Nem voltam kiemelkedő tanuló, de az általános átlag 4,7 körül végeztem, a középsuliban már erösen 4 körül mozogtam. Voltak tárgyak, amiket utáltam, pl kémiát 2 évig tanultunk, a második végén majdnem megbuktam. Egyszerüen nem vette be az agyam azt a sok hüje képletet, metamorfózist, szublimacimácit, meg a mólt, meg ilyenekt. Hogy a tökömben lesz C3Ox5Kj34-ból G6 ?
Na mindegy, nem a kémiai hiányosságaimról akarok most irni.
Voltak kedvenc tárgyaim, például nem meglepő módon az ámitástechnika. Dos, win3.1, könyvtárak, mappák, file-ok. *.txt. Már akkor pascalban programozgattam, a C64 rég a fiókban volt, néhány megnyert szegedi demoscene után nem volt már kihivás gépikódban sem. Pascal, IBM, az valami.
Számtech órán doomoltunk, a felelet, vizsga kisujjból ment. Volt egy alkalom, hogy 3x feleltem könyvtárstruktúrából, mert helyettesitö tanárok voltak. A harmadik alkalommal már röhögött az osztály.
Voltak tárgyak, amikre bejártunk, ha nem lett volna, nem sirtunk volna. Muszáj volt, végülis közg, középsuli, ezt akartad, hát csináld. Statisztika elment, könyvelés 3as körül mozgott, mer az alapokat megértettem, de hogy a végén mér kellett a 411-röl a 922-re és onnan az 571-re pakolni a számokat, már nemigazán vette be az agyam. Azóta se ebböl élek, pedig érettségiztem is belöle.
Matek külön szám volt. Harmadikban és negyedikben elkezdtek minket fárasztani a tételekkel. Merhogy ez kell érettségire. Micsoda? Anyud jólvan? 200 tétel? Szó szerint? Rajz bevésve a retinába? Na elmész te.
Nem voltam hajlandó megtanulni. Csakazért sem. Negyedik végén azért lett 3-as a matek átlagom, mer igy néztek ki a naplóban a jegyeim:
- tételek kisdolgozat : 1
- számitásos feladat: 5
- tételek kisdolgozat : 1
- számitásos feladat: 5
- tételek kisdolgozat : 1
- számitásos feladat: 5
stb.

Ha kihagytál egy ''és''-t, vagy nem úgy irtad le a mondatot szóról szóra, ahogyan azt lediktálta, akkor karó. A végén már nemis irtam a tételeket. Nem vagyok egy kötözködős, makacs ember. De ebből nem tágitottam. Ez kb akkora hüjeség, mint verseket megtanulni, kivülröl, 25 versszakot, ráadásul olyan idétleneket, mint pl Ady ''müvei''. Node nem költők elemzését akartam itt.
A matek érettségim 5-ös lett, mert nem vették szigorúan a szó szerinti tétel leirást, és mindkét tételem érthetö és következetes levezetésü volt.

Volt egy magyar tanárunk. Egyben történelmet is tanitott. Magyar tanárhoz hiven pösze volt. Komoly. Mint manapság a tv vagy rádió bemondók. Mind beszédhibás.
Node ez még nem vett volna el emberi és pedagógiai értékéből. Rendkivül morcos, hisztis, keménykezü, KFH-s vénlány volt. Nem mondom, hogy rettegtünk tőle, de ''tiszteltük''. Magyarul fostunk tőle.
Apám engem mindig arra tanitott, hogy szabadon, kötetlenül, inteligensen fejtsem ki a SAJÁT véleményem minden témáról. Verselemzést hobbiból tartottunk, erdei sétánk alkalmával. Elolvastuk a verset (főleg Petőfi, József Attila, Arany), aztán kielemeztük. Nem sorról sorra. Nem azt feszegettük, mit akart a költő itt, ezzel a szóval, ezzel a mondattal. Nem préseltünk mondvacsinált, elképzelt, vizionált dolgokat a sorok, szavak közé. Úgy vettük a verset, ahogyan azt a költő leirta. Ha azt irta, hogy kutya, akkor nem sejtettünk náci táborokat a háttérben, hanem egy kutyát láttunk, aki üvölt a Holdra. Apám is elmondta a saját elemzését, véleményét a versről, és énis, a magam egyszerü módján.
Apám imádta a történelmet, mindig is. Sokat mesélt, olyanokról is, amik nem voltak a tankönyvekben. Ismereteim igy nemcsak az órán elhangzottakra korlátozódtak, hanem kiegészültek Apám által hallottakkal is. Alapvetően nem helyezkedett szembe a tananyaggal, az én időmben már nem másitották meg annyira a dolgokat, mint talán korábban, de azért volt néhány észrevétele, hogy ''kérdezd csak meg nagyapádat''.

Nos, talán innen örököltem ''szűkszavúságomat''. Soha nem voltam keretek közé szoritva. Apám minden nap úgy fogadott suli után, hogy ittvan fiam, egyél, és mesélj. És én teliszájjal meséltem, órákat. Látszólag nem történt semmi az iskolában, de 2 óra dumálás, eszmecsere után kiderült, hogy egy kislabda elhajitása micsoda eszmefuttatásokat generálhat?! És én élveztem ezt, nem csak retorikailag, hanem talán inteligenciában is fejlődtem közben.
Az osztálytársaim szerették terjengős, minden részletre kitérős, akát többszörösen összetett mondatokat is használó elbeszéléseimet, legyen az tizpercben egy történet, vagy utánna egy hosszadalmas felelés. Ez utóbbi esetben úgy érzem volt némi számitás is bennük, lévén lefoglaltam a 3 felelőre szánt időt egymagam, tehát fellélegezhettek. Ha a nevemnél állt meg a napló, ők már csukták is be könyveiket.
Tanáraim is vagy tolerálták, vagy szerették terjengős, mondhatni ''mesélős'' feleleteimet, amiket már akkor némi rejtői humorral fűszereztem, ha lehetett. Teccett nekik, azthiszem. 1 kivételével.

