Hirdetés

Smidt múzeum

Smidt Múzeum

"Ha valaki ebnek emel mauzóleumot,
kár nevetni.
Tanulj meg nevetségig szeretni.”

Weöres Sándor

Az utóbbi időben kitekintettünk Szombathely felé, hogy megnézzük az ottanni múzeumokat és a kiállításokat. Kombinált jegyet vettünk, ami egy hónapig érvényes. Sajnos egy hónapon belül nem volt időnk visszamenni, de előzetes egyeztetéssel elfogadták, hogy később tudjuk csak megtekinteni a múzeumot. Ezúton is szeretném megkököszönni a Smidt múzeumnak ebben az írásban a kései fogadást.

Hirdetés

A Smidt Múzeum egy 6 évtizedes magángyűjteményt mutat be, ami Dr. Smidt Lajos tulajdona volt egykoron. A tárgyakat ő gyűjtötte, szinte teljes élete folyamán. A gyűjtött tárgyakat Dr. Smidt Lajos háromféleképpen szerezte:

► Ő maga gyűjtötte be ásatásokkor,
► Kapta valakitől a gyógyításért cserébe,
► Megvásárolta.

A gyűjtemény maga nagyon sokszínű, és a tárgyak jó állapotnak örvendenek.

A múzeum elérhetőségei

Helyszín: Szombathely, Hollán Ernő u. 2, 9700
Telefonos elérhetőség: +3694311038
Webhely: http://smidt.savariamuseum.hu/
Múzeum digitár: https://hu.museum-digital.org/institution/74

A gyűjtőről ( Dr. Smidt Lajos)

Dr. Smidt Lajos, alias Érsekújvári Lajos 1903. október 31-én született a Magyar Királyságban Érsekújváron (a mai Nové Zámky településen Szlovákiában). 1975. június 30-án halt meg Szombathelyen. Foglalkozását tekintve orvos, sebész, kórházigazgató, múzeumigazgató.
Smidt Lajos felváltva Aranyosmaróton és Budapesten járt középiskolába. 1926-ban 43 napig gyalogolt Budapestről Rómába. 1930-ban szerzett orvosi diplomát a Pázmány Péter Tudományegyetemen, ugyanakkor a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán operaéneket tanult. Tanulmányai után egy szombathelyi kórházban dolgozott. 1942-ben és 1943-ban katonai kórházban dolgozott, 1944-ben főorvosi fokozatot szerzett. 1946-ban celldömölki, majd szombathelyi kórházban kezelték. 1950-ben az akkori politikai légkör miatt csak egyszerű kórházi orvos lehetett, 1956 és 1966 között egy cipőgyár dolgozóinak orvosa. 1968-ban nyugdíjba vonult. 1959-ben és 1971-ben kitüntetést kapott, de nem az orvosi, hanem a múzeumi tevékenységért.
Énekelt kórusban, verseket is írt, de fontosabb foglalkozása az archaikus tárgyak gyűjtése volt fiatal korától. Nyugdíjba vonulása után gyűjteményét (40 ezer darab) Szombathely önkormányzatának adományozta (A múzeum szerint 45 000 darab, de már vannak olyan tárgyak amik Lajos halálát követően kerültek a múzeumba). 1971-ben megnyitotta a Smidt Múzeumot, melynek első múzeumigazgatója volt. [1]
Itt egy összefoglaló videó Smidt Lajos munkásságáról:

A gyűjteményről és a tárlatvezetésről

Tárlatvezetőnk Tangl Balázs történész volt. A körbevezetés során mindig volt olyan tárgy, amihez el tudott mesélni egy történetet. Érdemes kérdezni tőle, mert annál több históriát és háttérinformációt tudhatunk meg az adott tárgyról vagy annak időszakából.
Csak néhány dolgot emelnék ki, ami megfogott a múzeumban, a többi pedig megtekinthető a helyszínen:

Gyufásdobozok

Ha jól emlékszem talán a gyufásdobozok voltak kiemelve, mint Lajos első gyűjtött tárgyai. Ezeket az út mentéről szedte össze, mivel az urak, akik lovaskocsival jöttek-mentek eldobálták, miután meggyújtották az utolsó szál gyufát. Sokkal szebbek és sokatmondóbbak, mint a maiak, már-már médiafelületként lehetett tekinteni rájuk.

