Mennyire tipik Z-gen viselkedés? Tipizálható-e egyáltalán?

• #10 erdey_a addikt

  Új Válasz 2025-05-29 14:24:48 #10

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  erdey_a

  addikt

  a megöregedés / megkeseredés egyértelmű jele, mikor elkezdesz a fiatalok viselkedésével foglalkozni.

  mi is voltunk fiatalok. voltunk jók is, rosszak is, mikor mi kellett. akkor is hüledeztek a viselkedésünkön az öregek. tegezed a szüleidet? pimasz kölyök.
  nem kellene ugyanazt a hibát elkövetni és ugyanolyan öreggé válni...

• #9 Hieronymus veterán mefistofeles #6

  Új Válasz 2025-05-29 14:24:05 #9

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Hieronymus

  veterán

  LOGOUT blog

  válasz mefistofeles #6 üzenetére

  Azt ne várd el, hogy több generáción átívelő problémákat egyet generáció alatt rendbe lehet hozni. Nem lehet. De sokat tud javítani a helyzeten egy generáció.

  Azok a szülők akik maguk sincsenek tisztában a követendő szokásokkal, mit tudnak tovább adni a gyerekeiknek?

  A teljes iskolarendszer átvette a poroszok ostobaságát. Nem a gondolkodás a fontos. Helyette a lexikális tudás a lényeg. Az, hogy mikor volt a mohácsi vész, legfeljebb a vetélkedő műsorokban jön elő.
  Az, hogy hogyan érdemes köszönni és mikor előny a magázás életidegen az iskolától. Egyáltalán az, hogy mit kell tenni a valós életben majd.
  De legalább 8 - 12 év alatt nem sikerül készség szinten elsajátítani a matematikai alapműveleteket, az írás és olvasást és a fogalmazást és szövegértést készség szinten.
  Nem magyar probléma. Németországban egy pénztárnál sorban állva csodálkoztam el. A kereskedelmi iskolában tanuló fiatalembernek a pénztárgép megmondta, mennyi pénzt kell vissza adni. Azt viszont nem, melyik címletből mennyi darabot kell vissza adni a vásárlónak.
  Szinte áthághatatlan probléma volt a tanuló számára.

• #8 Lord Myn senior tag

  Új Válasz 2025-05-29 14:08:06 #8

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Lord Myn

  senior tag

  Mondjuk legalább megköszönte a zsepit... De egyébként tipik, nekem két Z-gen-es gyerekem van és néha a hajam kihullik, pedig higgyétek el, neveltük/neveljük őket jó modorra a mai napig, de néha úgy viselkednek, hogy...

• #7 totron addikt

  Új Válasz 2025-05-29 10:57:44 #7

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  totron

  addikt

  Nemköszönés tekintetében tipizálhatók.
  #2mefistofeles, le is írtál is majdnem mindent. Tegyük hozzá, hogy a tudáshoz, újrafelfedezéshez előbb felejteni kell, ez is a történelmünk része ciklikusan igen, kissé paradox. Hogy ez most jó vagy nem vagy kinek jó és kinek nem, arra mindig keletkeznek mondókák, de a pártatlanság, felülről nézés is egy opció. Nekik ez a köszönés a vázoltak miatt nincs meg, lehet, hogy egyébként is ideje volt eltűnnie, ki tudja ezt megítélni? Nem alkalmazzák, mint kommunikációs elemet. Ezt tudja szépíteni még, mikor becsúszik egy-egy rosszul csengő magázás, az alanyi jogon és tekintélyelven való kedvezményezett meg heves kioktatásba kezd, egyáltalán nem értő vagy oktató jelleggel, sokkal inkább kioktatás zajlik. Ki akar hajbókolni egy büdösprolinak? Nem érzem tehát a késztetést a boszorkányüldöztetésükre, emiatt nem. A hajlandóságnak, jellemnek vannak más mérőfokai is.
  Változhatnak a trendek, megoldások, nem biztos, hogy fenn kell akadni egy addig megszokott nyitány elmaradásán, persze tud szarul kijönni. Ha már elvárások, jó terep ez a magunkba nézésre, magunktól elvárni a megrökönyödés elmaradását épp ugyanannyiba kerül, mint egy másiktól való automatikus és totális idomulást* egy szemében letűnt, de leginkább nem is létező rendszerbe. Nem egyszer fejhajtást! mire fel? nem feltétlenül van mire elvárni. Nagyvonalúan közelíteni a szituációkhoz, különbségekhez mindig jobb, elegánsabb, mint izomból, egóból ösztönregálni, megkövetelni. Máskülönben meg ösztönlények ebben a korban még, vastagon. A tudatosság tévhitébe burkolva persze, később adódik csak nagyobb rálátás, ha adódik.