Azthiszem már negyedik volt, történelem óra. Nem először feleltem, de pösze magyar+történelem tanárunk valszleg ballábbal kelt fel (nem ezért sántitott), és úgy érezte ma példát statuál velem, a legérzékenyebb pontomon.
Kihivott felelni. Nem ijedtem meg, mint mindig, készültem, több kevesebb ideig. Egy hármast mindig össze tudtam szedni, ha nemtanultam is. Földrajzból volt egy azóta is emlékezetes óra. Birtuk egymást a föci tancival, öreg róka volt, komótos, kimért, de korrekt. Felelet közben a sporthireket olvasgatta az újságban, néha felnézett, főleg ha megakadt a delikvens. Bizony, aznapra nem készültem, mert elötte este buli volt. Földrajzból 1 hete feleltem, hát meglepetés nem érhet, majd pótolom. Hát ért. András, fáradjon ki. Afrika domborzata, földrajza, természeti adottságai.
Ömmm.. Afrika... hatalmas kontinens, területe több részre tagolódik földrajzilag... Itt szeretett és tisztelt tanárom belemélyedt az újságba, előző nap nyert a pick szeged.
Én meg elkezdtem mondani az előző anyagot, Ázsiát. Az osztály dőlt a röhögéstől. Én csak mondtam mondtam mondtam, megállás nélkül, se vessző, se pont, se levegővétel. kb 10 percig beszéltem megállás nélkül, elmondtam a kinai ipart, a mongol jurtákat, mindent. A végén, mint aki jólvégezte dolgát, befejeztem. Tanárom még elolvasta a cikk végét, majd felpillantott szemüvege mögül, megköszönte a feleletet, és ötössel a helyemre küldött. Máig nem érti szerintem, miért röhögött az egész osztály hangosan.

Tehát sétálok ki, valami második világháborús témában, gondolataimat rendezem, készültem. Nemis akárhogy, a téma is érdekelt, plusz Apám is sokat mesélt róla. Bele is kezdek, tudom, hogy a könyvben az anyag 2 oldal, de én még az első vh-nál kezdem, merhogy a probléma gyökere onnan indul. Hitler, világgazdasági válság, ipar, fegyverkezés, élettér. Pár perc alatt az anyaghoz érek, elkezdem mondani. Nem a könyvet, szóról szóra, hanem a témát, saját szavaimmal, gondolataimmal. Kitérve néhány apróbb részletre, amit könyvekből, Apámtól és tv-böl láttam. Már épp a csúcsponthoz érek, mikor kedves tanárnőm megállit, és 3-assal a helyemre küld. A mondat közepén.
Értetlenül állok még a helyemen, leforrázva. Osztály néma csöndben, kerek szemmel. Magamhoz térek gyorsan, és érdeklődöm a miértek iránt.
Az indoklás: túlságosan terjengős, részletes, szócséplős, ádámtól évától kezdős, nem koncentrált, nem rövid, tömör, zippelt a feleletem. 10 perc alatt két embert lefeleltet, én meg csak a téma közepéig értem.
Hebegek habogok, dehát 17 évesen az embernek nincs akkora szája és önérzete még.
Node ezzel nem ért véget a megaláztatásom.
Kihivott egy jófej, ám rendkivül egyszerü parasztgyereket. Szó szerint, a határból való, kapálós, disznót etetős parasztgyerek. Szerettük egyszerüsége, naivsága miatt, nem a 21. században élt, hanem rotátorok és malacok között. Sajátos humora volt, ami inkább kocsmahumor jellegü volt, de vagy a poénon, vagy az előadásmódon mindig nevettünk. Nem volt nagy koponya, az összetett dolgok nem maradtak meg a fejében, de azért kettessel hármassal mindig átment. Egyszerüségéből, müveltségéből fakadóan beszéde, mondatszerkesztése, és úgy egyáltalán mondanivalója erősen tőmondatokra korlátozódott, abból is rendszerint hiányoztak alanyok, állitmányok, félúton abbamaradtak, stb. Ezért is szerettük, ő ilyen volt.
Kiballagott, és belekezdett az anyagba. A németek ki'száznegyvenhárom januárjában. öööö bevonultak Sztálingrád mellé. Sok tankkal, csatlakozott hozzájuk... miis. Magyarok.
És igy tovább. Évszámok, helyszinek, események a helyükön. Korrektül, tőmondatokban, amolyan széljegyzetként, vagy tartalomjegyzetként.
A felelet 4 és fél percig tartott, és ötösre értékelte tanárnőnk, aki ezután felém fordult, és röviden ennyit mondott: igy kell felelni.

Az érettségin 5ösre feleltem, 25 percen keresztül, minden részletre kiterjedően, a vizsgabiztos tátott szájjal hallgatott, tanárnőmet pedig olyan vörösnek még nem láttam, mint akkor.
Mélyen elitélem és megvetem a stilusa és módszere miatt, az a tüske azóta is itt van bennem.