Különböző korok leletei

Egy hatalmas szekrénynek van továbbá vagy 50 fiókja is, ami különböző korokból származó apró tárgyakkal van tele. A legfelsőbb vékony fiókban a leírást, az alatta lévő első normál fiók pedig egy megfogható-megtapogatható másolatot rejt egy-egy tárgyról. Kb. 20 perc alatt néztük végig a fiókokat. Az egyik szekrényben van egy múmia is, de nem írom meg kicsoda-micsoda van begyolcsozva. (A lehetek ebben a videóban is megnézhetők)

Könyvek

Számomra nagyon csodálatos, hogy van még bármi az 1400-as 1500-as évekből, amit meg lehet tekinteni. Az 1400-as évekből származó nyomtatott Biblia tetszett a legjobban. Magyar gyártmány (lehet, hogy vizsolyi, de nem tudták megmondani pontosan).
Olyan jó lenne őket digitalizálni és olvashatóvá tenni bárki számára. (A könyvek a videóban is láthatók)

Kepler kézírása

A múzeum szerint Magyarországon ez az egyedüli Kepler kézírás, ami bárki számára látható. Szily János (Szombathely első püspöke) püspöki ágya mellett található egy vitrin, amiben az emlékkönyv pont ott van nyitva, ahol Kepler beleírt 1617-ben.

Képórák

Sajnos nem működnek, de nagyon érdekes, hogy milyen ügyesen oldották meg ezeket a finommechnikus szerkezeteket. Erről sem írok többet, érdemes megnézni.

Levelezések

Rengeteg értelmiségivel és magasabb ragú emberrel tartotta a jó kapcsolatot, köztük írókkal és költőkkel is. Itt kiemelném Weöres Sándort, akit Lajos öcsémnek, Sándor pedig Lajost bátyámnak szólít. Először láttam leírva a nevét Weöres Sanyi-ként az egyik tablón.

Kutya az órával

A Smitd múzeum ikonja a fekete kutya az órával. Kérdeztük, de nem tudták megmondani az eredetét. Van egy olyan érzésem, hogy Lajos ezt Sanyitól kaphatta (kezdeti idézet miatt). A kutya talán a szeretetet és az időt együtt szimbolizálja.

Látahtók még ott különböző díszes fegyverek, korabeli ruhák, óragyűjtemények. Ezekről nem írnék, mivel látni kell őket.

Ízelítők a gyűjteményből




Zárszó

A pénztárnál van egy shop is, amiben különböző könyvek, emléktárgyak találhatók. Van ott 1-2 érdekes olvasmány, hoztam is belőle. Ha valaki úgy dönt ellátogat ide, az nyugodtan térjen be az Iseum-ba vagy a Savaria múzeumba is, így visszacsöppenhet az ókori róma birodalmába. Szombathely főtere most a Karácsonyi időszakban igencsak szépen néz ki, főleg az esti órákban.

Végezetül álljon itt egy vers, amit Érsekújváry Lajos azaz Dr. Smidt Lajos írt:

Érsekújváry Lajos - A JÉGBARLANGBAN

Sztracenai völgyben bandukoltunk,
Kopár sziklák néztek le reánk
Ahogy pihentünk a kis patakparton,
S nap sütötte arcunk és ruhánk.

Aztán lassan mentünk fel a hegyre,
Meg-megálltunk arcunkat törölni;
Felülről olyan szép is volt minden,
A völgy, a fák, házak és a többi.

Csodáljuk a jó utat, a szépet,
Eső mosta talán oly simára;
S mielőtt a barlangba belépnénk,
Lenézünk még egyszer Dobsinára.

Melyik szebb? — így kérdeztelek, Anna,
A nyár — szívünkben — vagy ez az örök tél?
Válaszodat nem értettem, mert a
Falépcsőkön épp akkor zörögtél.

Dobsina, 1962.

Tovább a fórumba.