  Ha már itt tartunk, hány éves korig fogadjunk el tegező köszönést?

  #1herion, *+1.

  #3kilepoblog, csodaszép kép a szülőiről ami mutatja, felesleges kinőni az ösztönlénységet. Hordozzuk be seggünk és mobilozzunk, verbálisan üssük szét egymást, legyen alapja a későbbi Fb-szálaknak. Valahol poén. Napi szinten vagy kenyérkereső tevékenység közbeni kötelező tűrésként nyilván nem az.

• #6 mefistofeles veterán Hieronymus #5

  Új Válasz 2025-05-29 10:07:23 #6

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  mefistofeles

  veterán

  LOGOUT blog

  válasz Hieronymus #5 üzenetére

  Nem teljesen értek egyet.
  Az én időmben természetes volt, hogy az alapvető udvariassági formákat (is) a szülőtől tanulta az ember. Nyilván ha már két generáció sem követte ezt akkor veszett fejsze nyele az egész. A gyermek ideális esteben legalább az általános iskola végéig a szüleivel tölti/töltené a legtöbb időt. Ha ebben a legtöbb időben nem azt látja, tapasztalja amit a pedagógus át szeretne adni neki, akkor az valószínűleg baszhatja és hiábavaló az igyekezete. Főleg, hogy ma már a szülői, tanári tekintély, tisztelet is csak régmúlt ábránd. A szülő is igazán csak kisgyermekkorban tud hatni a fiatalokra. Később a sok külső inger elnyomja a szülői intelmeket. Viszont ha addigra természetessé válik akkor az már nem kopik ki.

• #5 Hieronymus veterán mefistofeles #4

  Új Válasz 2025-05-29 09:47:15 #5

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Hieronymus

  veterán

  LOGOUT blog

  válasz mefistofeles #4 üzenetére

  Mikor találkozol a diákkal már régen késő......

  Már többszörösen késő.

  Egy időben buszoztam Szeged és Pécs között. Ha jól emlékszem Mohács környékén rendszeresen találkoztam tanerővel a buszon.
  Velők nem volt kommunikációs probléma. Kommunikáció egyáltalán nem volt. Köszönés, minek. Úgy vágódtak le mellém az ülésre, mintha az életük múlt volna rajta. Megkérdezni szabad a hely, még a végén azt mondom, nem szabad.

  Nyilván nem minden tanító és tanár ilyen. De a probléma mélységét mutatja a 2 évtizedes tapasztalat.
  Gondolom több generáció nőtt fel úgy, hogy a tegezés vagy önözés problémáját nem oldotta meg.
  Előny, hogy a tegezésből csak egy fajta van, Viszont lehet önt vagy magát mondani. Ha valaki ön az ön módot használja, az elméletileg a tiszteletet fejezi ki. Ha magáz, az kissé lekezelő forma.

  Mégis csak az oktatásnak kellene rendbe tennie a helyzetet. Tisztáznia kit kell magázni, ha egyáltalán kell valakit és milyen helyzetekben. Hogyan tudná a szülő elmondani a gyereknek, ha saját maga sincs tisztában vele?

  Már óvodában kellene elkezdeni a tanítását.

• #4 mefistofeles veterán kilepoblog #3

  Új Válasz 2025-05-29 09:20:12 #4

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  mefistofeles

  veterán

  LOGOUT blog

  válasz kilepoblog #3 üzenetére

  Le is írtad a probléma lényegét. Nem a tanárnak kéne megtanítani köszönni a gyereket (a seggét megtörölni sem te tanítod) hanem már jóval előtte a szülőnek. Persze ha a szülő sem köszön akkor miért is tanítaná a gyerekét? Mikor találkozol a diákkal már régen késő......

