Hát ez a nap se indul valami fényesen. Bejön az ügyfél, neki a TV meg a doboz közé kellene kábel, ami olyan mint a százlábú, de mégse az. Kérdem tőle, hogy mégis milyen kábel, vagy mi lenne az a doboz, DVD, STB, vagy mi a nyavaja. Mutat a kezével kb. 40 centit, és kijelenti hozzá, hogy "Egy ilyen alakú kerek kábel kéne". 5 perc activity, és a válasz: mindigTV-hez kéne neki TV-kábel.
Kora reggel, korgó gyomorral, koffeinadag előtt...

Valamelyik nap mentem haza ebédelni, beriasztottam a boltot, nyitom ki az ajtót, ügyfél beugrik. Párbeszéd:
-Jónapot, ebédidő van, és beriasztottam a boltot. (aki esetleg még nem találkozott riasztóval, annak mondom, hogy hangosan sípol másodpercenként egyet, majd egy idő után másodpercenként kettőt, vagy hármat).
-De nekem csak pár kérdésem lenne.
-Rendben, de rendőrségre bekötött riasztónk van, és élesítettem a riasztót, ha nem zárom be az ajtót, akkor riaszt, és jön a rendőrség.
-Nyomtatóba kéne nekem patron.
És magyarázd el neki szép szóval...

Jó régen írtam ide, de pótolnám, hogy mi volt az elmúlt időszakban a kisvárosi pc-boltban.

Úgy 3 hete bejött egy vevő elem után érdeklődni. Nekünk nem volt (valami ritka elemről volt szó), elemes nem tudott intézni (mivel egy gyártó forgalmazza csak, és azok nem ők), így telefonáltam egyet, hogy egy más jellegű boltba van-e. Eligazítottam, hogy merre menjen, mire hivatkozzon. Majd távozás előtt az alábbi párbeszéd zajlott le:
-Nem is tudtam, hogy árultok D-vitamint. Mennyibe kerül?
-Ne haragudjon, de mit is kérdezett?
-D-vitamint menniyért adod? (közben mutat a polcra).
-Uram, ne haragudjon, de azok nyomtatóba patronok...

Utolsó írásom óta lezajlott a farsang is (tényleg jó rég írtam). Bejön az ügyfél, elmagyarázza, hogy mit szeretne: a gyerkőcök bizonyos termékcsoportnak fog beöltözni, és egy adott márka logóját betűnként ki kéne nyomtatnom külön-külön A4-es lapra szabásmintának. Letöltöttem a logót, szétszedtem betűkre, kinyomtattam, és mindenki boldog volt. Aztán másnap jöttek ketten ugyanezzel a kéréssel. Harmadik nap bejön egy ügyfél, de látszik rajta, hogy kissé ideges, meg zavarban van. Gyorsan maga mögé engedi az utána bejövő ügyfeleket, aztán mikor egyedül volt belekezd a monológjába: lenne neki egy nagyon különleges kérése, de ő annyira szégyelli magát, meg olyan zavarban van, mert tiszta égő, meg ne röhögjem már ki, de az lenne a helyzet, hogy az iskolában elég érdekes farsangi jelmezt találtak ki. Megkérdi, hogy biztos nem fogom-e kiröhögni. Mondom neki semmi probléma, ő a negyedik ügyfél, aki ezzel jön, melyik márkát kellene, és hogy kinyomtatni. Közben jól elröhögtünk az egészen.

Tegye fel a kezét az, aki elmenne egy Slipknot koncertre úgy, hogy azt se tudja, hogy mit zenélnek... Megtettem.

Decemberben felhívott cimbora, hogy lesz Pesten Slipknot koncert, Ő menni szeretne, megyek-e vele. Gondolkodás nélkül igent mondtam úgy, hogy 1,5 hete hallgattam meg a legújabb albumukat, hogy mégis mire számítsak. Azt kell mondanom, hogy ha nem mentem volna el, életem egyik legrosszabb döntése lett volna. Hogy miért?

Kezdjük azzal az elején, hogy kétféle zenekar létezik: aminek a lemeze jobb, mint élőben, meg akik élőben jobbak, mint a lemezek. Szerencsére a Slipknot az utóbbi kategóriát képviseli, sőt, emel rajta egyet: annyira profik, annyira összerakottak, hogy szavakba nem is lehet önteni. Az első másodperctől kezdve csinálják a show-t, és az utolsóig meg se állnak. A hangosítás tananyagba illő, a világítás szintén, és szerencsére a pirotechnikát se sajnálták, így brutálisan hangulatos estét összerittyentettek szó se róla.

Windows 7-et próbálnék telepíteni a notira. Karácsony előtt bevásároltam 2 darab, a címben említett Kingston USB 3.0 pendrive-ot. A gyári Windows USB Download Tool-lal rámásoltam a Windows 7 telepítőt, indítom a telepítést, és hibaüzenetet kapok:

A telepítő nem tudott új rendszerpartíciót létrehozni vagy egy meglévőt keresni.

Utánaolvasva azt szűrtem le, hogy bizonyos USB 3.0 pendriveokról - noha hiába dugom azt USB 2.0 csatlakozóba - nem lehet Windows 7-et telepíteni, ez a hibaüzenet fog előjönni.

Próbáltam több programot, többször megcsináltam a másolást, semmi. Aztán az egyik külföldi oldal - amit sajnos szintén nem mentettem el - tanácsát először hülyeségnek véltem: mielőtt rábökök a "Telepítés" gombra nyelvválasztás után, húzzam le 15 másodpercre a pendrive-ot, majd dugjam vissza, várjak 15 másodpercet, és folytassam a telepítést. Baromság? Teljesen. Értelme van? Nincs. Logikus magyarázat? Sose volt.

