30 MHz-en jár a címben említett Celeron D 336 SL8H9, melynek alap órajele 2,8GHz, mindezt a rettenet Prescott magon. Persze kellett még hozzá 3 darab kiegészítő ventillátor, illetve a processzor kupakját meg kellett polírozni, de így stabil marad 195 MHZ-es FSB-vel, 1,575V-on. Mára sajnos elfogyott az energiám, meg a türelmem is hozzá, de amint lesz egy kis szabadidőm folytatom, mert úgy érzem van ebbe a processzorba még. Ha meg nem megy, akkor elkezdem beszerezni a vízhűtéshez a cuccokat, vagy egyszerűen elküldöm a procit bacsisnak, hogy tapossa ki a sz×t is belőle nézze meg mi a vége.

Konfig főbb részei:
-ASUS P5LD2-SE alaplap
-Intel Celeron D 336 LGA775 SL8H9 processzor
-Samsung 2GB DDR2 800MHZ RAM
-AC Alpine hűtő
-1db 14 cm + 2db 8cm hűtő

Végre egy olyan szabadnap, amiről majdnem mindenki álmodik: hosszú hétvége, munkaszüneti nap, lehet kirándulni, szalonnát sütni, futni, pihenni, aludni. Vagy mégsem. Elérkezettnek láttam az időt, hogy rendbe szedjem az itthoni hardverrengeteget. Nézzük tehát sorba, hogy mivel állunk szemben: két asztali gép, két notebook, egy netbook, egy mono lézer, két színes lézer, egy multis tintasugaras nyomtató, illetve a hálózatra kötött merevlemezek. A bejegyzés amolyan „a suszter cipője” mintájára „a pécéboltos hardverei” tényfeltáró bejegyzés, mert rengetegen azt hiszik, hogy minden ilyen helyen dolgozónak a csúcshardverek hevernek otthon.

Merevlemezek

Kezdjük a merevlemezekkel. Eddig összesen 6500 GB volt hálózatra kötve, sajnos ezek közül már a java részük tönkrement az elmúlt 1-2 hétben. Voltak előjelei, szerencsére fontos adat nem veszett. Maradt összesen 1500 GB, ami még 100% kondícióval rendelkezik. Sajnos hálózaton elég kevés a 1,5 terra, ezt nem bizonyítja jobban, hogy a sűrűbben használt notebook 416GB-os D meghajtóján 1,5 hónapja semmi nem volt. 50GB van a rendszernek, a többi hálózaton. Most van rajta 5 GB hely. Szerencsére ezt tudom orvosolni, jelen állás szerint hálózatra felkerül 3 darab HDD egyelőre: 750 GB, 1000 GB, 2000 GB (ezekhez van USB ház). Így az összes hálózaton lévő tárhely 5250 GB-ra kúszik fel egyelőre. Merevlemez van még, amint a pénztárcám engedi, hogy vegyek USB házat még kap mellé 2 darab 500-as, és egy 640GB-os merevlemezt, amivel Összesen 6890GB lesz. Itt meg lehetne kövezni, hogy minek annyi, meg hogy felesleges, vagy hogy inkább ruházzak be kettő darab 4 TB-osba, stb stb. A „minek annyi hely”-re nem nagyon akarok kitérni (owncloud, RAW, képek, videók, filmek, sorozatok, biztonsági mentések, dokumentumok, stb stb), azoknak, akik nagyobb merevlemezt javasolnak meg igazuk lenne, ha nem lenne itthon egy halom merevlemezem. Ezen kívül nem ártana rendet rakni rajtuk, mert a Csillagkapu összes sztem 3 különböző helyen is megvan a maga ~130 gigájával (ebbe beleértendő az SG1, Atlantisz, Univerzum is), valahol a többi sorozatok között elbújva.

Előző bejegyzésemben leírtam, hogy hogy telik egy átlag munkanapom a PéCéBótban. A hozzászólások közt írtam, hogy múlt hét pénteken szabadságon voltam, és leírom, hogy hogy telik egy átlag szabadnap, de inkább azt írom le, hogy az a három nap hogy telt.