• #3 kilepoblog újonc

  Új Válasz 2025-05-29 09:12:45 #3

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  kilepoblog

  újonc

  Ez nem Z generációs gond. Már 10 évvel ezelőtt se köszöntek a saját diákjaim se iskolán kívül. Tisztelet az 1-2 kivételnek. Egy busszal mentünk, és csak az iskola kapuján belül köszöntek. A többség. Nem csak nekem, a többieknek se.
  Sőt, azok se köszönnek, akikkel 10 napot voltunk külföldön Erasmus keretében. Ott, és addig igen, hazajövetel után már nem. Pedig ők nem az alja kategória, hanem normális, jó tanuló diákok.
  Akit tanítasz, az is csak addig köszön, amíg tanítod.

  Én ezt köszönés témát már elengedtem. Az idősebb kollégák nem nagyon tudják feldolgozni.
  Minden évben a gólyák 3 napig gyakorolják a köszönést is, és semmi eredménye nincs. Osztályfőnökként szintén próbálkozunk némi nevelésre, de nem sok eredménye van.

  A szülők se jobbak. Eljönnek szülőire, bejönnek az ajtón és semmi. Leül, mobilozik, és kész. Ha az ofő beszél, addig elrakja a telefont legalább. De minden szirszaron egymás és az én torkomnak ugranak.

  Ballagáson, a saját osztályom szülői is betódultak az ajtón, mint a birkák, az, hogy az osztályfőnök is ott van senkit nem érdekelt. Amikor a bejáratban kellett állnom, mert nem volt osztályom, ott is néztek mint borjú az új kapura ha köszöntem.
  Ha nem vagyunk beosztva ballagáson "biztosítani" akkor a gyerekek alól is elviszik a széket. Legutóbb is kiabált az egyik suttyó, hogy nem igaz, hogy ilyen bunkók vagyunk, hogy nem adjuk oda az üres székeket. Nem értette meg, hogy oda fognak leülni a ballagók, azért üresek a székek. Nagyon nagy bajok vannak.

  Ballagásnál is a 90% se puszi se pá módszerrel távozik. Legalább annyit nyögne ki, hogy viszont látásra.

  A diákok magyarázata: az online térben se köszöngetnek, hiszen egy véget nem érő csevegésben vannak. Ezenkívül érdek lények saját bevallásuk szerint is. Meg nekik nem is számít a köszönés semmit, se az adott szó. A tisztelet és a becsület fogalmát se nagyon értik. Nem érti, miért ne csalhatna vizsgán, dolgozatnál. Az okos, jól tanuló diák se.
  Nagyon nagy gondok vannak, de senkit nem érdekel. 2000-es évekhez képest iszonyú nagy szakadék van, csak senkit nem érdekel.

• #2 mefistofeles veterán

  Új Válasz 2025-05-29 08:31:40 #2

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  mefistofeles

  veterán

  LOGOUT blog

  Az egész sztoriból a köszönés hiányát emelném ki.
  Gyakran tapasztalom, hogy a mai fiatalok nem akarnak, de még többször sajnos nem is tudnak köszönni. Ezerszer előfordul, hogy találkozok egy fiatallal irodában, lépcsőházban bárhol és látom rajta a zavart a tanácstalanságot. Akarna ő köszönni de nem tudja, hogy csinálja. Tegezzen, magázzon, mi lenne a helyes kifejezés? Ilyenkor van, hogy valamit dörmög az orra alatt és tovább áll. Valamit mond, de olyan halkan, hogy nem is lehet igazából beazonosítani. A tudatlansága miatt van zavarban, és ez elég szomorú, nem rá hanem a szüleire nézve. Engem úgy tanítottak, hogy köszönjek és büszke vagyok rá (sajnos oda jutottunk, hogy egy elvileg természetes, alapvető dolog meglétére is büszke lehet az ember), hogy mindkét gimnazista fiam köszön. Hangosan, érthetően. Kiskoruktól így neveltük őket, nekik ez nem ciki, vagy valami érthetetlen gesztus, hanem természetes. Az kéne, hogy legyen mindenkinek de szerintem lassan ki is hal.......

• #1 herion tag

  Új Válasz 2025-05-28 22:51:36 #1

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  herion

  tag

  Ha elkérted volna az instáját, tuti visszakövetett volna

Még van hozzászólás! Tovább