VI. Nem mind papagáj, ami fénylik.

A nap majdhogynem eseménytelenül zajlott. Eltekintve egy apró incidensről, amit Alán papagájgyűjteménye okozott.
Reggeli gyakorlatként ugyanis árokásást rendelt el hőn szeretett századosunk, a kaszárnya hátsó felénél elhelyezkedő kiképző terepen. Az előző napokban leesett csapadéknak köszönhetően ásás nélkül is térdik süppedtünk a sárba, és hol volt ez még a kitűzött egy méter mély, fél méter széles „harckocsi-elhárító” lövészároktól? Káromkodva és nyakig mocskosan ástunk, a félredobált folyós sár visszafolyt a gödörbe és a szemünkbe.
Alán kicsit távolabb a nedves fűben hasalt és megpróbált láthatatlanná válni, illetve göröngy hangokat hallatott. Pár méterre tőle egy kis csirkehálós láda volt felpeckelve, alatta fél szelet kenyér.
- Az életben nem végzünk ezzel a rohadt árokkal! – zsörtölődött Tünye, és nagyot toppantott, mire fél vödör sár fröccsent a nyakamba. Csak az mentette meg egy alapos veréstől, hogy az ásás teljesen kivette az erőt a kezemből.
Befeszítettük a dúcot a kiásott részbe, hogy legalább ne omoljon be, amit eddig megcsináltunk.
Szőke srác cigire gyújtott, és komótosan a lapátra támaszkodott. Nagyot szívott a Capitanból (ez volt a legolcsóbb márka a kikötőben), és hunyorogva nézegette a fűben kúszó Alánt. A környékünkön senki nem volt, a kaszárnya jó ötszáz méterre feküdt a harckocsizó tereptől, jobbkézre egy kis erdő terült el, túlvégén egy faluval, ahova inni szoktunk járni. Balról párszáz méterre egy hatalmas raktárépület volt, amolyan hangár féle, ott tárolták a szerszámokat. Felettünk forrón tűzött a nap, a sár pillanatok alatt ránk száradt, de alattunk mintha láthatatlan gejzír táplálta volna a mocsárrá változott anyaföldet.
- Hopp! – kiáltott egyszer Alán, és odaszaladt a ládához. Felemelte, és kis babrálás után egy szerencsétlen, szárnyával verdeső verebet mutatott fel nekünk – Megvan! Elkaptam!
Úgy vigyorgott, mint aki megnyerte a hó eleji pókerversenyt a Csonkafarkú Kutyában. Látván, hogy lapátjainkat magunkhoz véve ő is rövidesen a jobbsorsú veréb végzetét teljesíti be karmaink között, határozott léptekkel elindult a kaszárnya felé, markában a kismadárral. Jelentős hátrányunk miatt, melyet több kiló, félig a nadrágunkra száradt sár jelentett, csak legyintettünk, és újra nekiálltunk ásni.
Alán negyed óra múlva ért vissza, kezét törölgette, valamitől festékes lett. Ránk nézett, szemrevételezte a gödröt, ami még csak meg sem közelítette a kívánt szélességet és mélységet, majd a távolba meredt.
- Mit szórakoztok már itt azokkal a homokozó lapátokkal, gyerekek? – kérdezte, majd nagy léptekkel távozott a hangár fele.
Értetlenül néztünk egymásra, de megfogadtuk, hogy este, mikor nem tud sehova menekülni a körletből, elkapjuk, és néhány kisebb pofon segítségével elmagyarázzuk neki a kollektív munka fogalmát.
Rövidesen iszonyatos kerregés és pöfögés ütötte meg a fülünket, és hátrapillantva Alánt vettük észre, amint egy otromba, kiszolgált, sötétzöld és barna terepszínt viselő orosz Stalinyeksszel közeledik, a bohócfülkéből lazán kihajolva, cigarettázva. Megfagyott bennünk a vér, egyrészt a kincstári tulajdon engedély nélküli eltulajdonítása következtében ránk váról kötél általi főbelövés baljós árnyéka miatt, másrészt mert Alán olyan tempóval közeledett felénk a lánctalpassal, hogy kétséges volt, meg tud-e állni a sáros, lejtős talajon.
A csattogó, nyikorgó rém fölénktornyosult, Alán ránkvicsorgott, mint a farkas, amelyik épp becserkészi az ártatlan őzcsoportot, majd laza mozdulattal meghúzott egy kart, mire a vas szörny három köbméter sarat a levegőbe fröcskölve éles, 90 fokos fordulattal odafarolt hozzánk. Az őzcsoport rémülten pislogott a sár alól.
Miután letisztogattuk magunkat, le akartuk segíteni Alánt a pilótafülkéből, de az magára csukta az ajtót, és bereteszelte belülről.
- Ha még valaki idevágja az ásóját, bizisten megharagszom, aztán áshattok estig, pupákok! – üvöltötte túl a markoló hangját. A rémes orosz csodához ugyanis hátul egy fél méter széles kanálban végződő markoló kar volt csatlakoztatva.
- Tisztuljatok má’ a gödörtől, majd apátok megmutatja! – fordított még 90 fokot a gépen, így beállva háttal az ároknak nagy jóindulattal sem nevezhető pocsolyánkhoz.
Félrehúzódtunk, és áhítattal figyeltük, amint Alán műértő gonddal kezeli a gépet, és alig negyed óra alatt kimarkolta az árkot olyanra, hogy azt kézzel képtelenség lett volna.
Félre kormányozta a vas szörnyet, és leállította. Leugrott a fülkéből, majd karját összefonta mellén, és elégedetten vizsgálta művét.
- Na papuskáim, valami ilyesmire gondoltatok? – vigyorgott, mi meg háromszor feldobtuk a levegőbe örömünkben. Utolsó alkalommal elfelejtettük elkapni. Barátunk nagyot nyekkent a sárban, és nyakig fekete lett.
- Na megnézhetitek, mikor segítek nektek legközelebb, hálátlan dögök! – fröcsögött Alán, és sértődötten a markoló felé indul.
- Így legalább elhiszik, hogy dolgoztál is! – kiabáltam utána, és mire beindította a gépet, ott kapaszkodtunk a hátulján.
Visszapöfögtünk a hangárba, majd gyorsan letisztogattuk nyakig sáros gépsegítőnket, illetve magunkat is amennyire tudtuk.
- Gyerekek, ha ez kiderül, kinyírnak minket. – nézett a száradó Stalinyekszre Tünye.
- De nem derül ki papuskám, hónapok óta nem járt itt senki – biztosította Alán.
- Legalább állj vele oda hátra, a teherautók mögé! – zártam el a csapot végül.