A sztori eleje: május 22-ére volt kiírva az online pénztárgép éves felülvizsgálata, május 15-re előjegyeztettem a felülvizsáló cégnél, és előrelátóan még április végén kértem egy szabadnapot, mert nem voltam hajlandó nyugtatömbbel sz'ni (szó szerint így kértem szabadnapot ezzel az indoklással, a Főnökaszonyom meg gondolkodás nélkül meg is adta). Aztán mivel a tűzoltó készülék érvényessége is lejárt volna 25-én, felhívtam őket is mikor épp rajtam volt az 5 perc, és nem volt kin letölteni. Telefonbeszélgetés:
-Üdvözlöm, lenne egy tűzoltó készülékem, aminek lassan lejár a felülvizsgálati ideje. Mi a teendőm ilyenkor, mennyi időt vesz igénybe, mikor kell bejelenteni, hogy viszem, mennyibe kerül ez nekem?
-Milyen készülékük van?
-Hát nagy, piros, és elég nehéz.
-Valami csak van ráírva, valami márka, vagy valami.
-X márka.
-A palack alján talál egy gyártási évet, meg tudná nekem mondani?
-Az alján nincs semmi se, A nyakán vannak számok, sorolom.
-Sajnos ezekből nem derül ki. Hozza be, és akkor megmondjuk, hogy Alap, vagy Teljes karbantartás kell.
-És az mennyi idő?
-Alap karbantartás nagyjából 10 perc, a teljes 3 munkanap.
-Köszönöm, akkor 15-én viszem.
-Rendben.

Avagy hogy telt ez a nap, mint sokak által álommelónak hitt PéCéboltosként (mert ha nagy leszel pécéboltos leszel ugyebár...). Persze mint mindig (hogy sértődés sehonnan se legyen), a történet fiktív, a szereplők kitaláltak, minden egyezés a valósággal csupán a véletlen műve. Valójában én is csak egy kitalált, nem létező személy vagyok, és ide se írogatok...

6:00-7:15: ébredés, átgondolom a raktárkészletet, átgondolom, hogy mit kell ma csinálnom, mit kell, és honnan rendelnem. SSH-n keresztül házi szervert bütyköltem, 3 napja kellő mennyiségű alkohol hatására kényelmi szempontokból úgy döntöttem, hogy a régi 900-as cerkával szerelt EEEpc-ből házi szervert csinálok, egyelőre az itthon lévő 5 nyomtató kiszolgálására, aztán későbbiekben az USB-s merevlemezek megosztására (jelenleg ezt a feladatot a router, és egy NSLU2 teljesíti, összesen valami 6-8 tera közt lehet hálózatra kötve + a gépekben 1,75 tera).

7:15-7:45: fürdőszobai készülődés, öltözködés, kapucsínó, stb.

Gyors bejegyzés a napi jókedv megindításához:

Csörög a telefon zárás előtt 10 perccel, ügyfél mondja a problémáját:
-Délelőtt vettem Önnél egy patront, vittem is a mintát, hogy milyen kell, de ez nagyobb, és nem megy bele a nyomtatóba.
-Kicsit pontosítana, hogy milyen patront is vásárolt?
-X-hez.
-Esetleg a típust meg tudja mondani?
-P1-es.
-Igen, most már emlékszek. Ön egy P1-es patront hozott be, én P1-est is adtam. Annyi különbséggel, hogy nem A márkájú, hanem B, de biztos, hogy jónak kell lennie.
-De fizikailag nagyobb, és a dobozán nincs is rajta a nyomtatóm típusa, hanem csak az egyel nagyobb.
Előkeresem az adatbázist, hogy milyen kell bele, P1-et hoz.
-Biztos, hogy jónak kell lennie. Hogy érti, hogy nagyob? Hosszabb? Magasabb?
-Hát minden irányban, és teljesen máshogy néz ki az egész.
-Semmi probléma, zárás után kiszaladok, megnézem.
Itt már elkezdett járni az agyam helye, hogy mégis mi lehet a probléma. Elcimkézték? XL-es lenne a patron, és nem megy bele a nyomtatóba? (valamelyik típusnál külön ki van elmelve, hogy az XL nem jó bizonyos nyomtatókhoz, de bővebbet nem tudok, még csak lehet nem is ehhez a márkához van). Kicsattogok, asztalon vár a nyomtató felnyitva, mellette a két patron. Nézem a patronokat, ugyan az, méretileg, mindenhogy. Az egyedüli dolog, ami miatt nagyobb volt:

Hát ez a nap se indul valami fényesen. Bejön az ügyfél, neki a TV meg a doboz közé kellene kábel, ami olyan mint a százlábú, de mégse az. Kérdem tőle, hogy mégis milyen kábel, vagy mi lenne az a doboz, DVD, STB, vagy mi a nyavaja. Mutat a kezével kb. 40 centit, és kijelenti hozzá, hogy "Egy ilyen alakú kerek kábel kéne". 5 perc activity, és a válasz: mindigTV-hez kéne neki TV-kábel.
Kora reggel, korgó gyomorral, koffeinadag előtt...

Valamelyik nap mentem haza ebédelni, beriasztottam a boltot, nyitom ki az ajtót, ügyfél beugrik. Párbeszéd:
-Jónapot, ebédidő van, és beriasztottam a boltot. (aki esetleg még nem találkozott riasztóval, annak mondom, hogy hangosan sípol másodpercenként egyet, majd egy idő után másodpercenként kettőt, vagy hármat).
-De nekem csak pár kérdésem lenne.
-Rendben, de rendőrségre bekötött riasztónk van, és élesítettem a riasztót, ha nem zárom be az ajtót, akkor riaszt, és jön a rendőrség.
-Nyomtatóba kéne nekem patron.
És magyarázd el neki szép szóval...

Jó régen írtam ide, de pótolnám, hogy mi volt az elmúlt időszakban a kisvárosi pc-boltban.

Úgy 3 hete bejött egy vevő elem után érdeklődni. Nekünk nem volt (valami ritka elemről volt szó), elemes nem tudott intézni (mivel egy gyártó forgalmazza csak, és azok nem ők), így telefonáltam egyet, hogy egy más jellegű boltba van-e. Eligazítottam, hogy merre menjen, mire hivatkozzon. Majd távozás előtt az alábbi párbeszéd zajlott le:
-Nem is tudtam, hogy árultok D-vitamint. Mennyibe kerül?
-Ne haragudjon, de mit is kérdezett?
-D-vitamint menniyért adod? (közben mutat a polcra).
-Uram, ne haragudjon, de azok nyomtatóba patronok...

Utolsó írásom óta lezajlott a farsang is (tényleg jó rég írtam). Bejön az ügyfél, elmagyarázza, hogy mit szeretne: a gyerkőcök bizonyos termékcsoportnak fog beöltözni, és egy adott márka logóját betűnként ki kéne nyomtatnom külön-külön A4-es lapra szabásmintának. Letöltöttem a logót, szétszedtem betűkre, kinyomtattam, és mindenki boldog volt. Aztán másnap jöttek ketten ugyanezzel a kéréssel. Harmadik nap bejön egy ügyfél, de látszik rajta, hogy kissé ideges, meg zavarban van. Gyorsan maga mögé engedi az utána bejövő ügyfeleket, aztán mikor egyedül volt belekezd a monológjába: lenne neki egy nagyon különleges kérése, de ő annyira szégyelli magát, meg olyan zavarban van, mert tiszta égő, meg ne röhögjem már ki, de az lenne a helyzet, hogy az iskolában elég érdekes farsangi jelmezt találtak ki. Megkérdi, hogy biztos nem fogom-e kiröhögni. Mondom neki semmi probléma, ő a negyedik ügyfél, aki ezzel jön, melyik márkát kellene, és hogy kinyomtatni. Közben jól elröhögtünk az egészen.