Épp nyomtatót szervizelek, mert hiányzik ma estére a nap során kimaradt káromkodás épp ráérek. Lapozom fel a nyomtató szervízkönyvét, erre belefutok ebbe:

Szóval mára inkább feladom...

Jó régen írtam, pótolom a hiányosságokat. Múlt héten bejön egy srác, mondja, hogy frissíteni kellene a windowst, mert elfelejtette a jelszót, vagy átíródott. Előveszi a notebookot, és bocsánatot kér, de munkás notebook, építkezésen használják. Kérdezzük, hogy mi a probléma, mondja, hogy beírja a jelszót, és azt írja, hogy hibás. A notin tesztelve bizonyos gombokat enternek vett, másokat meg duplán ütött. USB-s billentyűzettel minden rendben. Egyértelmű, hogy billentyűzet hiba, de mivel látszott rajta, hogy munkás noti, illetve a gombok recsegtek-ropogtak a kosztól, gyorsan kifújtuk. Továbbra is semmi. Szedem ki a billentyűzetet, hogy alatta is kifújjuk, hátha valami érintkezési hiba van, erre tiszta víz alatta. Kérdezzük, hogy nem lett-e nyakonöntve valamivel, mire a válasz: de, némi sörrel. Mondjuk neki, hogy miért nem ezzel kezdte, a válasz az volt, hogy "ciki". Multkor ismerős hívott fel, hogy az 1 hónapos notebookjában betört a kijelző, kérdezem mi történt, a válasz: "ráugrott a macska". Miután felmentem, és megláttam a kijelzőt egyből látszott, hogy valamire rá lett hajtva, de az állítás még ugyanez volt. A végén csak kiderült, hogy nekem volt igazam (sajnos arra már nem emlékszem, hogy mit hagyott a billentyűzet és a kijelző közt), de a válasz a "miért nem ezzel kezdted" kérdésre "égő" volt.

Zártosztály - ezzel a szóval tudnám leírni ezt a karácsony előtti őrületet. Errefele mintha leszaladt volna mindenkinek az a képzeletbeli redőny a szemük előtt, ami végett lassan mi, PC boltosok lassan a címben szereplő "vendéglátó egységben" kötünk ki.

Az emberek ilyenkor nincsenek tekintettel senkire, és semmire, az a lényeg, hogy Ők maximálisan elégedettek legyenek. Ezt természetesen megpróbáljuk minél hatékonyabban elvégezni, hogy ügyfeleink elégedetten távozzanak a boltból. Viszont van 1-2 kirívó eset. A héten az egyik nap technikai okok miatt nem tudtunk nyitva lenni, csak 13 és 17 közt. Mivel én alkalmazott vagyok csak, így nincs kulcsom, nyitni, bemenni nem tudok. Továbbá mivel busszal megyek a munkahelyemre, így mindig ott vagyok hamarabb 10-15 perccel. Állok a bolt előtt, 2 ember ácsingózik, nézelődik belefe, értelmezik a táblát, a kiírásokat, satöbbi. Jelzem, hogy ez 12:45 körül volt, de alapesetben 12-13 közt ebédidő van. Ráadásul visszatérő ügyfelek. Idézem a párbeszédet (A, B a két ügyfél, É pedig én vagyok):
-A: Ide az van írva, hogy 12-13 közt ebédidő van. Mennyi az idő?
-B: 12:45.
-A: De várjál, ide meg az van írva, hogy ma 13-kor nyitnak. Meg oda van írva, hogy futár felkiáltójellel
Az A jelű ügyfél odafordul felém, majd megkérdi:
-A: Te vagy a futár?
-É: Nem, nem én vagyok a futár.
-A: Nem tudod, hogy mikor nyitnak?
-É: Oda van írva, hogy 13-kor van nyitás a mai nap technikai okok miatt, de egyébként sincs a bolt nyitva 12 és 13 óra közt ebédidő miatt.
-B: Várjál már A, itt van egy telefonszám, hívd fel! (Jelzem a telefonszám felett a "Tűz esetén értesítendő" felirat áll).
-A: Várjál, hívom. De ez ki van kapcsolva.
-B: Akkor majd visszajövünk nyitáskor.

Üdv mindenkinek!

Ez is bekövetkezett, 3 hete dolgozok egy számítástechnikai boltba mint eladó-szervizes. Átállva a "sötét" oldalra úgy gondolom, hogy rengeteg minden változott bennem, főképp a hozzáállásom. Sose gondoltam volna, hogy én is ott fogok állni a pult másik oldalán, és hogy nekem fogják az észt osztani, nem fordítva. Ezért döntöttem úgy, hogy billentyűzetet ragadok, és próbállak Titeket, mint olvasókat, és vevőket bevezetni ebbe a "hivatásba", és remélem, hogy ezáltal sikerül bebizonyítanom, hogy igenis mi is emberek vagyunk, mi is tévedhetünk, és nem vagyunk teljesen hülyék.

Ahogy a hétvégi időm engedi, összeírom az első sorokat, első gondolatokat - természetesen nevek nélkül. Nem célom, hogy reklámozzam magam, vagy a céget, pusztán a hétköznapok szürkeségeibe szeretnék belevinni egy kis olvasnivalót.

Tehát a lényeg: hétvégén jön az első felvonás, némi ízelítővel, hogy milyen is a másik oldal.