Visszasiettünk a gödörhöz, majd mint akik jól végezték dolgukat, besétáltunk a kaszárnyába. Valószínűleg mások is gyakorlaton lehettek, mert alig-alig lézengett valaki az udvaron. Az ebéd már elmúlt, így szinte akadály nélkül léptünk a restibe, majd a „szinte akadály”-t megtestesítő konyhás okvetetlenkedését néhány beígért pofonnal elcsendesítve felpakoltunk kenyérből, főtt krumpliból és rétesből. Ez utóbbi ugyan ki volt porciózva, de majd ráfogjuk a kóbor kutyákra.
A körletünk felé közeledve, hatalmas fehér táblát pillantottunk meg. Hanyagul a kaszárnya falának volt támasztva, rajta otromba piros betükkel felirat:

„Papagály vássár! It.”

- Ez miajóisten? – hunyorgott Sánta Bob, kezét homlokához ernyőzve.
- A Biznic, barátom! – dünnyögött Alán, mert szája tele volt krumplival, egyiknek a héja szája szegletében fityegett.
- Mivan? – néztünk rá értetlenül. – Ezt te csináltad?
- Úgyám kiskomáim! – bólogatott sejtelmes mosollyal barátunk, de mosolya rémült vicsorgássá torzult, mert a következő pillanatban Eisenberg százados rohant ki a körletünkből, nyomában egy raj különböző, élénk, rikító színű madárral.
A madarak kissé alacsony pályán repültek, láthatóan küszködve a gravitációval, néhányuk a szemközti falnak csapódott, az ügyesebbek a tető fölé tudtak emelkedni, és eltüntek a távolban.
Eisenberg meglátott minket, azzal a lendülettel amivel az ajtónkon kivágódott, elénk trappolt, majd paprikavörös fejjel vigyázzba ordított minket.
- Hogy a tizehat lövetű katyúsa szaggasa szét a gatyátokat disznók! Mi a kettérepedt seggű atyaúristen folyik itt? – köpködött öt centiről Alán arcába. Valamiért őt pécézte ki magának, nem is értettük miért?
- Jelentem századosúr! Papagájvásár! – hebegett Alán, és szája szegletéből leesett a krumplihéj.
- Ismételje meg maga disznó! – fordította oda bal fülét századosunk, és kicsatolta a pisztolytáskáját.
- Papa… - rebegte Alán megszeppenten, de a százados ellépett előle, a konyha falához ment, felemelte a földről a vergődő piros verebet, és barátunk orra alá dugta.
- Ez magának papagáj, maga szerencsétlen? Hát minek nézi ezt a laktanyát? Trópusi kisállat kereskedésnek? Vagy állatkertnek? NE MONDJON SEMMIT! – üvöltötte úgy, hogy az udvar túlsó felébe érkező század hasravágta magát – Egy hét latrinatakaritás az összes állatbarát disznónak! Lelépni!
Az ágyunkra huppantunk, és szemrehányóan néztünk Alánra.
- Szinesre festett verebeket akartál eladni papagájként, te hülye? – vágta hozzá bal bakancsát Tünye.
- Bartelba is mehetett volna! – méltatlankodott barátunk.
- És még hirdeted is a kaszárnya sarkán? Ráadásul ly –al? – vetettem közbe.
- Marketing fogás volt! – pironkodott Alán.
- Az milyen fogás lesz, amit rajtad alkalmazunk, ha most azonnal nem mélyedsz el a buditakarítás rejtelmeibe, te szerencsétlen ornitológus, te!

Alán becsapta maga mögött az ajtót, így Szőke Sárc csajkája nagyot csattant rajta.

Május 10-én lesz 1 éve, hogy az Interware előfizetője vagyok. Technikai okokból csak ADSL van ott, ahol lakom, és 2 alternatívám volt: vagy mindjárt a T-Online, vagy közvetett úton az Interware. Úgy emlékszem, 1-200 Ft-al az Interware volt jobb, ez a 2 megabites csomagnál anno 10.900.- Ft-ot jelentett /hó.
Ezt az összeget fizetem a mai napig, havonta.

Márciusban történt A Nagy Sávszél Bővítés nevű bepalizás. Ebből én annyit érzékeltem, hogy a 2 megabites vonalam 3-ra nőtt, azaz az eddigi 260 kbyte/s helyett 300-al tudok töltögetni. Mások meg röhögtek a 6-7, netán 8 megabitjükkel.
Jónéhány levélváltás, telefonálgatás, könyörgés után is csak annyit kaptam válaszul, hogy a telefonvonalam technikailag ennyit bír el, vessek magamra.
Sebaj, gondoltam, úgysem vagyok olyan hűde nagy töltögető, elég nekem ez a mostani, node nehogymár ugyanannyit fizessek, mint aki vigyorog a 8 megájával.

Megnézegetve az árakat azt találtam, hogy az Interware-nek van egy olyan csomagja, ami 4 megabitet ígér, nem 11, hanem 7800 Ft-ért. [link]
Nosza, adott hát a lehetőség, 3000 Ft-ot megspórolok egy síma csomagváltással - gondoltam én. Ugyanis ma felhívtam az ügyfélszolgálatot, ahol először kedvesen tájékoztattak, hogy ennek természetesen semmi akadálya, egy fax, és május 10-től már az új sávszél lép érvénybe. Aztán jött ez első bomba: mindezt 2000 Ft csomagváltási díjért cserébe. Oké, nem rokkanunk bele.
Aztán a második bomba: ja, ez 1 éves, újabb hűségnyilatkozat aláírásával történhet csak meg. Hogy micsoda, kérem? Írjak alá ismét 1 évet, csak akkor lehetek interware-es? Igen igen.
Akkor köszönöm. Megyek a T-online-hoz, ott ugyanezt kapom, csak aug 31-ig 3000-ft-ot fizetek. Ez 3 hónapnál egy 10-es spórolás. [link]
Megérte nekik? - erre a kérdésemre a hölgy azt válaszolta, hogy természetesen nekem azt kell választanom, ami nekem a jobb.

