Hirdetés

Egy kis motoros technikatörténet 1: Grand Prix 50cc

Hirdetés

Vinnyogó villámok, avagy kicsi a bors, de gyors!

A gyorsasági motoros világbajnokságban (MotoGP) 1962-től 1983-ig 50cm3-es, 84-89-ig pedig 80cm3-es kategória is volt. Talán ez az utolsó kategória, ahol az Európaiak összesítésben jól állnak, a Németek (Kreidler x 5, Kreidler + Van Veen x2, Krauser x 2) és a Spanyolok (Derbi x 7, Bultaco x 4) külön külön is a Japánok (Suzuki x 6, Honda x 1) elé kerülnek. Ez talán azért történhetett, mert 1968-tól egyetlen hengerre, és max. 6 sebességes váltóra korlátozta a technikát a FIM, ezért a végletekig kihegyezett Japán gépek technikai fölénye nem érvényesülhetett (a Honda négyüteműekkel próbálkozott...).
A ’68 előtti gépek „legje” az 1967 második felére elkészült Suzuki RP68-as: Literteljesítménye 380Le (mintha egy ezres Superike 380 lovas lenne...), 200km/h végsebesség(!), folyadékhűtés, kb. 100°-os V3-as(!) kétütemű motor, furat -löket egyaránt 3cm alatti, hengerenként kevesebb mint 17cm3, csúcsteljesítménye 19.000 fordulaton leadott kb. 19 lóerő volt. Ebből a rendkívül kis nyomaték és hegyes teljesítménygörbe miatt egy, kb. 500/perces tartomány volt használható, ez indokolta a 14-16 sebességes váltót. (Nem lehetett egyszerű meglovagolni…) A gumi 5-6cm széles slick, a tömege 60 kg alatt volt. Az egész gép igen pici, mert a pilóta testtömege elsődleges szempont ilyen kis teljesítménynél. A sors iróniája, hogy mire elkészült, megváltoztatták a szabályokat, ezért egy versenyen sem indult, mindössze egyetlen prototípus épült belőle. (És hogy mi köze ennek az MZ-hez és az NDK-hoz? -Érdemes rákeresni Ernst Degner nevére!)

"Ízirájder Öcsém! Motoros technika- és sporttörténet, könyv, újság, irodalom" -FB csoport.

Még van hozzászólás! Tovább