Ügyfél-megtartás: csillagos 1-es.

Kártyák, tipusok.

Röviden tekintsük most át az egyes kártyatipusokat. Ezt túlságosan részletesen nem is tudnánk, hisz ahány bank, annyiféle szolgáltatást kötnek egy-egy kártyához, de azért vannak alapszabályok, hogy az egyes kártyatipusok mit nyújtanak, milyen tulajdonsággal bírnak.

Internet Kártya
Ez sok néven fut, akár fantázianevet is adhatnak neki a bankok, sokszor nem is szabványos plasztikkártya. Kizárólag interneten történő vásárlásra használható bankkártya típus. Ha van is plasztikkártya hozzá, azon nem jelenik meg a VISA vagy MC logó, a kártya hátoldalán nem szerepel sem mágnescsík, sem aláíró sáv, továbbá a kártyához nem kapcsolódik PIN kód, így a kártya esetleges elvesztése esetén sem lehetséges azt normál elfogadói környezetben használni. A bankkártya kizárólag elektronikus környezetben (interneten) használható, így minden tranzakció banki engedélyhez kötött. A kártya használatához a kártyabirtokosnak élő számlaszámmal, és általában elektronikus sázmlacsomag-szerződéssel kell rendelkeznie.

VISA Electron



A VISA kártyacsalád legbiztonságosabb tagja, mert csak elektronikus eszközökön használható, így minden tranzakció banki engedélyhez kötött (tehát off-line, lmprint eljárással nem). Nem dombornyomott, de egyre több helyen elfogadják már.
Alkalmas
- készpénzfelvétel, befizetés (a deposit funkcióval rendelkező ATM-en keresztül)
- vásárlás külföldön és belföldön

VISA Classic



Ez a bankkártya szélesebb körben, nem csak on-line elfogadóhelyeken használható.
Külföldön kedvelt kártya, dombornyomott, internetes.
Alkalmas
- készpénzfelvétel külföldön és belföldön
- vásárlás külföldön és belföldön
- internetes tranzakciókra

VISA Gold / MC Gold



A Gold bankkártyák az egész világon széles körben elfogadott készpénzhelyettesítő fizetőeszközök, az elfogadóhelyeken a jellegzetes aranyszíne miatt elfogadása közkedvelt.
Dombornyomású bankkártyák, és prémium szolgáltatások járnak hozzájuk. Meglehetősen nagy anyagi fedezetet kivánnak, de a megitélésük is elitnek számit.
- készpénzfelvétel, készpénzbefizetés
- külföldön és belföldön.
- internetes vásárlás

MasterCard Standard



A kártya belföldi és nemzetközi használatra egyaránt alkalmas, dombornyomott kártya (IMPRINTER és Internetes használatra alkalmas). A dombornyomott, Imprintes kártyák előnye, hogy off-line (engedélykérés nélküli) tranzakciók is végrehajthatók. Rengeteg szolgáltatás járhat hozzá, még biztositások is, lejárati ideje általában nem egy, hanem 2 év.
Használhatjuk:
- készpénzfelvételre, készpénzbefizetésre
- külföldön és belföldön;
- internetes fizetésre

Mastercard Business



Elsősorban egyéni vállalkozók, illetve a cégvezetők részére ajánlják, hiszen tökéletesen alkalmas belföldön/külföldön fizetésre, utazási és reprezentációs költségek fedezésére. Jól használható sűrű és rendszeres fizetésekre beszerzések, költségek elszámolása esetén.
Dombornyomott, így Imprintes elszámolásra is alkalmas, érvényességi ideje 2 év.
- készpénzfelvétel, készpénzbefizetés
- külföldön és belföldön.
- internetes vásárlás

Cirrus Maestro



Hasonló a Mastercard kártyákhoz, de nem dombornyomott, internetes használatra nem alkalmas, viszont érvényességi ideje általában 2 év. ATM-ekben és POS terminálokon ugyanúgy használhatjuk, elfogadási köre Európaszerte nagy.
Alkalmas
- készpénz felvételére, befizetésére
- külföldön és belföldön

Node mi a különbség a két nagy kibocsájtó között?

VISA típusú bankkártyáknál, a Nemzetközi Kártyatársasággal kötött megállapodás alapján, a nemzetközi forgalomban bonyolított vásárlások elszámoló devizaneme USD.

MasterCard kártyáknál - a kártyatársasággal történt megállapodás szerint - az Európán belüli forgalom elszámolása EUR-ban, az egyéb költések elszámolása USD-ban történik.

Felmerül a kérdés jogosan, hogy miként lesz akkor a forintszámlámon ücsörgö HUF-ból EUR vagy USD? Ezt mondja meg a bankoknál alkalmazott árfolyam:
Deviza alapú bankkártyával történt nemzetközi kártyahasználat esetén, ha a tranzakciók devizaneme és az elszámoló deviza neme nem azonos (tehát külföldön fizetsz valamit), akkor a tranzakció devizaösszegét a Nemzetközi Kártyatársaság az általa alkalmazott árfolyamon az elszámoló devizanemben kifejezett összegre konvertálja (átváltja a rubelt euróra). Az így kiszámított összeget a Bank az elszámoló devizára jegyzett kereskedelmi devizaközép árfolyamon először forintosítja, majd a forint összeget, az általa jegyzett kereskedelmi devizaközép árfolyamon számítja át a kártya fedezeti számla devizájára (forint).
A belföldi forgalom elszámolása deviza alapú nemzetközi kártyák esetében kereskedelmi devizaközép árfolyamon történik.
Forint alapú bankkártyával történt nemzetközi kártyahasználat esetén, ha a költés és az elszámoló deviza neme nem azonos, a tranzakció devizaösszegét a Nemzetközi Kártyatársaság az általa alkalmazott árfolyamon az elszámoló devizanemben kifejezett összegre konvertálja, amelyet a bank a feldolgozási napon az elszámoló devizára jegyzett kereskedelmi deviza közép árfolyamán forintra átszámítva számol el a kártyafedezeti számlán.

A kártyák további, speciális tulajdonságai, szolgáltatásai, átváltási rátái, költségei, mind mind bankfüggő. Ma már azt sem jelenthetjük ki egyértelműen, hogy egy bizonyos országban a VISA, másikban a Mastercard a nyerő. Sőt, lassan kiegyenlítődik a viszony a két kártya között a földrészek viszonylatában is, de egyenlőre a tengerentúlon talán szélesebb körben elfogadják a VISA kártyákat, míg itt a MasterCardokat preferálják.

Következő témánk: A mágnescsíkost vagy a chipest érdemes választani?
Ne menjenek sehová!

Melóhely.
Indulok dolgom végezni, belépek a kishelységbe, mellbevág a bűz.
Nem. Nem szarszag. Füst. Cigifüst!
Hátrahőkölök. Zárt helység, szellőzés nuku, illvetve amit a huzat kihúz a 12-es pvc csövön.
Elmerengek. Visszamenni a szobába, felvenni a mágneskártyát, lekoslatni 1 emeletet a következő budiig.. áh, ennél sürgőssebb.
Bezárom magam mögött az ajtót, és minnél kevesebb légvétellel próbálom intézni az intézendőt.
Valami gyanús van mellettem a fal tövében. HAMU!!!
Egy egész ciginek a hamuja, kb 6 részletben, plusz az apraja. Keresem a csikket, nincs sehol.
Kicsit fuldoklok.

Felállok, öltöznék. Valami fúrcsa van a nemes szervemen. Szürke... finom por... HAMU!!!

Itt besokalltam. Hangosan kurvaanyáztam egyet, bár valszleg nem hallotta annak akinek szántam. Valszleg kiirok egy cetlit szembe a falra :
''Kedves kollega! A budi nem dohányzásra kijelölt hely. Kérjük a helységet a rendeltetésének megfelelően használni, és nem kényszeriteni a kollegákat, hogy gázmaszkban jöjjenek dolgukat végezni. Ugyanakkor felhivom a figyelmed, hogy nekünk elér a porcelánig. Ne hamuzd össze. Egyáltalán. Ha megtudom ki füstöl itt, megetetem vele a csikket.''

Baromállatok.

Márpedig hiveim, a pokol létezik, és úgy fogtok ott égni, mint az egyszeri ember mikor nem állt fel neki. [link]
Egész életedben bűnös vagy. Már azzal bűnös vagy, hogy megszülettél. Nemérdekel, hogy nem tehetsz róla, nem te akartad, már ott elbasztad. Minek születtél meg?
Egyáltalán minek vagy itt a Földön? Az egész procedúrát át lehetne ugrani, mint egy reklámbetétet.

Hisz az egész csak arra jó, hogy végig rettegd, hogy vajon most megláttam e, hogy félrekeféltél a szomszédasszonnyal? Vagy kihagytad a vasárnapi misét, helyette a forma1-et nézted. Ja, hogy az izgalmasabb? Egyszer élünk? Naná, TE! barátom, te élsz egyszer, aztán úgy beleváglak az üstbe, hogy csak sistereg.
Már az elején is megmondtam, hogy nem ehetsz arról a kib..ott fáról, se a tudáséról, se az örökéletéről. Miért nem? Hát mer ilyen féltékeny, önző egó vagyok, azér. Nehogymá, én teremtettelek, aztán a fejemre nőlj! Még mitnem.

De mindez csaaaaaak és kizárólag érted van, és miattad. Csak jót akarok neked, tudod jól. Hát mi mást? De kijátszottál akkoris! Azzal a szemét Luciferrel, akit nem volt elég lelöknöm innen, hogy csak úgy nyekkent, letarolva egy fél erdőt, megfosztottam kezétől, lábától - azóta is úgy lábatlankodik, mint egy kigyó. Inkább neki hittél, mert ő nem olyan önző, és megadta azt neked, amire vágytál.
Holott én megtiltottam!!! Hogyan mersz ellentmondani nekem?? Elsöpörlek, mint anno azzal a 2 vödör vizzel Ararát körül, vagy a szivarom hamujával Gomorránál!
Mi mindent meg nem teszek érted? Hát nemlátod? És még mindig nem szeretsz eléggé??? Mit tegyek még? Romboljam le méglátványosabban házaid? Küldjek rád pusztitó vészt? Leprát? Kolerát?
Esedezz bocsánatomért! Mit miért? Mindenért!! Nem tudsz elégszer bocsánatot kérni tőlem, megértetted? Ha egész életedben semmi mást nem csinálnál, csak napi 24 órában (apropó, ezt is Én teremtettem ám neked!!!) bocsánatért esedeznél, akkoris kevés lenne!

Ne szabadkozz! Igenis bűnös vagy! Miaz, hogy nem tettél semmit? Igenis tettél! Vagy ha nem, hát azért vagy bünös! Tettél, mert az imádatom helyett a pénz felé fordultál! Milyen hívő az olyan, akinek 200 lovas sportkocsija van, ahelyett, hogy a templomnak adta volna, he?? Majd jól elrontom a fékedet a következő kanyarban, és megnézheted magad!
És ''nemtettél'', mert már nem is imádkozol esténként! Helyette magaddal foglalkozol! Tévézel, eszel, iszol, mértéktelenül! Nem érdekel, hogy jólesik! Ne essen jól! Önmegtartóztatás! Szerénység!

Tévedsz!!! Nem azért teremtettem ezt a világot, hogy élvezd! Jó, tudom, ez a hivatalos duma, mert különben nem tudtam volna annyiótokat elcsábítani, de hidd el, ahogy megpróbálod élvezni, azonnal megbüntetlek! Nemhiszed? Na majd találkozunk mi még, itt fent, aztán majd csak lesel, mikor a belépőkártyád piros szinű lesz!

És a pogányok? Akik azt sem tudják, hogy létezem? ÉN??? Csak mert nem látnak? Höhö... A levegőt sem látják, azt mégis létezik. Jóhogy, én teremtettem. ÉN! Na, ezek a pogányok... elég kemény dió mind, de sebaj. Ezek kerülnek a pokol legmélyebb bugyrába. Miaz, hogy nem imádnak engem? Ekkora arcátlanságot! Élveznek, habzsolnak, élnek!!! Még mitnem...

Najó, bevallom, ez egy hüje gigantikus társasjáték. Fogadtunk itt Thorral (birom a vén fószert, korábban villámokkal hajigálta az embereit), hogy senki nem tud úgy élni, hogy a Mennybe jusson. Azt mondta, én sem birnám ki, ha egy tortákkal teli terembe bezárnának, és megtiltanák, hogy egyek. Sarkít a koma, de szeretem a humorát.
Node elég a szentimentalizmusból! Egyáltalán mit csinálsz te most??? Netezel? Azanyád, nem tudod, hogy azt tilos?! Wáháhááá, sebaj, van még hely a pokolban!

Csak tudnám, minek is teremtettem én ezeket?!...

Betolod a kártyát, ütöd a kódot, és kapod a pénzt. Ez csúcs. De valóban ilyen egyszerű?
Mivel elég közel ülök a rendszer magjához, úgy gondoltam írok egy kis ismeretterjesztő cikket a mikéntekről és hogyanokról. Azaz mitől működik ez a rendszer, hogyan, és mi történik a pénzeddel onnantól, hogy a cég elutalja a bankszámládra, egészen addig, hogy azt az automatánál megkapod, vagy a benzinkúton felhasználod.





Először is tegyünk különbséget bankkártya és hitelkártya között.
A klasszikus bankkártya egy, a bankodnál vezetett bankszámlához kapcsolódó, készpénzfelvételre és vásárlásra alkalmas kártya. A kártya birtokosa, a fogyasztó - azaz Te - kizárólag a számlaegyenlege erejéig költhet a kártyáról, tehát készpénzt vehet fel, vagy kiegyenlítheti az általa vásárolt árucikk, igénybevett szolgáltatás ellenértékét (erről a köv. bekezdésben). Ilyen típusú kártyát kizárólag pénzintézet bocsáthat ki, és a kártyával történő fizetéskor minden egyes művelettel rövid időn (órákon, legfeljebb 2 napon) belül, automatikusan megterhelik a kártyabirtokos bankszámláját, az összeg arról levonódik.





A hitelkártyánál a kártyabirtokos és a bank között olyan szerződés jön létre, hogy a kártya egy előre meghatározott összegű hitelkerethez kapcsolódik. E hitelkeret erejéig az ügyfél vásárolhat, vagy készpénzt vehet fel. A szerződésben meg van határozva az a kamatmentes időtartam (ha van ilyen), ameddig a kártyabirtokos a hitelkeretet kamat nélkül használhatja. Ezen idő elteltével (amely akár egy hónap is lehet) a fogyasztó vagy egy összegben fizeti ki a tranzakciók ellenértékét, vagy pedig a szerződésben meghatározott mértékű kamattal, részletekben fizeti ki. Nem vonatkozik a kamatmentesség a készpénzfelvételi műveletekre, ezek a felvételtől kezdve kamatoznak. A hitelkártya sajátossága, hogy az ügyfélnek nem kell feltétlenül betéti számlával rendelkezni, a hitelkerete terhére is lebonyolíthat fizetési műveleteket. A hitelszámla megterhelése a fizetési művelet után, a szerződésben meghatározott időtartamot követően történik meg.

Manapság egyre elterjedtebb ezen két típus áldásos kereszteződése, ekkor a bankkártya úgymond ''mínuszba'' is mehet, átminősülve hitelkártyává, annak egyszerűsített változatában.

A kártyák felhasználása, mint fent már utaltam rá, alapvetően kétféle lehet:
- automatából vesszük fel a pénzt (ATM)
- terminálon, kereskedőnél fizetünk vele (POS)

Azt már mindenki tudja, hogy az ATM terminálok olyan kis széfek, melyek pénzzel vannak feltöltve, címletekre szétosztva, és megfelelő azonosítási procedúra után ezekből kiad nekünk adott mennyiségű címletet.





A POS terminálok csak apró adatküldő-fogadó egységek, melyek a kártyalehúzás után a kártya adatait, valamint (szükség esetén) a beütött PIN kódot elküldik a fogadó bankhoz (ami nem mindig egyezik meg a kibocsátó bankkal - erről később) - és azonosítás, ill. elfogadás esetén jóváhagyják a tranzakciót, tudatva a kereskedővel, hogy átadhatja nekünk az árut, mert rövidesen megkapja a banktól a megfelelő összeget, van fedezetünk.





Különbséget kell tennünk még elfogadó és kibocsátó bank között.
Kibocsátó bank a mi bankunk, amelytől a kártyát kaptuk, és ahol a számlánkat vezetjük. Mindenki úgy kezdte bankkártyás pályafutását, hogy kissé szorongva belépett a Nagy Bankhoz, nyitott egy számlát, és igényelt hozzá egy kártyát. Szorongva, mert megszoktuk, hogy a pénz akkor pénz, ha ott fogjuk a kezünkben, pörgetjük, szimatoljuk, majd alkalomadtán fizetünk vele - kézből kézbe. Ez mostantól -részben- megszűnik. Néha nem is látjuk a pénzt, és mégis kapunk érte egy 3 millás autót. Hogyan lehet ez? Erre is kitérek majd.
A kibocsátó bank tehát kibocsátotta nekünk a kártyát, ill. a számlánkat, és gondosan figyel rá, hogy mennyit fogyasztottunk arról, mennyi érkezett rá, valamint kérésre megmondja más bankoknak, hogy van-e elég zsozsó az épp vásárolni kívánt cuccra.

Az elfogadó bank az, akivel a kereskedő (vagy ATM) kapcsolatban van. Ő fogja kifizetni a benzinkutast ha tankolunk, a Media Marktot, mikor TFT monitort veszünk, és tölti fel az ATM-et este, ha kifosztottuk. Elfogadja a kártyánkat (feltéve, hogy szerződésben áll a kibocsátó bankunkkal), és tanúsítja, hogy bár mi nem az ő ügyfelei vagyunk, de oké, majd ők lezsírozzák egymás között, mi vihetjük a monitort.

Ez a két bank gyakran nem ugyanaz, ilyenkor kellemes kis tranzakciós költségeket kell fizetnünk.
Azt még tudni kell, hogy a folyamat nem csak a bankok között zajlik. Létezik a világon ugyanis két hatalmas rendszer, amelyek a bankos tranzakciókat kezelik. Ez a mindenki által jól ismert MasterCard és VISA rendszer. A bankkártyáink is többnyire hozzájuk kapcsolódnak, csak tessék megnézni a kis logót a sarokban.





Kártya és kártya között is van különbség, talán a legfontosabb a már említett bank-/hitelkártya minősítés, illetve a dombornyomott vagy elektron. A dombornyomásnak igazából régebben volt jelentősége, mikor a kereskedő, a görög sarki boltos, POS terminál hiányában feljegyezte a kártyánk számát, majd a pénteki szieszta idején besétált a ION bankhoz, és leadta a cetliket, ki, mennyit költött nála. A kártyaszámokat leirogatni nem túl jó mulatság, lévén 16 (esetenként 19) számból állnak. Erre találták ki, hogy a gyerekkorunkból ismerős, satírozásos módszerrel (fej, írás?) lemásolják a kártya számát. Ez csak akkor lehetséges, ha a pénzérméhez hasonlóan a számok is kidomborodnak. No innen a dombornyomott kártya nagyobb ismeretsége, elfogadottsága. Plusz még egyéb szolgáltatások is csatlakoznak ehhez az imidzshez, pl. a 16 számot kiegészítő 3 jegyű biztonsági (CVV2) számkód, de erről később.
Nos, ez a két hatalmas kártyarendszer biztosítja az átjárhatóságot a bankok között. Hisz mi civilizált, 21. századi fogyasztóként szeretnénk a magyar bankkártyánkat használni az USÁban, és Dél-Afrikában is, mit törődünk mi vele, hogy ők ezt hogy intézik? Minek bajlódjunk a kp-val, a pénzváltással, ha egy sima plasztikkártyával is megoldhatjuk?
És valóban, ezt teszi lehetővé a MasterCard és a VISA rendszere.

A kártyákon lévő szám elég sokmindent elmond, bár laikus számára csak 4x4 szám. Valójában az első 6 szám az úgynevezett BIN (Bank Identification Number), azaz magának a banknak a kódja. Egy banknak több BINje is lehet, általában termékekhez, azaz kártyatípusokhoz kötik. Létezik cirrus, maestro, electron, és még megannyi típusú kártya, és ez csak a Mastercardnál. A VISA még többfélével rendelkezik. Egyes kártyatípusok más-más szolgáltatásokat képviselnek, ez eléggé bankfüggő. Tehát ha a kártya például 550067 -el kezdődik, akkor biztosan egy OTP-s VISA electron kártyáról van szó.
A következő számok a legutolsó kivételével már kifejezetten az egyediséget biztosítják. Az utolsó szám egy CRC kód, azaz egy ellenőrző szám. Egy bizonyos algoritmus segítségével számítják az előző 15 számból. Tehát hasraütve 1:10-hez az esélyünk, hogy valós kártyaszámot találtunk ki. Ezt az utolsó számkódot ellenőrzi az ATM is és a POS is.

Ennyit az elméletről. A következő részben lépésről lépésre leírom, hogyan is történnek az egyes tranzakciók, hogyan mozog a pénz és az adat, mi történik a színfalak mögött.

Hatalmat a rendőrnek! Korlátlan hatalmat nekije! [link]

Eszerint a cikk szerint márc 11-töl mindenféle passziv ellenállásért cserébe 50 rongy büntetést kapunk. Mi ez, ha nem egy ultimate pszicho fegyver a jard kezében? Mi ez, ha nem az elsö (de elég nagy) lépés a rendőrállam felé, egy kvázi 1984 megvalósitása érdekében? HL2 elsö pályája sejlik fel előttem...

Most akkor ha békésen sétálgatok, és rámordit a hekus, hogy takarodjak anyámba, én meg nem szedem elég gyorsan a lábam, akkor 50 pénz?
Ha megállit a kocsival, és nem pattogok úgy ahogy ő fütyül, akkor 50 rongy?
Ha azt mondja, hogy toljam le a gatyám, és terpesszek be, mer neki ingere támadt, és én nem teszem, akkor bünti?
Mer megteheti? Mer ő a valaki, és joga van, mitöbb, felhatalmazása? Mert én ellenállok? Anyámat?

Tudom, mindez az október és a mostani márc 15 miatt. És én tehetek róla, meg mi tehetünk róla, akik nem türik vakon és behúzott farokkal, hogy a vágóhidra terelnek minket. Tudom, ez értünk van és miattunk.
Igy is lehet. A gyereket is pofon lehet vágni, hogy elhallgasson, ha valami nyűgje van. És kilátásba helyezni, hogy a következő mukkanásra még nagyobbat kap.
Vagy esetleg meg lehet hallgatni, hogy mi a baja. Esetleg.

Ja, és a zsidók meg maradjanak otthon, különben akimásnakvermetás! [link]